Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az idén ti­zen­ha­to­dik év­fo­lya­má­ban já­ró Cre­do evan­gé­li­kus fo­lyó­irat 2009 kö­ze­pe óta új szer­kesz­tő­vel és szer­kesz­tő­bi­zott­ság­gal foly­tat­ja szol­gá­la­tát egy­há­zunk­ban. Mun­ká­juk­ról – a 2010/1–2. szám kö­zel­múlt­be­li meg­je­le­né­se ap­ro­pó­já­ból – Zász­ka­licz­ky Zsu­zsan­na fő­szer­kesz­tő­vel be­szél­get­tünk.

– A Cre­do cél­ját, sze­re­pét – ha úgy tet­szik, „hit­val­lá­sát” – az ál­ta­lam szer­kesz­tett el­ső szám be­kö­szön­tő­jé­ben úgy fo­gal­maz­tam meg: fo­lyó­ira­tunk el­ső­sor­ban vá­lasz ar­ra, hogy az Úr­is­ten meg­szó­lít ben­nün­ket. „Vá­lasz-lé­tün­ket” – bi­zo­nyá­ra már fel­tűnt az ol­va­sók­nak – a cím­lap gra­fi­ká­já­ban is hang­sú­lyoz­zuk az­zal, hogy a Cre­do szó­ban az elekt­ro­ni­kus le­ve­le­zés­ből jól is­mert „re” be­tű­kap­cso­la­tot más szín­nel nyom­tat­juk.

– Mi­lyen vá­laszt ad a Cre­do er­re a meg­szó­lí­tás­ra – avagy me­lyek a szer­kesz­tés alap­el­vei?

– Ar­ra tö­rek­szünk, hogy a múlt ér­té­ke­it is ku­tas­suk, ugyan­ak­kor a je­len­kor kér­dé­se­i­vel is fog­lal­koz­zunk, és táv­la­to­kat is nyis­sunk. Elő­döm, Má­nyo­ki Já­nos – mi­ként egy­kor szer­kesz­tői be­kö­szön­tő­jé­ben is le­ír­ta – szán­dé­ko­san ke­rül­te a kor­társ té­má­kat. Ezen min­den­kép­pen vál­toz­tat­ni akar­tunk. A kor­társ ol­va­só kor­társ né­ző­pon­to­kat kí­ván. Míg a ma­gas szak­mai szín­vo­na­lat meg kí­ván­juk tar­ta­ni, a té­mák vál­to­za­tos­sá­gát, sok­szí­nű­sé­gét sze­ret­nénk vissza­hoz­ni, hogy ne csak egy szűk ré­teg ér­dek­lő­dé­sét elé­gít­se ki a lap. Az igei üze­net meg­je­le­ní­té­sét, a ko­ráb­bi­nál hang­sú­lyo­sab­bá té­te­lét is fon­tos­nak tart­juk. A Cre­do vál­la­lá­sa te­hát nem ke­ve­sebb, mint egy­há­zun­kon be­lül a kul­tú­ra, egy­há­zun­kon kí­vül pe­dig Jé­zus Krisz­tus misszi­ó­ja.

– A sok­szí­nű­ség­re va­ló tö­rek­vés a ro­vat­struk­tú­rá­ban is meg­mu­tat­ko­zik.

– Meg­le­he­tő­sen sok ro­vat­ban gon­dol­ko­dunk. Ezek kö­zött van­nak, ame­lyek so­ha nem ma­rad­hat­nak el. Ilyen a Lec­to­ri sa­lu­tem, az­az a szer­kesz­tői be­kö­szön­tő és az áhí­ta­tot, rö­vid igei el­mél­ke­dést tar­tal­ma­zó Irány­tű. Na­gyon fon­tos az Idé­ző­jel is, mely­ben el­ső köz­lés­ként je­len­te­tünk meg kor­társ szép­iro­dal­mi mű­ve­ket, va­la­mint a Szem­le, ahol egy­elő­re csak köny­ve­ket és ki­ál­lí­tá­so­kat re­cen­ze­ál­tunk, de vár­ha­tó­an ze­nei ese­mé­nyek­ről és szín­há­zi elő­adá­sok­ról is írunk majd.

Az em­lí­tet­te­ken kí­vül a már ál­ta­lam szer­kesz­tett há­rom szám­ból leg­alább ket­tő­ben ta­lál­koz­hat­tak az ol­va­sók pél­dá­ul az Is­ten mű­he­lye (teo­ló­gi­ai), a Ta­núk és ta­nul­sá­gok (tör­té­nel­mi), a Szó­bi­ro­da­lom (iro­dal­mi), a Tárgy – kul­tú­ra (vi­zu­á­lis mű­vé­sze­ti), A te­rem­tett vi­lág (ter­mé­szet­tu­do­má­nyos) ro­va­tok­kal. De a töb­bi mel­lett fon­tos az Evan­gé­li­kus mű­hely is, amely­ben egy­há­zunk­hoz köt­he­tő szel­le­mi mű­he­lyek, kö­rök be­mu­ta­tá­sát ter­vez­zük.

– Mű­vé­szet­tör­té­nész­ként fő­ál­lás­ban az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um tu­do­má­nyos mun­ka­tár­sa. Bi­zo­nyá­ra ez is köz­re­ját­szott ab­ban, hogy nem­csak tar­tal­má­ban újult meg a lap, ha­nem meg­je­le­né­sé­ben is je­len­tős vál­to­zá­so­kon ment át.

– Úgy gon­do­lom, hogy ha va­la­ki a 21. szá­zad­ban, e vi­lág­mé­re­tű vi­zu­á­lis in­ger­ára­dat kö­ze­pet­te nyom­ta­tott saj­tó­ter­mé­ket ké­szít, ak­kor an­nak az új­ság­nak vagy fo­lyó­irat­nak át­te­kint­he­tő szer­ke­ze­tű­nek és na­gyon igé­nyes­nek kell len­nie. A nyom­dai meg­je­le­nést érin­tő vál­to­zás, hogy új for­má­tum­ban, mí­ve­sebb gra­fi­ká­val és tör­de­lés­sel, két szín­ben – fe­ke­te és bor­dó –, il­let­ve he­lyen­ként szí­nes­ben nyo­mott ol­da­lak­kal, jól ol­vas­ha­tó be­tű­tí­pus­sal ta­lál­koz­hat az, aki ke­zé­be ve­szi a Cre­dót. Ki­emel­ten fon­tos­nak és ke­resz­tény fe­le­lős­sé­günk­nek tart­juk a ter­mé­szet ér­té­ke­i­nek vé­del­mét, ezért kör­nye­zet­ba­rát pa­pírt hasz­ná­lunk.

Le­he­tő­ség sze­rint min­den írás mel­lé igyek­szünk – a dol­go­zat té­má­já­hoz il­lő – il­luszt­rá­ci­ó­kat ren­del­ni. A leg­újabb, 2010/1–2. szám­ban pe­dig olyan kép­ző­mű­vé­sze­ti al­ko­tá­sok – egy hús­vé­ti rajz­so­ro­zat ré­szei – is meg­ta­lál­ha­tók, ame­lye­ket ko­ráb­ban más­hol még so­ha nem pub­li­kál­tak. To­váb­bi „ké­pes” újí­tá­sunk, hogy a ta­nul­má­nyok szer­ző­i­ről is – két-há­rom mon­da­tos név­jegy kí­sé­re­té­ben – köz­lünk port­rét.

Ami egyéb­ként a szer­ző­ket il­le­ti: ter­mé­sze­te­sen nagy öröm­mel je­len­tet­jük meg a jó ne­vű, sa­ját te­rü­le­tü­kön szak­te­kin­tély­nek szá­mí­tó tu­dó­sok és evan­gé­li­kus gyűj­te­mé­nye­ink, in­téz­mé­nye­ink mun­ka­tár­sa­i­nak ta­nul­má­nya­it, de mel­let­tük fi­a­tal ku­ta­tók, dok­tor­je­löl­tek írá­sa­i­nak is szí­ve­sen te­ret adunk. – Fo­lya­ma­to­san töb­bes szá­mot hasz­nál. Ez is mu­tat­ja, hogy a Cre­do szer­kesz­té­se nem egy­sze­mé­lyes fel­adat. Kik se­gí­tik a mun­ká­ját?

– Egy va­ló­ban mű­kö­dő szer­kesz­tő­bi­zott­ság össze­ál­lí­tá­sá­ra tö­re­ked­tem, tag­ja­it kö­zös gon­dol­ko­dás­ra, kö­zös mun­ká­ra hív­tam meg. Olyan em­be­re­ket gyűj­töt­tem ma­gam, il­let­ve a lap kö­ré, aki­ket jól is­me­rek, és akik­nek a tu­dá­sá­ban meg­bí­zom. A bi­zott­ság tag­jai egyéb­ként – Sza­bó T. An­na köl­tő-mű­for­dí­tó ki­vé­te­lé­vel – va­la­mennyi­en evan­gé­li­ku­sok.

– Sza­lad­junk gyor­san vé­gig a töb­bi­e­ken is!

– Sza­bó T. An­na mel­lett a bi­zott­ság má­sik hölgy­tag­ja Rét­he­lyi Or­so­lya tör­té­nész. Fa­bi­ny Ti­bor és Itt­zés Gá­bor mind­ket­ten teo­ló­gu­sok és iro­da­lom­tör­té­né­szek. Fáb­ri György ere­de­ti­leg fi­lo­zó­fus, je­len­leg tu­do­mány- és ok­ta­tás­szer­ve­zés­sel fog­lal­ko­zik, az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem egyik rek­tor­he­lyet­te­se. Potz­ner Fe­renc épí­tész-mű­vé­szet­tör­té­nész. Prőh­le Ger­gely el­ső­sor­ban nem or­szá­gos fel­ügye­lői mi­vol­tá­nál fog­va ke­rült a bi­zott­ság­ba, ha­nem mert já­ra­tos a po­li­ti­ka te­rü­le­tén. A ter­mé­szet­tu­do­má­nyo­kat Ga­dó György Pál er­dő­mér­nök, ter­mé­szet­vé­del­mi szak­mér­nök és ifj. Sze­bik Im­re or­vos, bio­e­ti­kus, a Sem­mel­weis Egye­tem tu­do­má­nyos mun­ka­tár­sa kép­vi­se­li a szer­kesz­tő­bi­zott­ság­ban. A lap ak­kor fog jól mű­köd­ni, ha a szer­kesz­tő­bi­zott­sá­gi ta­gok – ve­lem együtt – nem­csak mun­ká­ju­kat, tu­dá­su­kat, ha­nem kap­cso­lat­rend­sze­rü­ket is „be­ve­tik”.

– A szer­kesz­tők­ről már esett szó, az ol­va­sók­ról azon­ban még nem. El­ső­sor­ban kik­nek ké­szül a Cre­do?

– A cél­kö­zön­ség meg­ha­tá­ro­zá­sa­kor min­den­kép­pen szá­mol­nunk kell az­zal, hogy a ha­zai né­pes­sé­gen be­lül nem túl nagy há­nya­dot kép­vi­sel az evan­gé­li­kus­ság, az evan­gé­li­kus­sá­gon be­lül ugyan­ak­kor élet­kor, is­ko­lai vég­zett­ség, fog­lal­ko­zás – és nyil­ván ér­dek­lő­dés – te­kin­te­té­ben na­gyon nagy a szó­rás. Ezért le­he­tet­len vál­lal­ko­zás len­ne olyan fo­lyó­ira­tot ki­ad­ni, ame­lyet min­den hit­test­vé­rünk szí­ve­sen for­gat, és egy­for­mán a ma­gá­é­nak érez.

A Cre­dó­val el­ső­sor­ban az evan­gé­li­kus, il­let­ve a ke­resz­tény ér­tel­mi­ség­nek – ter­mé­sze­te­sen lel­ké­szek­nek és az is­ko­lá­ink­ban ta­ní­tó, akár más fe­le­ke­zet­hez tar­to­zó pe­da­gó­gu­sok­nak – kí­vá­nunk szel­le­mi táp­lá­lé­kot nyúj­ta­ni. Re­mél­jük, előbb-utóbb vi­lá­gi ol­va­sói is lesz­nek a lap­nak, hi­szen a ta­nul­má­nyok, re­cen­zi­ók szé­le­sebb kör ér­dek­lő­dé­sé­re is szá­mot tart­hat­nak. A kö­zel­múlt­ban egy, a mun­kán­kat jó­in­du­lat­tal és el­kö­te­le­zet­ten fi­gye­lő nyug­dí­jas lel­kész azt mond­ta, a lap­nak im­már he­lye van a pol­co­kon a Táv­la­tok és a Vi­gi­lia mel­lett.

Ezért sze­ret­nénk, ha nem csak a Lu­ther Ki­adó köny­ves­bolt­já­ban, a Hu­szár Gál pa­pír- és köny­ves­bolt­ban, il­let­ve a gyü­le­ke­ze­ti irat­ter­jesz­té­sen ke­resz­tül le­het­ne hoz­zá­jut­ni. Az Írók bolt­ja ren­delt né­hány pél­dányt a leg­fris­sebb szám­ból; bí­zunk ben­ne, hogy to­váb­bi üz­le­te­ket is si­ke­rül meg­nyer­nünk a fo­lyó­irat ter­jesz­té­sé­re.

– Több­ször szó­ba ke­rült már a Cre­do leg­fris­sebb szá­ma…

– Úgy vet­tem át a szer­kesz­tés fel­ada­tát 2009 kö­ze­pén, hogy még egyet­len ta­va­lyi szám sem volt kéz­be ve­he­tő. Így a 2009/1–2., 2009/3–4., il­let­ve a 2010/1–2. szá­mok csak je­len­tős ké­sés­sel je­len­tek meg, az utób­bi pél­dá­ul csak né­hány he­te kap­ha­tó. Ha­ma­ro­san azon­ban be­hoz­zuk a le­ma­ra­dást, és re­mé­nye­ink sze­rint ka­rá­cso­nyig a 2010/3–4. szám is ki­jön a nyom­dá­ból. Mind­amel­lett, hogy ener­gi­á­in­kat egy­elő­re még en­nek a csú­szás­nak a le­dol­go­zá­sa emész­ti fel, a szer­kesz­tő­bi­zott­ság­ban új­ra és új­ra fel­me­rül a gon­do­lat, hogy vissza kel­le­ne tér­ni az ere­de­ti, éven­ként négy­sze­ri meg­je­le­nés­hez, illetve be­lát­ha­tó időn belül az interneten is el­ér­hetővé kell tenni a folyóiratot. Hogy ezek­re az újabb lé­pések­re lesz-e erőnk, ka­pa­ci­tá­sunk és bá­tor­sá­gunk, még a jö­vő tit­ka.

Vi­tá­lis Ju­dit

::Nyomtatható változat::