Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 49
- Tetteink beszélnek – szavaink cselekszenek
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Tetteink beszélnek – szavaink cselekszenek
Misszió és diakónia a testvéregyházi munkában
A neuendettelsaui Mission EineWelt (Egyetlen Világ Missziói Központ) Tetteink beszélnek – szavaink cselekszenek címmel rendezte meg éves konferenciáját november 12–14. között, a testvéregyházak és a helyi egyházmegyék laikus, illetve lelkész képviselőinek részvételével. A mintegy kilencven küldött sorában Magyarországot Szirmai Zoltánné, az Evangélikus Külmissziói Egyesület titkára, illetve e sorok írója képviselte.
A hétvégi konferencián bepillantást nyerhettek a résztvevők a világban folyó változatos missziói-diakóniai munkába. Németországban, a magas fokon szakosodott szervezetek egyik mintaországában lehet, hogy jogos a konferencia során többször elhangzott felvetés: misszió-e a diakónia, a világ szegényebb tájain ez a kérdés azonban nehezen értelmezhető – amint egy Tanzániában szolgáló német misszionárius megjegyezte. Jézus gyógyító szava elválaszthatatlan gyógyító cselekedetétől.
Az áhítatokon, csoportmunkában a résztvevők elé kerülő bibliai szakaszok több oldalról világították meg az alaptémát, így a szeretethimnusz is. Ma a civilizált világban a hangsúly a professzionalizmuson és a hatékonyságon van. 1Kor 13 szerint azonban a hit által motivált diakóniai cselekvés alapja a szeretet, amely az ad(akoz)ásban és az elfogadásban nyilvánul meg. Krisztus a viszonyaink, kapcsolataink alapja. A reménység, hogy Isten a töredékest teljessé teszi, új távlatokat nyit korlátozott emberi lehetőségeinknek. 2Kor 9-ben Pál hosszan foglakozik a gyülekezet adakozásával. Az első keresztények életébe bepillantást engedő levélrészlet szerint a jó cselekedetek és a másik ember szolgálata nemcsak fontos ismertetőjele a gyülekezetnek, hanem mélyebb jelentést is hordoz. Az adakozás erősítette a testvéri kapcsolatot a korinthusi és a távoli Jeruzsálemben élő közösség között. Veszélyben lett volna a fiatal egyház, ha a gyülekezetek elszigeteltségben élnek, és nem vállalnak felelősséget egymásért.
A konferencia legérdekesebb pódiumbeszélgetésén egy tanzániai, egy brazíliai és egy pápua diakóniai szakembert kérdeztek a hazájukban folyó munkáról. Az általuk felvázolt élethelyzetek néhol bibliai időket idéztek.
A Bajor Evangélikus Egyház támogatásával fenntartott tanzániai Building a Caring Community („gondoskodó közösséget építünk”) szervezet fiatal diakónusa elmondta, hogy a szülők a szellemi fogyatékos gyereket otthon bezárva – van úgy, hogy láncra verve – tartják. A diakóniai munkások napközben fejlesztő foglalkozásokat tartanak és ellátást biztosítanak a beteg gyerekeknek. Moshiban például kétszázhúsz gyereket gondoznak tizenegy „centrumban”. A centrumok száma soknak tűnik, de a cél az, hogy három kilométernél ne kelljen nagyobb utat megtenniük a családoknak. Egy-egy helyen két gondozó foglalkozik a gyerekekkel. Elirehema Kaya egyházi munkás az igehirdetés, a diakónia és a közösség hármas egységét hangsúlyozta.
A pápua Nawi Philip elmondása szerint bajor evangélikus egyházi támogatással gondozzák a HIV-fertőzött árvákat és a szenvedélybetegeket. Náluk fogyatékosotthonok nincsenek, a beteg gyereket és az időseket a család, illetve a gyülekezet nőtagjai ápolják otthon. Így viszont a sérült emberek szakszerű fejlesztése nincs megoldva.
Létfontosságú tevékenységet fejt ki az evangélikus egyház által működtetett mezőgazdasági projekt, a Yangpela Didiman („falulakók motiválása”). Általa a – többnyire faluközösségekben élő – lakosság alapvető mezőgazdasági és kereskedelmi ismeretekhez jut.
A brazíliai Santa Catarina állam Joinville városában sem folyik diakóniai munka a szó európai értelmében. Van viszont a gyülekezetnek szociális osztálya (fizetett alkalmazottakkal), amely az ifjúsággal és a szenvedélybetegekkel foglalkozik. A diakóniára nincs központi pénz, az anyagi forrásokat – a bajor segítségen túl – a gyülekezet maga teremti elő a tervszerűen foglalkoztatott női kézimunkakörökkel és az időnként megrendezett gyülekezeti vásárral. A befolyt összegből gyógyszert vesznek, tartósélelmiszer-csomagokat állítanak össze, ruhaneműt vásárolnak a rászorulóknak. A gyülekezet asszonyai készítik azt a harminckét darabból álló babakelengye-csomagot is, amellyel a szegényebb kismamákat ajándékozzák meg. Az érdekérvényesítésben hagyományosan erős Brazíliából érkezett Mauro Schwalm lelkész szerint a diakóniának politikai vetülete is van a szegénység és a fennálló, helyenként feudális viszonyok felszámolásában.
Magyar részről Szirmai Zoltánné ismertette a bajor–magyar testvéregyházi kapcsolatokat, a külmissziói egyesületnek a Mission EineWelthez kapcsolódó korábbi és jelenlegi projektjeit és vállalásait. Örömmel hallottuk Reinhard Hansen Afrika-referenstől, hogy a Kongói Evangélikus Egyház nagyra értékeli az egyesület felajánlását száz iskolás gyerek támogatására. Ez a segítségnyújtás is példa arra, amire Heike Gröschel-Pickel, a neuendettelsaui misszió gyülekezeti kapcsolatokért felelős referense szombat reggeli áhítatában így kérte az Úr áldását: „Istenünk, áldj meg bennünket, hogy olyan papok legyünk, akik nemcsak teli torokból olvassák fel az igét, hanem akik élettel töltik meg, és jelenlétedet ünneplik.”
Szentpétery Marianne
::Nyomtatható változat::
|