Kultúrkörök

A ma­gyar tu­do­má­nyosság meg­ala­pí­tói a 18. szá­zad má­so­dik fe­lé­től mű­velt pro­tes­táns lel­ké­szek, tu­dós je­zsu­i­ták és szor­gos arisz­tok­ra­ták vol­tak. 1948 után a teo­ló­gu­sok és lel­ké­szek nagy ré­sze ki­re­kesz­te­tett a tu­do­má­nyos élet­ből.

Így az egy­há­zi tu­do­má­nyos­ság eman­ci­pá­lá­sát is je­len­ti, hogy a rend­szer­vál­tás után több mint húsz év­vel dr. Csep­re­gi Zol­tán egye­te­mi ta­nár, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem Egy­ház­tör­té­ne­ti Tan­szé­ké­nek ve­ze­tő­je aka­dé­mi­ai dok­to­ri cí­met kap­ha­tott. Az aka­dé­mia dok­to­rai tu­do­mány­te­rü­le­tük elit­jét al­kot­ják.

Csep­re­gi pro­fesszor no­vem­ber 22-i aka­dé­mi­ai dok­to­ri vé­dé­se egy szi­go­rú tu­do­má­nyos el­já­rás nyil­vá­nos­ság szá­má­ra is nyi­tott ese­mé­nye volt. Jó volt lát­ni, hogy a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia ki­seb­bik ta­nács­ter­mét a tu­dós­tár­sak mel­lett egy­há­zunk tag­jai töl­töt­ték meg: gyü­le­ke­ze­ti ta­gok, teo­ló­gus­hall­ga­tók, lel­kész- és ta­nár­kol­lé­gák, a gyűj­te­mé­nyek mun­ka­tár­sai, püs­pö­kök.

A dok­to­ri vé­dé­sek több­fé­le le­het­sé­ges for­ga­tó­köny­vé­ből a leg­elő­nyö­sebb va­ló­sult meg: a ki­je­lölt bí­rá­lók ala­pos mun­kát vé­gez­tek, a di­csé­re­tek és a bí­rá­la­tok mel­lett to­vább­gon­dol­ták a dol­go­zat ál­lí­tá­sa­it, így meg­kez­dőd­he­tett a még nem is pub­li­kált tu­do­má­nyos mun­ka ered­mé­nye­i­nek meg­vi­ta­tá­sa, hasz­no­sí­tá­sa.

Csep­re­gi Zol­tán A re­for­má­ció nyel­ve: a ma­gyar­or­szá­gi re­for­má­ció el­ső ne­gyed­szá­za­dá­nak vizs­gá­la­ta alap­ján cím­mel be­nyúj­tott dok­to­ri ér­te­ke­zé­se a ha­zai re­for­má­ció el­ső év­ti­ze­de­i­nek tör­té­ne­tét tet­te vizs­gá­la­ta tár­gyá­vá. Úgy vél­het­nénk, hogy a for­rá­sok hi­á­nya mi­att újat már nem­igen tud­ha­tunk meg er­ről a kor­szak­ról. Csep­re­gi Zol­tán disszer­tá­ci­ó­ja bi­zo­nyí­tot­ta, hogy ez nem így van: is­me­ret­len for­rá­sok fel­tá­rá­sá­val, a meg­lé­vő for­rá­sok nyel­vi elem­zé­sé­vel, a nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom ered­mé­nye­i­nek fel­hasz­ná­lá­sá­val és ha­zai vi­szo­nya­ink­ra va­ló át­ül­te­té­sé­vel al­ko­tott újat.

Nyelv­hasz­ná­la­tuk elem­zé­sé­vel nagy biz­ton­ság­gal meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy az egyes re­for­má­to­rok a re­for­má­ció mely irány­za­tá­hoz so­rol­ha­tók. Tisz­táz­ta a vá­ro­si re­for­má­ció sze­re­pét, ed­dig ke­vés­sé is­mert re­for­má­to­ra­ink élet­út­ját, a Ma­gyar­or­szág­gal szom­szé­dos te­rü­le­tek­kel (Szi­lé­zia, Cseh­or­szág, Mor­va­or­szág) va­ló szo­ros és köl­csö­nös kap­cso­la­tát. Egyik bí­rá­ló­já­nak a vé­le­mé­nye sze­rint ér­te­ke­zé­se a ha­zai re­for­má­ció ku­ta­tá­sát egye­ne­sen új ala­pok­ra he­lyez­he­ti. En­nek ter­mé­sze­te­sen az az egyik fel­té­te­le, hogy a disszer­tá­ci­ót mi­előbb ki­ad­ják könyv alak­ban.

Az ülés evan­gé­li­kus részt­ve­vő­it büsz­ke­ség­gel tölt­het­te el, hogy a bi­zott­ság ma­xi­má­lis pont­szám­mal ér­té­kel­te Csep­re­gi Zol­tán mun­ká­ját. Ta­lán még fon­to­sabb volt, hogy a majd­nem há­rom órán át tar­tó vi­ta so­rán sok min­dent meg­tud­hat­tunk elő­de­ink hi­té­ről és egy­há­zunk gyö­ke­re­i­ről.

Ker­tész Bo­tond