Keresztutak
Akiket nem hordott a tenyerén a sors
A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság Akiket nem hordott a tenyerén a sors címmel rendezte meg október 26–27-én huszadik (jubileumi) nemzetközi tudományos konferenciáját. A Magyar Kultúra Alapítvány székházában zajlott kétnapos eszmecsere fő témája 2010 – a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve volt.
A konferenciát – amelyen a köztársasági elnök felesége, Schmittné Makray Katalin is tiszteletét tette – Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. A cigányság hagyományos életstratégiája folytathatatlanná vált – mondta –, a megújulás feltételeit azonban a magyar társadalom- és gazdaságpolitika nem biztosította. A cigányság – helyzetének romlásával párhuzamosan – a politikai vetélkedések könnyen manipulálható eszköze lett. A bűnözés és az erőszak országszerte elharapózott, s ez katasztrofális folyamatokat indított el a helyzetében és önbecsülésében megrendült cigányság körében. A megújulás – mondta az elnök – csak a helyi társadalom, a helyi gazdaság és a helyi közigazgatás-közellátás újjáépítése révén biztosítható.
A konferencia díszvendége Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg volt. Dédapja, József nádor életét egy cigány katona mentette meg, s a nádort ez olyan mélyen érintette, hogy – lányával, Máriával együtt – megtanult cigányul, cigány nyelvtankönyvet írt, és iskolát alapított a cigányoknak. A dédunoka főherceg, amikor már visszatérhetett Portugáliából, újraélesztette a háború után megszakadt cigány kapcsolatait.
A konferencián több előadó beszélt arról, milyen szerepet játszanak, illetve játszhatnának a cigányság felemelkedésében az egyházak.
Bakay Péter cigánymissziói referens Evangélikus cigánymisszió címmel tartott előadást. Elöljáróban leszögezte, hogy az evangélikus cigánymisszióban egyértelműen a második komponens, a cigánymisszió a lényeg, referátumát mégis az evangélikus jelzővel kezdi, és innen közelíti meg a célt, a cigányság misszionálását.
Az evangélikus teológiai gondolkodás középpontjában – mondta – az egyház nevét adó evangélium áll. Az evangélium (jelentése: örömhír) pontos definícióját maga Jézus Krisztus határozta meg, amikor a názáreti zsinagógában kifejtette küldetése célját: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18–19) E szavak – akár szó szerint, akár átvitt értelemben – a cigányság mai helyzetére is vonatkoztathatók. Akár egyházunk cigánymissziós mottójának, elvi alapvetésének is tekinthetjük.
Az evangélikusságtól – mintegy ötszáz éves magyarországi jelenléte alatt – távol állt a misszió gondolata, gyakorlata. Kifejezetten missziós tevékenységgel csak a 20. század első felében találkozunk, amíg a kommunizmus lánctalpai azt is szét nem trancsírozták. Mozgalmi keresztény hatásra (Keresztyén Ifjúsági Egyesület, népfőiskolai mozgalom) erőteljes és termékeny közeledés indult meg a paraszt és iparos fiatalok, valamint a zsidóság felé. A cigányság kimaradt. A másik kiemelésre érdemes tény az evangélikus egyház nemzetiségi összetétele, amely automatikusan feltételezné a kisebbségek iránti érzékenységet.
A cigánymissziónak nem a cigányok evangélikussá térítésével kell kezdődnie. A fő cél az emberek mentése (az emberhez méltó élet, az örök élet), a felekezeti hovatartozás másodlagos. Tévúton jár az, aki a felekezeti határokat oly mértékben szem előtt tartja, hogy inkább figyelmen kívül hagyja a rászorulók testi-lelki szükségletét, mintsem „határátlépést” kövessen el. A mai kétségbeejtő helyzetben a magától talpra állni nem tudó embert kell néznünk.
Bakay Péter ezután az evangélikus cigánymisszió tevékenységi formáit ismertette:
– Annak érdekében, hogy a gyülekezetek minél befogadóbbak legyenek, évek óta szervezünk úgynevezett Közös asztal tábort, amely a nevében hordozza üzenetét: cigányok és nem cigányok olyan asztal köré telepedjenek, egymás mellé, ahol Jézus ül az asztalfőn. Az utóbbi években rotációban rendezünk ilyen táborokat azoknál a gyülekezeteknél, ahol deklaráltan cigánymissziós munka folyik. Egy-egy ilyen gyülekezetünk van Békés megyében, a Nyírségben, Nógrád és Tolna megyében. Ezek a gyülekezetek hídfőállásokká válhatnak nemcsak a település, hanem a környék cigányságának elérésében is.
Idén második alkalommal tartunk cigánymissziós napot – folytatta –, ahova a cigányság problémái iránt érdeklődést tanúsító evangélikusokat várjuk. Az egyházvezetés egyre nagyobb súlyt helyez erre a szolgálati ágra; ennek egyik jele, hogy az evangélikus sajtóban egyre nagyobb teret kapnak a cigánysággal kapcsolatos missziós tevékenységünkről szóló híradások. Külföldről önkénteseket fogadunk a cigánymissziós szolgálatra. Két, cigányokból álló missziós csoport járja az ország gyülekezeteit, evangélikus iskoláit, s bizonyságot tesznek az örömhírről.
A cigánymissziói referens elmondta, hogy a helyi adottságoknak megfelelően több formában folyik a munka: tanoda, bibliaóra, bibliaiskola, cigány ételek bemutatója, gyerek- és felnőtt-táborok, kirándulások, kulturális rendezvények. Mindez kiegészül a rászorulók karitatív, életvezetési, szociális támogatásával.
Zárásképpen Bakay Péter így fogalmazott:
– Most olyan időket élünk, amikor megnyílnak a kapuk az össztársadalmi összefogásra. De mi nem elégedhetünk meg a humanitárius szinttel, nekünk, keresztényeknek – így az evangélikusoknak is – külön küldetésünk van: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet… tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” Megtartsák – ez a kulcsszó!
Jó volna, ha a lakosság papíron három százalékát kitevő evangélikusság nemcsak az ország szellemi életében betöltött – számarányához képest – jelentős szerepére lehetne büszke, hanem a cigányság felemelkedésében betöltött szerepére is. Ebben reménykedünk, ezért tevékenykedünk, ezért imádkozunk.
KGy