Egyházunk egy-két hete
Evangélikusnak lenni Magyarországon – 2010-ben
Keresztény hitüket és evangélikusságukat büszkén vállaló, vallásos környezetben felnőtt, a családot, biztonságot, a hagyományokat és a természeti értékek védelmét fontosnak tartó, segítőkész emberekként jellemzik önmagukat a magyarországi evangélikusok annak a kutatásnak a fényében, amely 2010 tavaszán indult. A szakmai és társadalmi szempontból egyaránt úttörő jelentőségű program a Magyarországi Evangélikus Egyház felkérésére készült. Célja, hogy feltérképezze az evangélikus hívők, egyháztagok, lelkészek, egyházi intézményi dolgozók véleményét az egyház működéséről, problémáiról, valamint képet adjon hitéleti és egyházi tevékenységükről.
A kutatás szorosan kapcsolódik az evangélikusok Élő kövek egyháza című egyházi stratégiájának kidolgozásához.
Az adatok négy forrásból származnak: kérdőíves kutatás az egyháztagok körében; lelkészekkel készített mélyinterjúk; on-line kérdőíves vizsgálat aktív egyháztagok között; on-line vizsgálat az egyházi intézmények vezetői körében. A kérdőíves vizsgálat az egyháztagokra (körülbelül 300 ezer magyar állampolgárra) reprezentatív, ezerötszáz fős mintavétellel készült. Ilyen jellegű, széles körű és mélységű kutatás a rendszerváltozás óta nem zajlott a történelmi egyházak körében.
Az adatgyűjtés főbb témakörei közé tartozik az egyéni hitélet, az egyházi alkalmakon való részvétel, a gyülekezeti-egyházszervezeti aktivitás, az evangélikusság jellemzői, értékrend és felelősségvállalás, valamint az egyház társadalmi szerepvállalása, az egyházstratégia ismertsége. A kutatást az egyház részéről Fabiny Tamás püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő gesztorálja, szakmai irányítója Fábri István szociológus és dr. habil. Fábri György kommunikációkutató, mindketten csömöri evangélikusok, akik egyházi felajánlásként végezték a munkát.
A felmérés eredményei szerint az egyháztagok úgy látják, csökken a templomba járók és a konfirmálók száma. Általában is gondnak tartják a hitélet elszürkülését, a fiatalok elmaradását, az anyagi nehézségeket. Nem látnak viszont komoly hiányt az egyházi önkéntes munka mennyiségében – miközben saját bevallásuk alapján háromnegyedük egyáltalán nem végez ilyen munkát.
Az egyháztagok istentiszteletre járásuk elmaradását leginkább egészségi állapotukkal és az időhiánnyal, a sok munkával indokolják. Mindezek valóban objektív adottságnak tűnnek, hiszen alig látnak módot arra, hogy érdemben változzon a helyzet.
A megkérdezettek elégedettek a lelkészek munkájával, úgy érzik, a prédikációk hozzásegítik őket a lelki megnyugváshoz, az Istenhez való közelkerüléshez, bátorítást, reményt adnak számukra. A hívők magánjellegű vagy hitbéli gondjaikkal nem keresik meg a lelkészeket, inkább maguk vagy barátaik, családjuk segítségével oldják meg ezeket. Istenben való hitük erős, azonban ugyanannyian vannak, akik a maguk módján vallásosak, mint akik az egyház tanítása szerint azok.
A Magyarországi Evangélikus Egyház társadalmi súlyával az egyháztagok többsége elégedett, abban viszont megosztottak, hogy elégségesek-e megszólalásai az egész országot érintő politikai, közéleti ügyekben: a válaszolók egyharmada szerint elegendő, negyedük kevesli, másik negyedük sokallja. Hozzávetőlegesen ugyanannyian vannak, akik teljes távolságot tartanának a politikai pártoktól, mint akik biztatnak azoknak a pártoknak a támogatására, amelyeknek céljai egybeesnek az egyház értékeivel – azonban elenyésző kisebbségben vannak, akik elköteleződést várnának bármely politikai párt mellett.
Természetesen a fentiek csupán ízelítőnek tekinthetők az – igen széles körű adatbázis feldolgozása, mélyelemzése során nyert – eredményekből. A kutatás lebonyolítóinak reménysége szerint a kapott adatok az evangélikus egyház jövőjéről való gondolkodást szolgálják majd, s kiegészítve az egyházstatisztikai adatsorokat megalapozzák a stratégia kialakítását. A felmérés legfontosabb hozadéka pedig az lehet, ha segít egyéni és közösségi önismeretünkben, Krisztusban való közösségünk erősödésében, a szükséges változások ösztönzésében.
EvÉlet-infó