Kultúrkörök

Ahány ház, annyi szo­kás – tart­ja a mon­dás, és ez még az eu­ró­pai né­pek Mi­ku­lás-vá­rá­sá­ra is igaz. Mert­hogy a gye­re­kek leg­na­gyobb örö­mé­re a Mi­ku­lás a ke­resz­tény kul­tú­rá­ban élő összes nép kö­ré­ben él, hív­ják őt akár Gyed­ma­róz­nak, avagy San­ta Claus­nak.

My­ra hí­res püs­pö­ke – aki a Mi­ku­lás-ha­gyo­mány alap­ját ké­pe­zi – Krisz­tus után 245-ben Kis-Ázsi­á­ban, Pat­a­ra vá­ro­sá­ban szü­le­tett, gaz­dag csa­lád gyer­me­ke­ként. Alig kezd­te el is­ko­lá­it, mi­kor szü­lő­vá­ro­sá­ban nagy jár­vány tört ki, és mint kis­gyer­mek, ár­va­ság­ra ju­tott. Ér­sek nagy­báty­já­hoz, Pa­ta­ra vá­ros ko­los­to­rá­ba ke­rült, az ő fel­ügye­le­te alatt ne­vel­ke­dett, is­ko­lá­i­nak be­fe­jez­té­vel pe­dig a pa­pi hi­va­tást vá­lasz­tot­ta.

270-ben Je­ru­zsá­lem­be za­rán­do­kolt, vissza­fe­lé pe­dig be­tért imád­koz­ni Ana­tó­lia fő­vá­ro­sá­ba, My­rá­ba, ahol is püs­pök­ké vá­lasz­tot­ták. Va­gyo­nát az em­be­rek meg­se­gí­té­sé­re hasz­nál­ta, éh­ín­ség ide­jén pél­dá­ul a tel­jes egy­há­zi kincs­tá­rat a nép ét­kez­te­té­sé­re for­dí­tot­ta, név­nap­ja elő­es­té­jén pe­dig – vagy­is de­cem­ber 5-én – rend­sze­re­sen meg­aján­dé­koz­ta a gye­re­ke­ket. Ezért My­ra la­kói idő­vel „No­el Ba­ba­ként”, vagy­is „Aján­dé­ko­zó Apa­ként” kezd­ték em­le­get­ni.

Hosszú, bé­kés öreg­kort ért meg. A le­gen­da sze­rint 326-ban an­gya­lok vit­ték vég­ső nyug­he­lyé­re, ahol rög­vest egy tisz­ta for­rás eredt. Az in­nen szer­te­ára­dó sze­re­tet­tel kül­di a mai gye­re­kek­hez utód­ját, a Mi­ku­lást. Leg­alábbis az ot­ta­ni le­gen­da sze­rint…

Ma­nap­ság azon­ban a gyer­me­kek leg­in­kább úgy tud­ják, hogy a Mi­ku­lás a Lapp­föl­dön, Kor­vat­un­tu­ri­ban la­kik. Ott ta­lál­ha­tó ugyan­is egy nyu­szi­fül­re ha­son­lí­tó ko­pár hegy­ol­dal. A fin­nek sze­rint a Fül-he­gyen ke­resz­tül hall­gat­ja egész éven át, hogy a gye­re­kek jók vol­tak-e vagy rosszak. En­nek a hegy­nek a gyom­rá­ban van a Mi­ku­lás já­ték­ké­szí­tő ma­nu­fak­tú­rá­ja is, ahol a skan­di­náv nép­me­sék le­gen­dás alak­ja­i­val, a szor­gos ma­nók­kal ké­szí­ti az aján­dé­ko­kat.

Az an­gol­szász ál­la­mok­ban úgy tart­ják, hogy a Mi­ku­lás a ké­mé­nyen át ér­ke­zik, és a kan­dal­ló­hoz ki­tett ha­ris­nyák­ba te­szi az aján­dé­kot. A gye­re­kek ezt tej­jel és sü­ti­vel há­lál­ják meg, me­lyet az asz­tal­ra ké­szí­te­nek ki. En­nek a szo­kás­nak az alap­ja szin­tén Szent Mik­lós püs­pök le­gen­dá­ja. Esze­rint My­ra püs­pö­ke egy al­ka­lom­mal egy ken­dő pénzt sze­re­tett vol­na egy na­gyon sze­gény fi­a­tal lány csa­lád­já­nak ad­ni. Igen ám, de mi­vel hi­deg volt az idő, a ken­dőt nem tud­ta a csu­kott ab­la­kon át be­dob­ni a la­kás­ba. Fel­má­szott hát a ház te­te­jé­re, és a ken­dőt a ké­mé­nyen ke­resz­tül ej­tet­te be. A pénz pe­dig pont a tűz­hely fö­lé szá­rad­ni ki­tett ha­ris­nyá­ba csú­szott. Az an­gol­szá­szok te­hát er­re em­lé­kez­nek. Csak­hogy: ná­luk a Mi­ku­lás de­cem­ber 25-én ér­ke­zik, rá­adá­sul kram­pusz nél­kül.

Ez­zel szem­ben Hol­lan­di­á­ban, Bel­gi­um­ban és Lu­xem­burg­ban de­cem­ber ha­to­di­kán jön, vagy­is ak­kor, ami­kor mi­hoz­zánk is. Oda azon­ban nem szá­non, ha­nem csó­na­kon megy, még­pe­dig Spa­nyol­or­szág­ból. A par­ton az­tán fe­hér ló­ra száll, és úgy jár­ja vé­gig a Be­ne­lux ál­la­mok te­le­pü­lé­se­i­nek ut­cá­it.

A né­me­tek és az oszt­rá­kok pon­to­san úgy tart­ják Mi­ku­lás ün­ne­pét, mint mi, ma­gya­rok. A szom­szé­dos szlo­vá­kok csak annyi­ban tér­nek el a mi szo­ká­sa­ink­tól, hogy hoz­zá­juk nem a vir­gá­csot osz­tó kram­pu­szok, ha­nem a mas­ka­rák­ba öl­tö­zött – ha­lált űző – ör­dö­gök men­nek.

Az ír gye­re­kek zsák­kal vár­ják a Mi­ku­lást, hogy ab­ba te­gye az aján­dé­ko­kat. Cse­ré­be pe­dig az asz­tal­ra sü­te­ményt és egy üveg sört he­lyez­nek el.

Szá­munk­ra a leg­ér­de­ke­sebb ta­lán az auszt­rál szo­kás, hi­szen oda pont a leg­me­le­gebb nyár­ban ér­ke­zik a „Tél­apó”. Auszt­rá­li­á­ban té­len sem na­gyon esik a hó – plá­ne nem nyá­ron –, így hát a me­se­köny­vek lap­ja­in a Mi­ku­lás szán­kó he­lyett – oly­kor ken­gu­ruk ál­tal hú­zott – ko­csin köz­le­ke­dik. Te­kin­tet­tel azon­ban ar­ra, hogy a dé­li kon­ti­nen­sen is a kö­dös Alb­ion­ból ér­ke­zett bri­tek hoz­tak lét­re ál­la­mot, a Mi­ku­lá­sok azért ar­ra­fe­lé is pi­ros sü­veg­ben és bun­dá­ban osz­to­gat­ják aján­dé­ka­i­kat.

Je­zsó Ákos