Kultúrkörök
A kultúra missziója az egyházban – Krisztus missziója a világban
Beszélgetés Zászkaliczky Zsuzsannával, a Credo főszerkesztőjével
Az idén tizenhatodik évfolyamában járó Credo evangélikus folyóirat 2009 közepe óta új szerkesztővel és szerkesztőbizottsággal folytatja szolgálatát egyházunkban. Munkájukról – a 2010/1–2. szám közelmúltbeli megjelenése apropójából – Zászkaliczky Zsuzsanna főszerkesztővel beszélgettünk.
– A Credo célját, szerepét – ha úgy tetszik, „hitvallását” – az általam szerkesztett első szám beköszöntőjében úgy fogalmaztam meg: folyóiratunk elsősorban válasz arra, hogy az Úristen megszólít bennünket. „Válasz-létünket” – bizonyára már feltűnt az olvasóknak – a címlap grafikájában is hangsúlyozzuk azzal, hogy a Credo szóban az elektronikus levelezésből jól ismert „re” betűkapcsolatot más színnel nyomtatjuk.
– Milyen választ ad a Credo erre a megszólításra – avagy melyek a szerkesztés alapelvei?
– Arra törekszünk, hogy a múlt értékeit is kutassuk, ugyanakkor a jelenkor kérdéseivel is foglalkozzunk, és távlatokat is nyissunk. Elődöm, Mányoki János – miként egykor szerkesztői beköszöntőjében is leírta – szándékosan kerülte a kortárs témákat. Ezen mindenképpen változtatni akartunk. A kortárs olvasó kortárs nézőpontokat kíván. Míg a magas szakmai színvonalat meg kívánjuk tartani, a témák változatosságát, sokszínűségét szeretnénk visszahozni, hogy ne csak egy szűk réteg érdeklődését elégítse ki a lap. Az igei üzenet megjelenítését, a korábbinál hangsúlyosabbá tételét is fontosnak tartjuk. A Credo vállalása tehát nem kevesebb, mint egyházunkon belül a kultúra, egyházunkon kívül pedig Jézus Krisztus missziója.
– A sokszínűségre való törekvés a rovatstruktúrában is megmutatkozik.
– Meglehetősen sok rovatban gondolkodunk. Ezek között vannak, amelyek soha nem maradhatnak el. Ilyen a Lectori salutem, azaz a szerkesztői beköszöntő és az áhítatot, rövid igei elmélkedést tartalmazó Iránytű. Nagyon fontos az Idézőjel is, melyben első közlésként jelentetünk meg kortárs szépirodalmi műveket, valamint a Szemle, ahol egyelőre csak könyveket és kiállításokat recenzeáltunk, de várhatóan zenei eseményekről és színházi előadásokról is írunk majd.
Az említetteken kívül a már általam szerkesztett három számból legalább kettőben találkozhattak az olvasók például az Isten műhelye (teológiai), a Tanúk és tanulságok (történelmi), a Szóbirodalom (irodalmi), a Tárgy – kultúra (vizuális művészeti), A teremtett világ (természettudományos) rovatokkal. De a többi mellett fontos az Evangélikus műhely is, amelyben egyházunkhoz köthető szellemi műhelyek, körök bemutatását tervezzük.
– Művészettörténészként főállásban az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy nemcsak tartalmában újult meg a lap, hanem megjelenésében is jelentős változásokon ment át.
– Úgy gondolom, hogy ha valaki a 21. században, e világméretű vizuális ingeráradat közepette nyomtatott sajtóterméket készít, akkor annak az újságnak vagy folyóiratnak áttekinthető szerkezetűnek és nagyon igényesnek kell lennie. A nyomdai megjelenést érintő változás, hogy új formátumban, mívesebb grafikával és tördeléssel, két színben – fekete és bordó –, illetve helyenként színesben nyomott oldalakkal, jól olvasható betűtípussal találkozhat az, aki kezébe veszi a Credót. Kiemelten fontosnak és keresztény felelősségünknek tartjuk a természet értékeinek védelmét, ezért környezetbarát papírt használunk.
Lehetőség szerint minden írás mellé igyekszünk – a dolgozat témájához illő – illusztrációkat rendelni. A legújabb, 2010/1–2. számban pedig olyan képzőművészeti alkotások – egy húsvéti rajzsorozat részei – is megtalálhatók, amelyeket korábban máshol még soha nem publikáltak. További „képes” újításunk, hogy a tanulmányok szerzőiről is – két-három mondatos névjegy kíséretében – közlünk portrét.
Ami egyébként a szerzőket illeti: természetesen nagy örömmel jelentetjük meg a jó nevű, saját területükön szaktekintélynek számító tudósok és evangélikus gyűjteményeink, intézményeink munkatársainak tanulmányait, de mellettük fiatal kutatók, doktorjelöltek írásainak is szívesen teret adunk. – Folyamatosan többes számot használ. Ez is mutatja, hogy a Credo szerkesztése nem egyszemélyes feladat. Kik segítik a munkáját?
– Egy valóban működő szerkesztőbizottság összeállítására törekedtem, tagjait közös gondolkodásra, közös munkára hívtam meg. Olyan embereket gyűjtöttem magam, illetve a lap köré, akiket jól ismerek, és akiknek a tudásában megbízom. A bizottság tagjai egyébként – Szabó T. Anna költő-műfordító kivételével – valamennyien evangélikusok.
– Szaladjunk gyorsan végig a többieken is!
– Szabó T. Anna mellett a bizottság másik hölgytagja Réthelyi Orsolya történész. Fabiny Tibor és Ittzés Gábor mindketten teológusok és irodalomtörténészek. Fábri György eredetileg filozófus, jelenleg tudomány- és oktatásszervezéssel foglalkozik, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik rektorhelyettese. Potzner Ferenc építész-művészettörténész. Prőhle Gergely elsősorban nem országos felügyelői mivoltánál fogva került a bizottságba, hanem mert járatos a politika területén. A természettudományokat Gadó György Pál erdőmérnök, természetvédelmi szakmérnök és ifj. Szebik Imre orvos, bioetikus, a Semmelweis Egyetem tudományos munkatársa képviseli a szerkesztőbizottságban. A lap akkor fog jól működni, ha a szerkesztőbizottsági tagok – velem együtt – nemcsak munkájukat, tudásukat, hanem kapcsolatrendszerüket is „bevetik”.
– A szerkesztőkről már esett szó, az olvasókról azonban még nem. Elsősorban kiknek készül a Credo?
– A célközönség meghatározásakor mindenképpen számolnunk kell azzal, hogy a hazai népességen belül nem túl nagy hányadot képvisel az evangélikusság, az evangélikusságon belül ugyanakkor életkor, iskolai végzettség, foglalkozás – és nyilván érdeklődés – tekintetében nagyon nagy a szórás. Ezért lehetetlen vállalkozás lenne olyan folyóiratot kiadni, amelyet minden hittestvérünk szívesen forgat, és egyformán a magáénak érez.
A Credóval elsősorban az evangélikus, illetve a keresztény értelmiségnek – természetesen lelkészeknek és az iskoláinkban tanító, akár más felekezethez tartozó pedagógusoknak – kívánunk szellemi táplálékot nyújtani. Reméljük, előbb-utóbb világi olvasói is lesznek a lapnak, hiszen a tanulmányok, recenziók szélesebb kör érdeklődésére is számot tarthatnak. A közelmúltban egy, a munkánkat jóindulattal és elkötelezetten figyelő nyugdíjas lelkész azt mondta, a lapnak immár helye van a polcokon a Távlatok és a Vigilia mellett.
Ezért szeretnénk, ha nem csak a Luther Kiadó könyvesboltjában, a Huszár Gál papír- és könyvesboltban, illetve a gyülekezeti iratterjesztésen keresztül lehetne hozzájutni. Az Írók boltja rendelt néhány példányt a legfrissebb számból; bízunk benne, hogy további üzleteket is sikerül megnyernünk a folyóirat terjesztésére.
– Többször szóba került már a Credo legfrissebb száma…
– Úgy vettem át a szerkesztés feladatát 2009 közepén, hogy még egyetlen tavalyi szám sem volt kézbe vehető. Így a 2009/1–2., 2009/3–4., illetve a 2010/1–2. számok csak jelentős késéssel jelentek meg, az utóbbi például csak néhány hete kapható. Hamarosan azonban behozzuk a lemaradást, és reményeink szerint karácsonyig a 2010/3–4. szám is kijön a nyomdából. Mindamellett, hogy energiáinkat egyelőre még ennek a csúszásnak a ledolgozása emészti fel, a szerkesztőbizottságban újra és újra felmerül a gondolat, hogy vissza kellene térni az eredeti, évenként négyszeri megjelenéshez, illetve belátható időn belül az interneten is elérhetővé kell tenni a folyóiratot. Hogy ezekre az újabb lépésekre lesz-e erőnk, kapacitásunk és bátorságunk, még a jövő titka.
Vitális Judit