Keresztutak

A ne­u­en­dett­el­sa­ui Mis­si­on Ei­ne­Welt (Egyet­len Vi­lág Misszi­ói Köz­pont) Tet­te­ink be­szél­nek – sza­va­ink cse­lek­sze­nek cím­mel ren­dez­te meg éves kon­fe­ren­ci­á­ját no­vem­ber 12–14. kö­zött, a test­vér­egy­há­zak és a he­lyi egy­ház­me­gyék la­i­kus, il­let­ve lel­kész kép­vi­se­lő­i­nek rész­vé­te­lé­vel. A mint­egy ki­lenc­ven kül­dött so­rá­ban Ma­gyar­or­szá­got Szir­mai Zol­tán­né, az Evan­gé­li­kus Kül­misszi­ói Egye­sü­let tit­ká­ra, il­let­ve e so­rok író­ja kép­vi­sel­te.

A hét­vé­gi kon­fe­ren­ci­án be­pil­lan­tást nyer­het­tek a részt­ve­vők a vi­lág­ban fo­lyó vál­to­za­tos misszi­ói-dia­kó­ni­ai mun­ká­ba. Né­met­or­szág­ban, a ma­gas fo­kon sza­ko­so­dott szer­ve­ze­tek egyik min­ta­or­szá­gá­ban le­het, hogy jo­gos a kon­fe­ren­cia so­rán több­ször el­hang­zott fel­ve­tés: misszió-e a dia­kó­nia, a vi­lág sze­gé­nyebb tá­ja­in ez a kér­dés azon­ban ne­he­zen ér­tel­mez­he­tő – amint egy Tan­zá­ni­á­ban szol­gá­ló né­met misszi­o­ná­ri­us meg­je­gyez­te. Jé­zus gyó­gyí­tó sza­va el­vá­laszt­ha­tat­lan gyó­gyí­tó cse­le­ke­de­té­től.

Az áhí­ta­to­kon, cso­port­mun­ká­ban a részt­ve­vők elé ke­rü­lő bib­li­ai szaka­szok több ol­dal­ról vi­lá­gí­tot­ták meg az alap­té­mát, így a sze­re­tet­him­nusz is. Ma a ci­vi­li­zált vi­lág­ban a hang­súly a pro­fesszi­o­na­liz­mu­son és a ha­té­kony­sá­gon van. 1Kor 13 sze­rint azon­ban a hit ál­tal mo­ti­vált dia­kó­ni­ai cse­lek­vés alap­ja a sze­re­tet, amely az ad(akoz)ás­ban és az el­fo­ga­dás­ban nyil­vá­nul meg. Krisz­tus a vi­szo­nya­ink, kap­cso­la­ta­ink alap­ja. A re­mény­ség, hogy Is­ten a tö­re­dé­kest tel­jes­sé te­szi, új táv­la­to­kat nyit kor­lá­to­zott em­be­ri le­he­tő­sé­ge­ink­nek. 2Kor 9-ben Pál hosszan fog­la­ko­zik a gyü­le­ke­zet ada­ko­zá­sá­val. Az el­ső ke­resz­té­nyek éle­té­be be­pil­lan­tást en­ge­dő le­vél­rész­let sze­rint a jó cse­le­ke­de­tek és a má­sik em­ber szol­gá­la­ta nem­csak fon­tos is­mer­te­tő­je­le a gyü­le­ke­zet­nek, ha­nem mé­lyebb je­len­tést is hor­doz. Az ada­ko­zás erő­sí­tet­te a test­vé­ri kap­cso­la­tot a ko­rinthu­si és a tá­vo­li Je­ru­zsá­lem­ben élő kö­zös­ség kö­zött. Ve­szély­ben lett vol­na a fi­a­tal egy­ház, ha a gyü­le­ke­ze­tek el­szi­ge­telt­ség­ben él­nek, és nem vál­lal­nak fe­le­lős­sé­get egy­má­sért.

A kon­fe­ren­cia leg­ér­de­ke­sebb pó­di­um­be­szél­ge­té­sén egy tan­zá­ni­ai, egy bra­zí­li­ai és egy pá­pua dia­kó­ni­ai szak­em­bert kér­dez­tek a ha­zá­juk­ban fo­lyó mun­ká­ról. Az ál­ta­luk fel­vá­zolt élet­hely­ze­tek né­hol bib­li­ai idő­ket idéz­tek.

A Ba­jor Evan­gé­li­kus Egy­ház tá­mo­ga­tá­sá­val fenn­tar­tott tan­zá­ni­ai Buil­ding a Ca­ring Com­mu­nity („gon­dos­ko­dó kö­zös­sé­get épí­tünk”) szer­ve­zet fi­a­tal di­a­kó­nu­sa el­mond­ta, hogy a szü­lők a szel­le­mi fo­gya­té­kos gye­re­ket ott­hon be­zár­va – van úgy, hogy lánc­ra ver­ve – tart­ják. A dia­kó­ni­ai mun­ká­sok nap­köz­ben fej­lesz­tő fog­lal­ko­zá­so­kat tar­ta­nak és el­lá­tást biz­to­sí­ta­nak a be­teg gye­re­kek­nek. Mos­hi­ban pél­dá­ul két­száz­húsz gye­re­ket gon­doz­nak ti­zen­egy „cent­rum­ban”. A cent­ru­mok szá­ma sok­nak tű­nik, de a cél az, hogy há­rom ki­lo­mé­ter­nél ne kell­jen na­gyobb utat meg­ten­ni­ük a csa­lá­dok­nak. Egy-egy he­lyen két gon­do­zó fog­lal­ko­zik a gye­re­kek­kel. El­i­rehe­ma Kaya egy­há­zi mun­kás az ige­hir­de­tés, a dia­kó­nia és a kö­zös­ség hár­mas egy­sé­gét hang­sú­lyoz­ta.

A pá­pua Na­wi Phi­lip el­mon­dá­sa sze­rint ba­jor evan­gé­li­kus egy­há­zi tá­mo­ga­tás­sal gon­doz­zák a HIV-fer­tő­zött ár­vá­kat és a szen­ve­dély­be­te­ge­ket. Ná­luk fo­gya­té­ko­sott­ho­nok nin­cse­nek, a be­teg gye­re­ket és az idő­se­ket a csa­lád, il­let­ve a gyü­le­ke­zet nő­tag­jai ápol­ják ott­hon. Így vi­szont a sé­rült em­be­rek szak­sze­rű fej­lesz­té­se nincs meg­old­va.

Lét­fon­tos­sá­gú te­vé­keny­sé­get fejt ki az evan­gé­li­kus egy­ház ál­tal mű­köd­te­tett me­ző­gaz­da­sá­gi pro­jekt, a Yang­pe­la Di­di­man („fa­lu­la­kók mo­ti­vá­lá­sa”). Ál­ta­la a – több­nyi­re fa­lu­kö­zös­sé­gek­ben élő – la­kos­ság alap­ve­tő me­ző­gaz­da­sá­gi és ke­res­ke­del­mi is­me­re­tek­hez jut.

A bra­zí­li­ai San­ta Ca­tar­ina ál­lam Join­­vil­le vá­ro­sá­ban sem fo­lyik dia­kó­ni­ai mun­ka a szó eu­ró­pai ér­tel­mé­ben. Van vi­szont a gyü­le­ke­zet­nek szo­ci­á­lis osz­tá­lya (fi­ze­tett al­kal­ma­zot­tak­kal), amely az if­jú­ság­gal és a szen­ve­dély­be­te­gek­kel fog­lal­ko­zik. A dia­kó­ni­á­ra nincs köz­pon­ti pénz, az anya­gi for­rá­so­kat – a ba­jor se­gít­sé­gen túl – a gyü­le­ke­zet ma­ga te­rem­ti elő a terv­sze­rű­en fog­lal­koz­ta­tott női ké­zi­mun­ka­kö­rök­kel és az időn­ként meg­ren­de­zett gyü­le­ke­ze­ti vá­sár­ral. A be­folyt összeg­ből gyógy­szert vesz­nek, tar­tós­élel­mi­szer-cso­ma­go­kat ál­lí­ta­nak össze, ru­ha­ne­műt vá­sá­rol­nak a rá­szo­ru­lók­nak. A gyü­le­ke­zet asszo­nyai ké­szí­tik azt a har­minc­két da­rab­ból ál­ló ba­ba­ke­len­gye-cso­ma­got is, amellyel a sze­gé­nyebb kis­ma­má­kat aján­dé­koz­zák meg. Az ér­dek­ér­vé­nye­sí­tésben ha­gyo­mányosan erős Bra­zí­li­á­ból ér­ke­zett Ma­u­ro Sch­walm lel­kész sze­rint a dia­kó­ni­á­nak po­li­ti­kai ve­tü­le­te is van a sze­gény­ség és a fenn­ál­ló, he­lyen­ként fe­u­dá­lis vi­szo­nyok fel­szá­mo­lá­sá­ban.

Ma­gyar rész­ről Szir­mai Zol­tán­né is­mer­tet­te a ba­jor–ma­gyar test­vér­egy­há­zi kap­cso­la­to­kat, a kül­misszi­ói egye­sü­let­nek a Mis­si­on Ei­ne­Welt­hez kap­cso­ló­dó ko­ráb­bi és je­len­le­gi pro­jekt­je­it és vál­la­lá­sa­it. Öröm­mel hal­lot­tuk Re­in­hard Han­sen Af­ri­ka-re­fe­rens­től, hogy a Kon­gói Evan­gé­li­kus Egy­ház nagy­ra ér­té­ke­li az egye­sü­let fel­aján­lá­sát száz is­ko­lás gye­rek tá­mo­ga­tá­sá­ra. Ez a segítségnyújtás is pél­da ar­ra, ami­re Hei­ke Grös­chel-Pic­kel, a neu­en­dett­el­sa­ui misszió gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­to­kért fe­le­lős re­fe­ren­se szom­bat reg­ge­li áhí­ta­tá­ban így kér­te az Úr ál­dá­sát: „Is­te­nünk, áldj meg ben­nün­ket, hogy olyan pa­pok le­gyünk, akik nem­csak te­li to­rok­ból ol­vas­sák fel az igét, ha­nem akik élet­tel töl­tik meg, és je­len­lé­te­det ün­nep­lik.”

Szent­pé­tery Ma­ri­anne