Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Ci­gány Tu­do­má­nyos és Mű­vé­sze­ti Tár­sa­ság Aki­ket nem hor­dott a te­nye­rén a sors cím­mel ren­dez­te meg ok­tó­ber 26–27-én huszadik (ju­bi­le­u­mi) nem­zet­kö­zi tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­á­ját. A Ma­gyar Kul­tú­ra Ala­pít­vány szék­há­zá­ban zajlott két­na­pos esz­mecsere fő té­má­ja 2010 – a sze­gény­ség és a tár­sa­dal­mi ki­re­kesz­tés el­le­ni küz­de­lem eu­ró­pai éve volt.

A kon­fe­ren­ci­át – amelyen a köz­tár­sa­sá­gi elnök felesége, Schmitt­né Mak­ray Katalin is tiszteletét tette – Pá­lin­kás Jó­zsef, a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia el­nö­ke nyi­tot­ta meg. A ci­gány­ság ha­gyo­má­nyos élet­stra­té­gi­á­ja foly­tat­ha­tat­lan­ná vált – mond­ta –, a meg­úju­lás fel­té­te­le­it azon­ban a ma­gyar tár­sa­da­lom- és gaz­da­ság­po­li­ti­ka nem biz­to­sí­tot­ta. A ci­gány­ság – hely­ze­té­nek rom­lá­sá­val pár­hu­za­mo­san – a po­li­ti­kai ve­tél­ke­dé­sek könnyen ma­ni­pu­lál­ha­tó esz­kö­ze lett. A bű­nö­zés és az erő­szak or­szág­szer­te el­ha­ra­pó­zott, s ez ka­taszt­ro­fá­lis fo­lya­ma­to­kat in­dí­tott el a hely­ze­té­ben és ön­be­csü­lé­sé­ben meg­ren­dült ci­gány­ság kö­ré­ben. A meg­úju­lás – mond­ta az el­nök – csak a he­lyi tár­sa­da­lom, a he­lyi gaz­da­ság és a he­lyi köz­igaz­ga­tás-kö­zel­lá­tás új­já­épí­té­se ré­vén biz­to­sít­ha­tó.

A kon­fe­ren­cia dísz­ven­dé­ge Habs­burg-Lot­ha­rin­gi­ai Mi­hály fő­her­ceg volt. Déd­ap­ja, Jó­zsef ná­dor éle­tét egy ci­gány ka­to­na men­tet­te meg, s a ná­dort ez olyan mé­lyen érin­tet­te, hogy – lá­nyá­val, Má­ri­á­val együtt – meg­ta­nult ci­gá­nyul, ci­gány nyelv­tan­köny­vet írt, és is­ko­lát ala­pí­tott a ci­gá­nyok­nak. A déd­uno­ka fő­her­ceg, ami­kor már vissza­tér­he­tett Por­tu­gá­li­á­ból, új­ra­élesz­tet­te a há­bo­rú után meg­sza­kadt ci­gány kap­cso­la­ta­it.

A kon­fe­ren­ci­án több elő­adó be­szélt ar­ról, mi­lyen sze­re­pet ját­sza­nak, il­let­ve játsz­hat­ná­nak a ci­gány­ság fel­emel­ke­dé­sé­ben az egy­há­zak.

Ba­kay Pé­ter ci­gány­misszi­ói re­fe­rens Evan­gé­li­kus ci­gány­misszió cím­mel tar­tott elő­adást. Elöl­já­ró­ban le­szö­gez­te, hogy az evan­gé­li­kus ci­gány­misszi­ó­ban egy­ér­tel­mű­en a má­so­dik kom­po­nens, a ci­gány­misszió a lé­nyeg, re­fe­rá­tu­mát még­is az evan­gé­li­kus jel­ző­vel kez­di, és in­nen kö­ze­lí­ti meg a célt, a ci­gány­ság misszi­o­ná­lá­sát.

Az evan­gé­li­kus teo­ló­gi­ai gon­dol­ko­dás kö­zép­pont­já­ban – mond­ta – az egy­ház ne­vét adó evan­gé­li­um áll. Az evan­gé­li­um (je­len­té­se: öröm­hír) pon­tos de­fi­ní­ci­ó­ját ma­ga Jé­zus Krisz­tus ha­tá­roz­ta meg, ami­kor a ná­zá­re­ti zsi­na­gó­gá­ban ki­fej­tet­te kül­de­té­se cél­ját: „Az Úr Lel­ke van én­raj­tam, mi­vel fel­kent en­gem, hogy evan­gé­li­u­mot hir­des­sek a sze­gé­nyek­nek; azért kül­dött el, hogy a sza­ba­du­lást hir­des­sem a fog­lyok­nak, és a va­kok­nak sze­mük meg­nyí­lá­sát; hogy sza­ba­don bo­csás­sam a meg­kín­zot­ta­kat, és hir­des­sem az Úr ked­ves esz­ten­de­jét.” (Lk 4,18–19) E sza­vak – akár szó sze­rint, akár át­vitt ér­te­lem­ben – a ci­gány­ság mai hely­ze­té­re is vo­nat­koz­tat­ha­tók. Akár egy­há­zunk ci­gány­misszi­ós mot­tó­já­nak, el­vi alap­ve­té­sé­nek is te­kint­het­jük.

Az evan­gé­li­kus­ság­tól – mint­egy öt­száz éves ma­gyar­or­szá­gi je­len­lé­te alatt – tá­vol állt a misszió gon­do­la­ta, gya­kor­la­ta. Ki­fe­je­zet­ten misszi­ós te­vé­keny­ség­gel csak a 20. szá­zad el­ső fe­lé­ben ta­lál­ko­zunk, amíg a kom­mu­niz­mus lánc­tal­pai azt is szét nem tran­csí­roz­ták. Moz­gal­mi ke­resz­tény ha­tás­ra (Ke­resz­tyén If­jú­sá­gi Egye­sü­let, nép­fő­is­ko­lai moz­ga­lom) erő­tel­jes és ter­mé­keny kö­ze­le­dés in­dult meg a pa­raszt és ipa­ros fi­a­ta­lok, va­la­mint a zsi­dó­ság fe­lé. A ci­gány­ság ki­ma­radt. A má­sik ki­eme­lés­re ér­de­mes tény az evan­gé­li­kus egy­ház nem­ze­ti­sé­gi össze­té­te­le, amely au­to­ma­ti­ku­san fel­té­te­lez­né a ki­sebb­sé­gek irán­ti ér­zé­keny­sé­get.

A ci­gány­misszi­ó­nak nem a ci­gá­nyok evan­gé­li­kus­sá té­rí­té­sé­vel kell kez­dőd­nie. A fő cél az em­be­rek men­té­se (az em­ber­hez mél­tó élet, az örök élet), a fe­le­ke­ze­ti ho­va­tar­to­zás má­sod­la­gos. Tév­úton jár az, aki a fe­le­ke­ze­ti ha­tá­ro­kat oly mér­ték­ben szem előtt tart­ja, hogy in­kább fi­gyel­men kí­vül hagy­ja a rá­szo­ru­lók tes­ti-lel­ki szükségletét, mint­sem „ha­tár­át­lé­pést” kö­ves­sen el. A mai két­ség­be­ej­tő hely­zet­ben a ma­gá­tól talp­ra áll­ni nem tu­dó em­bert kell néz­nünk.

Ba­kay Pé­ter ez­után az evan­gé­li­kus ci­gány­misszió te­vé­keny­sé­gi for­má­it is­mer­tet­te:

– An­nak ér­de­ké­ben, hogy a gyü­le­ke­ze­tek mi­nél be­fo­ga­dób­bak le­gye­nek, évek óta szer­ve­zünk úgy­ne­ve­zett Kö­zös asz­tal tá­bort, amely a ne­vé­ben hor­doz­za üze­ne­tét: ci­gá­nyok és nem ci­gá­nyok olyan asz­tal kö­ré te­le­ped­je­nek, egy­más mel­lé, ahol Jé­zus ül az asz­tal­főn. Az utób­bi évek­ben ro­tá­ci­ó­ban ren­de­zünk ilyen tá­bo­ro­kat azok­nál a gyü­le­ke­ze­tek­nél, ahol dek­la­rál­tan ci­gány­misszi­ós mun­ka fo­lyik. Egy-egy ilyen gyü­le­ke­ze­tünk van Bé­kés me­gyé­ben, a Nyír­ség­ben, Nóg­rád és Tol­na me­gyé­ben. Ezek a gyü­le­ke­ze­tek híd­fő­ál­lá­sok­ká vál­hat­nak nem­csak a te­le­pü­lés, ha­nem a kör­nyék ci­gány­sá­gá­nak el­éré­sé­ben is.

Idén má­so­dik al­ka­lom­mal tar­tunk ci­gány­misszi­ós na­pot – foly­tat­ta –, aho­va a ci­gány­ság prob­lé­mái iránt ér­dek­lő­dést ta­nú­sí­tó evan­gé­li­ku­so­kat vár­juk. Az egy­ház­ve­ze­tés egy­re na­gyobb súlyt he­lyez er­re a szol­gá­la­ti ág­ra; en­nek egyik je­le, hogy az evan­gé­li­kus saj­tó­ban egy­re na­gyobb te­ret kap­nak a ci­gány­ság­gal kap­cso­la­tos misszi­ós te­vé­keny­sé­günk­ről szó­ló hír­adá­sok. Kül­föld­ről ön­kén­te­se­ket fo­ga­dunk a ci­gány­misszi­ós szol­gá­lat­ra. Két, ci­gá­nyok­ból ál­ló misszi­ós cso­port jár­ja az or­szág gyü­le­ke­ze­te­it, evan­gé­li­kus is­ko­lá­it, s bi­zony­sá­got tesz­nek az öröm­hír­ről.

A ci­gány­misszi­ói re­fe­rens el­mond­ta, hogy a he­lyi adott­sá­gok­nak meg­fe­le­lő­en több for­má­ban fo­lyik a mun­ka: ta­no­da, bib­lia­óra, bib­lia­is­ko­la, ci­gány éte­lek be­mu­ta­tó­ja, gye­rek- és fel­nőtt-tá­bo­rok, ki­rán­du­lá­sok, kul­tu­rá­lis ren­dez­vé­nyek. Mind­ez ki­egé­szül a rá­szo­ru­lók ka­ri­ta­tív, élet­ve­ze­té­si, szo­ci­á­lis tá­mo­ga­tá­sá­val.

Zá­rás­kép­pen Ba­kay Pé­ter így fo­gal­ma­zott:

– Most olyan idő­ket élünk, ami­kor meg­nyíl­nak a ka­puk az össz­tár­sa­dal­mi össze­fo­gás­ra. De mi nem elé­ged­he­tünk meg a hu­ma­ni­tá­ri­us szint­tel, ne­künk, ke­resz­té­nyek­nek – így az evan­gé­li­ku­sok­nak is – kü­lön kül­de­té­sünk van: „…te­gye­tek ta­nít­vánnyá min­den né­pet… ta­nít­va őket, hogy meg­tart­sák mind­azt, amit én pa­ran­csol­tam nek­tek.” Meg­tart­sák – ez a kulcs­szó!

Jó vol­na, ha a la­kos­ság pa­pí­ron há­rom szá­za­lé­kát ki­te­vő evan­gé­li­kus­ság nem­csak az or­szág szel­le­mi éle­té­ben be­töl­tött – szám­ará­nyá­hoz ké­pest – je­len­tős sze­re­pé­re le­het­ne büsz­ke, ha­nem a ci­gány­ság fel­emel­ke­dé­sé­ben be­töl­tött sze­re­pé­re is. Eb­ben re­mény­ke­dünk, ezért te­vé­keny­ke­dünk, ezért imád­ko­zunk.

KGy

::Nyomtatható változat::