Élő víz

Az üz­le­ti és szak­mai élet­ben szin­te min­den­nap lát­juk – gyak­ran ma­gunk szen­ved­jük el – azo­kat a kö­vet­kez­mé­nye­ket, ame­lye­ket tisz­ta és át­gon­dolt hit­rend­szer nél­kül élő em­be­rek tet­tei vagy dön­té­sei okoz­nak. Az ilyen em­be­rek­ről va­la­ki ezt ál­la­pí­tot­ta meg: „Ha sem­mi­ért sem állsz ki, a sem­mi­be fogsz be­le­vesz­ni.”

Ér­tel­me­ző szó­tá­ra­ink ál­ta­lá­ban így ha­tá­roz­zák meg a meg­győ­ző­dést: „nem vál­to­zó, na­gyon erős hit va­la­mi­ben”. A meg­győ­ző­dé­ses hit va­ló­já­ban sok­kal több en­nél – ma­gá­ba fog­lal­ja ér­té­ke­ink, el­kö­te­le­zett­sé­ge­ink, in­dí­té­ka­ink rend­sze­rét. Na­gyon tet­szik az a de­fi­ní­ció, ame­lyet egy­szer egy ne­ves bib­lia­ta­ní­tótól (Ho­ward Hend­ricks­től) hal­lot­tam: „Vi­lág­né­ze­te­mért kész va­gyok vi­tá­ba száll­ni. Meg­győ­ző­dé­se­mért kész va­gyok meg­hal­ni!”

Meg­győ­ző­dé­se­ink meg­ha­tá­roz­zák élet­vi­te­lün­ket, és ar­ra in­dí­ta­nak, hogy bi­zo­nyos mó­don cse­le­ked­jünk. Egy val­lá­sos em­ber gyak­ran csak azért tesz meg dol­go­kat, mert a ke­resz­té­nyek­től egy bi­zo­nyos vi­sel­ke­dés­min­tát lát, vagy ja­va­sol­ják ne­ki, hogy így te­gyen. Imád­ko­zik, Bib­li­át ol­vas, is­ten­tisz­te­let­re jár, mert kö­ve­ti a ke­resz­té­nyek ma­ga­tar­tás­for­má­it. Aki azon­ban már ta­lál­ko­zott Is­ten­nel, az mind­ezt hit­ből te­szi. Ahogy hit­ben nö­vek­szik, és érett hí­vő­vé vá­lik, ki kell, hogy ala­kul­ja­nak ben­ne sa­ját in­dí­té­kai. A kis­gye­rek is így ta­nul. Az in­dí­té­kok idő­vel meg­győ­ző­dé­ses hit­té vál­nak.

A meg­győ­ző­dé­ses hit­tel kap­cso­lat­ban áll­jon itt pár fon­tos alap­elv.

A Bib­li­án ala­pu­ló, meg­győ­ző­dé­ses hit alap­ve­tő­en fon­tos lel­ki nö­ve­ke­dé­sünk és érett­sé­günk szem­pont­já­ból. Mai vi­lá­gunkban az em­be­rek­nek gyak­ran erős a meg­győ­ző­dé­sük lé­nyeg­te­len dol­gok­kal kap­cso­lat­ban (mi a ked­venc sport­juk, di­vat­irány­za­tuk vagy ze­nei stí­lu­suk), míg igen­csak gyen­ge a meg­győ­ző­dé­sük lé­nye­ges dol­go­kat il­le­tő­en (pél­dá­ul hogy mi a jó, és mi a rossz).

Pró­bál­junk meg össze­ál­lí­ta­ni egy lis­tát lel­ki kér­dé­sek­ről meg­győ­ző­dé­ses hi­tünk ta­la­ján áll­va. Van olyan lé­nye­ges kér­dés, mely­ben gyen­ge a hi­tünk? A Bib­lia így ta­nít: „Vi­gyáz­za­tok, áll­ja­tok meg a hit­ben, le­gye­tek fér­fi­ak, le­gye­tek erő­sek! Min­den dol­go­tok sze­re­tet­ben men­jen vég­be!” (1Kor 16,13–14)

A meg­győ­ző­dé­ses hit nél­kü­li em­be­rek ki van­nak szol­gál­tat­va a kö­rül­mé­nyek­nek. Ha el­mu­laszt­juk meg­ha­tá­roz­ni, me­lyek éle­tünk fon­tos kér­dé­sei, és ho­gyan akar­juk az éle­tün­ket le­él­ni – majd má­sok meg­ha­tá­roz­zák szá­munk­ra.

A meg­győ­ző­dé­ses hit nél­kü­li em­be­rek nem erős egyé­ni­sé­gek, és gon­dol­ko­dás nél­kül kö­ve­tik a tö­me­get. Hi­szem, hogy Pál apos­tol a meg­győ­ző­dé­ses hit­ről be­szélt a kö­vet­ke­zők­ben: „…ne iga­zod­ja­tok e vi­lág­hoz, ha­nem vál­toz­za­tok meg ér­tel­me­tek meg­úju­lá­sá­val, hogy meg­ítél­hes­sé­tek: mi az Is­ten aka­ra­ta, mi az, ami jó, ami ne­ki tet­sző és tö­ké­le­tes.” (Róm 12,2)

A meg­győ­ző­dé­ses hit se­gít a ki­tar­tó lel­ki fej­lő­dés­ben. A nö­ve­ke­dés­hez idő is kell, aka­rat is. Ha nem va­gyunk a nö­ve­ke­dés fon­tos­sá­gá­ról meg­győ­ződ­ve, ked­vün­ket ve­szít­het­jük, és fel­ad­hat­juk. Sen­ki nem lesz ki­tar­tó egy ne­héz fel­adat vég­re­haj­tá­sá­ban, ha­csak nincs meg­győ­ződ­ve an­nak fon­tos oká­ról. Ez vo­nat­ko­zik az imá­ra, a Bib­lia ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra, a bib­li­ai alap­el­vek min­den­na­pos meg­élé­sé­re mind a mun­ka­he­lyen, mind ott­hon.

Ha tud­juk, hogy mit cse­le­ked­jünk, mi­ért és mi­képp – az­az ha meg­van ben­nünk a tu­dás, az elő­re­lá­tás és a ké­pes­ség –, nem ér sem­mit, ha a meg­győ­ző­dé­ses hit nem mo­ti­vál a tény­le­ges vég­re­haj­tás­ra! A vi­lág fo­lyá­sá­ra a leg­na­gyobb (jó vagy ör­dö­gi) ha­tás­sal le­vő em­be­rek azok vol­tak, akik­nek meg­győ­ző­dé­ses hi­te a leg­erő­sebb és leg­mé­lyebb volt. Nem fel­tét­le­nül a leg­oko­sabb, leg­te­he­tő­sebb, leg­job­ban is­ko­lá­zott em­be­rek vol­tak ők, de meg­győ­ző­dé­se­ik meg­moz­gat­ták a vi­lá­got.

Dr. Rick War­ren írá­sa nyo­mán