Kultúrkörök

Kö­zel az ég­hez, kö­zel a nép­hez

Hol más­hol is tör­het­ne az ég fe­lé Er­dély leg­ma­ga­sabb temp­lom­tor­nya, mint az égig érő he­gyek vi­dé­két vi­gyá­zó Besz­ter­cén, ab­ban a vá­ros­ban, amely egy év­ez­re­den ke­resz­tül a mi ré­gi Ma­gyar­or­szá­gunk ke­le­ti fer­tá­lyát őriz­te? Az 1563-ban épí­tett evan­gé­li­kus temp­lom tor­nya het­ven­hat mé­ter ma­gas.

Ez a Besz­ter­ce kör­nyé­ki táj volt a haj­da­ni Ma­gyar­or­szág egyik leg­ma­ga­sabb vi­dé­ke. Már­mint a ten­ger szint­jé­ről néz­ve. A te­rü­let ugyan­is a Ke­le­ti-Kár­pá­tok­ban ta­lál­ha­tó, ha­zánk ezer­éves ha­tár­vi­dé­kén.

Itt van mind­járt a Rad­nai-ha­va­sok, mely a Ti­sza, az Ara­nyos és a Sza­mos víz­gyűj­tő te­rü­le­tét vá­laszt­ja el egy­más­tól. Leg­ma­ga­sabb csú­csa a 2303 mé­ter ma­gas Kö­ves-ha­vas. De hív­hat­juk akár Hor­thy-csúcs­nak is, hi­szen Észak-Er­dély vissza­té­ré­se után az ot­ta­ni ma­gya­rok Er­dély leg­ma­ga­sabb he­gyét há­lá­ból a kor­mány­zó­ról ne­vez­ték el. Ar­ra­fe­lé amúgy még leg­alább öt csúcs ma­gas­sá­ga ha­lad­ja meg a 2200 mé­tert, és hat to­váb­bi hegy ma­gas­lik 2100 mé­ter fö­lé.

Hát ilyen, égig érő he­gyek öve­zik Besz­ter­cét, mely­nek „ost­ro­má­ról” Mik­száth Kál­mán 1895-ben re­mek­be sza­bott re­gényt írt. A vá­ros­ról a kró­ni­kák el­ső íz­ben jó­val ko­ráb­ban, 1241-ben tet­tek em­lí­tést. Rög­tön utá­na az­tán a ta­tá­rok el is pusz­tí­tot­ták. Má­sod­já­ra 1284-ben ír­tak ró­la a kró­ni­kák, mi­dőn is ar­ról tu­dó­sí­tot­tak, hogy egy újabb ta­tár be­tö­rés al­kal­má­val a vá­ros megint el­pusz­tult.

Ké­sőbb szász be­te­le­pü­lők élesz­tet­ték új­ra Besz­ter­cét; a vá­ros 1330-ban, Ká­roly Ró­bert ural­ko­dá­sa alatt sza­bad ki­rá­lyi vá­ro­si ran­got ka­pott. Fel­emel­ke­dé­sét an­nak kö­szön­het­te, hogy kö­zel a Bor­gói-há­gó, ame­lyen ke­resz­tül a ha­zánk ha­tá­rát je­len­tő, égig érő he­gye­ken át ki le­het jut­ni a szom­szé­dos Mold­vá­ba. A há­gón bé­kés idő­szak­ban a ke­res­ke­dők, vi­ha­ro­sabb idők­ben pe­dig a ha­dak jöt­tek-men­tek.

Az 1452-es esz­ten­dő hoz­ta meg a vá­ros leg­fé­nye­sebb idő­sza­kát. Ek­kor ugyan­is az or­szág­gyű­lé­sen V. Lász­ló ki­rály Besz­ter­ce örö­kös gróf­já­vá és Ma­gyar­or­szág fő­ka­pi­tá­nyá­vá ne­vez­te ki Hu­nya­di Já­nost. A fő­ka­pi­tány a kö­vet­ke­ző esz­ten­dő­ben sa­ját költ­sé­gén egy rop­pant erős­sé­get épí­tett ki, hogy az ol­tal­maz­za a te­le­pü­lést. A gróf­ság in­téz­mé­nye az­tán nem élt so­ká­ig, ugyan­is 1464-ben Má­tyás ki­rály meg­szün­tet­te.

Besz­ter­ce eb­ben az idő­ben a ma­gyar­or­szá­gi hu­ma­niz­mus egyik köz­pont­ja volt. Itt nyom­tat­ták ki pél­dá­ul Bon­fi­ni­nek, Má­tyás ki­rály ud­va­ri tör­té­net­író­já­nak több köny­vét is.

A vá­ros gaz­dag­sá­gát jel­zi, hogy az 1563-ban a fő­té­ren emelt, im­po­záns mé­re­tű gó­ti­kus evan­gé­li­kus temp­lom tor­nyát het­ven­hat mé­ter ma­gas­ra épí­tet­ték. Ma is ez a leg­ma­ga­sabb er­dé­lyi temp­lom­to­rony.

Nem sok­kal ko­ráb­ban szü­le­tett meg Er­dély­ben az evan­gé­li­kus egy­ház: 1535-ben tért ha­za Né­met­or­szág­ból Bras­só­ba Jo­han­nes Hon­te­rus, aki mi­u­tán nyom­dát lé­te­sí­tett, rög­vest meg­kezd­te a szá­szok re­for­má­ci­ó­ját. Iz­gal­mas idők vol­tak ezek, hi­szen a tor­dai or­szág­gyű­lés 1568-ban mond­ta ki a sza­bad val­lás­gya­kor­lás jo­gát. Esze­rint „ki-ki a ma­ga ér­tel­me sze­rint hir­des­se az evan­gé­li­u­mot”. 1571-ben pe­dig az or­szág­gyű­lés „be­vett val­lás­nak” fo­gad­ta el a re­for­má­tus, uni­tá­ri­us, evan­gé­li­kus és ka­to­li­kus fe­le­ke­ze­tet.

Eb­ben az idő­ben szü­le­tett a besz­ter­cei evan­gé­li­kus temp­lom. Kő­ből fa­ra­gott szó­szé­ke a 16. szá­zad­ból szár­ma­zik, mint aho­gyan ke­le­ti sző­nye­gei is. Mind­ket­tőt a vá­ros­ban élő szász ke­res­ke­dők ado­má­nyoz­ták az evan­gé­li­kus egy­ház­nak.

A temp­lom túl­él­te a tö­rök, a ta­tár és a né­met ha­dak dú­lá­sát, túl­él­te, hogy a gót stí­lu­sú épü­le­tet idő­vel re­ne­szánsz és ba­rokk ele­mek­kel is ki­egé­szí­tet­ték, de ab­ba az­tán majd­nem el­pusz­tult, hogy a tor­nyát 2008. jú­ni­us 11-én 17 óra­kor fel­gyúj­tot­ták. Há­rom kis­ko­rú lob­ban­tot­ta fel a tü­zet, hogy így tün­tes­sék el a réz­lo­pá­sukról árulkodó bűn­je­le­ket. Több mil­lió eu­rós kárt okoz­tak ez­zel.

De tér­jünk vissza Besz­ter­ce múlt­já­ra, hi­szen 1596-ban már az evan­gé­li­kus egy­ház ál­tal is tá­mo­ga­tott gim­ná­zi­um mű­kö­dött a vá­ros fa­lai kö­zött. A tö­rök „ter­mé­sze­te­sen” Besz­ter­cét is el­fog­lal­ta, de 1661-ben nem tu­dott hosszú idő­re be­ren­dez­ked­ni, az év­ti­zed vé­gé­re el­kot­ró­dott. Az újabb vé­res idő­szak a Rá­kó­czi-fé­le sza­bad­ság­harc­cal ér­te el ezt a tá­jat. A fe­je­de­lem zász­la­ját 1705-ben tűz­ték ki a ku­ruc csa­pa­tok, ám nem sok­kal ké­sőbb a tö­rök­kel szö­vet­sé­ges krí­mi ta­tá­rok fel­dúl­ták és el­pusz­tí­tot­ták Besz­ter­cét.

Né­pünk kö­vet­ke­ző sza­bad­ság­har­cá­ból is ki­vet­te ré­szét a vá­ros. Bem 1848 de­cem­be­ré­ben fog­lal­ta el, há­rom hó­nap­pal ké­sőbb pe­dig itt ver­te szét Ur­ban ez­re­des csá­szá­ri se­re­gét.

Besz­ter­ce kap­csán nem me­he­tünk el szó nél­kül amel­lett, hogy 1891-ben itt ta­lál­ták meg az 1395 kö­rül ke­let­ke­zett úgy­ne­ve­zett Besz­ter­cei szó­jegy­zé­ket, amely 1320 ma­gyar szót tar­tal­maz. 1892-ben eb­ben a vá­ros­ban lát­ta meg a nap­vi­lá­got dr. Hay­nal Im­re, a ma­gyar bel­gyó­gyá­szat egyik ki­ma­gas­ló sze­mé­lyi­sé­ge. Nevét ma­nap­ság Bu­da­pes­ten kór­ház őr­zi.

Je­zsó Ákos