e-világ

Si­mon New­comb csil­la­gász­nak tu­laj­do­nít­ják azt a ki­je­len­tést, hogy a le­ve­gő­nél ne­he­zebb re­pü­lő szer­ke­ze­te­ket épí­te­ni le­he­tet­len. Biz­to­san mond­ták per­sze má­sok is, akik­re az­tán ki­jó­za­ní­tó­an ha­tott a Wright fi­vé­rek el­ső re­pü­lé­se, még­pe­dig annyi­ra, hogy a fen­ti ki­je­len­tés száz év­vel ké­sőbb már az egyik leg­job­ban hang­zó rek­lám­szö­veg lett, no­ha sa­ját ko­rá­ban va­ló­szí­nű­leg ko­moly el­mé­le­ti fej­te­ge­té­sek szol­gál­tak alap­já­ul.

E so­rok író­ja en­nek tu­da­tá­ban bi­zony­ta­la­nul ra­ga­dott most bil­len­tyű­ze­tet, hi­szen tisz­tá­ban van ve­le: min­den le­írt sza­va csak a pil­la­nat­nyi tech­no­ló­gi­ai vi­szo­nyok kö­zött ér­vé­nyes, és elég le­het pár év ah­hoz, hogy akár az el­len­ke­ző­je is igaz le­gyen. A tren­dek ugyan­is az in­ter­net vi­lá­gá­ban na­gyon gyor­san vál­toz­nak, no­ha a kor­szak­vál­tás egyes lép­cső­fo­ka­in fel­fe­lé ha­lad­va né­ha na­gyon is jól ki­raj­zo­lód­nak.

Ha csak két szó­val le­het­ne le­ír­ni a vál­to­zá­sok lé­nye­gét, ak­kor ez az „ana­lóg­ból di­gi­tá­lis” len­ne. Az ana­lóg mind­az, ami a ter­mé­szet­ben van, a ta­pint­ha­tó dol­gok, a foly­to­nos szín­át­me­ne­tek, a fes­ték szét­te­rü­lé­se a pa­pí­ron. A di­gi­tá­lis pe­dig ugyan­ezek­nek a le­ké­pe­zé­se a ket­tes szám­rend­szer­be, s ez a le­ké­pe­zés az em­be­ri ér­zé­ke­lés hi­ba­ha­tá­rán be­lül ad­ja csak élet­hű­en vissza az in­for­má­ci­ó­kat. Egy­szer­re eset­leg mind­össze két­száz­öt­ven­hat ár­nya­lat­ban vagy kép­pon­tok­ra bont­va egy ki­jel­zőn.

A tech­no­ló­gi­ai vál­to­zá­so­kon túl­me­nő­en azon­ban a tar­ta­lom is át­ala­kul. Kezd­ve at­tól, hogy pa­pí­ron ál­ta­lá­ban töb­bet ol­va­sunk, mint kép­er­nyőn, az in­ter­ne­ten nem­csak ké­pi il­luszt­rá­ci­ó­kat le­het el­he­lyez­ni, ha­nem vi­deo- és hang­anya­go­kat is. Már ed­dig is vol­tak e-könyv-ol­va­sók, ame­lyek – vé­kony kis ké­szü­lé­kek lé­vén – ugyan­olyan könnyű­ek, mint egy pa­pír­könyv, még­is több ezer kö­tet­nyi in­for­má­ció fér el raj­tuk. Az App­le iPad­jé­re azon­ban már ké­szült olyan in­ter­ak­tív me­se­könyv, amely­ben le­esik a ki­rály fe­jé­ről a ko­ro­na, ha a fe­je te­te­jé­re for­dít­juk a gé­pet.

Né­mely el­kép­ze­lés sze­rint a mai ér­te­lem­ben vett köny­vek egy­re in­kább kö­ze­led­ni fog­nak a fil­mek fe­lé, vagy­is a szö­ve­gek mel­lé egy­re gyak­rab­ban tár­sul majd olyan in­ter­ak­tív vi­lág, amely­nél már nem is lesz ér­tel­me sta­ti­kus tör­té­net­ről be­szél­ni, ha­nem az ol­va­sói dön­té­sek fog­ják be­fo­lyá­sol­ni a meg­je­le­ní­tett in­for­má­ci­ó­kat, akár olyan szin­ten is, hogy ezek alap­ja­i­ban vál­toz­tat­ják meg a tör­té­net ala­ku­lá­sát.

Per­sze ki tud­ja, hogy mit hoz a jö­vő. Egy­elő­re még több­nyi­re úgy fo­gyaszt­juk a hí­re­ket, aho­gyan öt­ven év­vel ez­előtt tet­tük. Ol­vas­suk az új­sá­got, néz­zük a té­vét, hall­gat­juk a rá­di­ót. Vagy ép­pen ezek kö­zül egyi­ket sem tesszük, de ak­kor is ott ló­gunk va­la­me­lyik ne­tes hír­ol­da­lon, ahol szö­ve­gek, moz­gó­ké­pek és hang­anya­gok van­nak, mint­ha csak össze­gyúr­ták vol­na az elő­ző há­rom mé­di­u­mot. A hí­rek köz­ve­tí­té­sé­nek leg­ha­té­ko­nyabb mód­ja nap­ja­ink­ban még ez, és egy­elő­re ne­héz el­kép­zel­ni, hogy tar­tal­mát te­kint­ve mi­ként vál­toz­hat. Előbb-utóbb per­sze majd há­rom di­men­zi­ó­ban él­vez­het­jük ott­hon a na­pi ese­mé­nyek­ről ké­szült össze­fog­la­ló­kat, de a tá­la­lá­suk min­den bi­zonnyal a ré­gi, jól be­vált re­cep­tet kö­ve­ti majd.

Ép­pen ezért ör­ven­de­tes, hogy a Pro­tes­táns Új­ság­írók Szö­vet­sé­ge – a Köl­csey Fe­renc Re­for­má­tus Ta­ní­tó­kép­ző Fő­is­ko­lá­val és az Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­gé­vel kar­ölt­ve – no­vem­ber 19. és 21. kö­zött olyan mé­dia­mű­helyt szer­vez, amely­nek té­má­ja az on-line mé­dia lesz. Ke­resz­tény mé­dia­szak­em­be­rek se­gí­te­nek biz­tos ala­po­kat épí­te­ni mind­azok­nak, akik sze­ret­né­nek jár­ta­sak len­ni az in­ter­ne­tes tá­jé­koz­ta­tás­ban. Most és a kö­zel­jö­vő­ben.

Nagy Ben­ce