Keresztutak

A ro­ma ön­kor­mány­zat köz­pont­já­ban tar­tott is­ten­tisz­te­le­tet no­vem­ber 21-én Kis­kun­ha­la­son Ba­kay Pé­ter, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház ci­gány­ügyi re­fe­ren­se. Ige­hir­de­té­sét kö­ve­tő­en az ér­dek­lő­dők ve­tí­tett ké­pes be­szá­mo­lót lát­hat­tak-hall­hat­tak a sár­szent­lő­rin­ci evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­hez kö­tő­dő ro­mák éle­té­nek idei ese­mé­nye­i­ről. A misszi­ói so­ro­zat ke­re­té­ben tar­tott kis­kun­ha­la­si együtt­lét al­kal­mi gyü­le­ke­ze­té­nek össze­té­te­le egé­szen ve­gyes volt: ter­mé­sze­te­sen vol­tak részt­ve­vők a he­lyi evan­gé­li­kus egy­ház­köz­ség­ből, ám nem­csak a he­lyi ro­ma kö­zös­sé­get kép­vi­sel­ték kü­lön­bö­ző kor­osz­tály­hoz tar­to­zók, ha­nem a sár­szent­lő­rin­cit is… Hon­ti Irén evan­gé­li­kus lel­kész min­den­eset­re a há­zi­gaz­da ha­la­si­ak kö­zül kért meg né­hány je­len­lé­vőt: ossza meg be­nyo­má­sát, vé­le­mé­nyét a kü­lön­le­ges dél­után­ról.

Ko­vács­né Tol­di Ani­kó pres­bi­ter

Na­gyon ké­szül­tem er­re a ta­lál­ko­zó­ra. Ba­kay Pé­ter Ka­ra­ván­do­rok cí­mű elő­adá­sa nyo­mán döb­ben­tem rá ar­ra, hogy ezen a föl­di ván­dor­úton egy­for­mák va­gyunk. Mind­egy, hogy mi­lyen kö­zös­ség­ben élünk és ne­vel­ke­dünk. Ván­dor­lók va­gyunk, és mind­egy, hogy mi­lyen a szí­nünk, hogy ki­nek mi­lyen vá­gyai van­nak, az Úr szí­ne előtt egy­for­mák va­gyunk. Iga­zán meg­ha­tó volt, aho­gyan a sár­szent­lő­rin­ci ro­ma asszo­nyok éne­kel­tek, aho­gyan oda­adó hit­val­lást tet­tek a hi­tük­ről, ar­ról, hogy Jé­zus Krisz­tus mi­ként vál­toz­tat­ta meg az éle­tü­ket. Meg­ha­tó volt lát­ni, hogy az egy­sze­rű em­be­rek kö­ré­ben mi­lyen tisz­ta jel­le­mek, Is­ten iránt el­kö­te­le­zett hí­vek van­nak. Szép volt lát­ni, hogy a sár­szent­lő­rin­ci lel­kész­nő, Karl­né Csep­re­gi Er­zsé­bet egy sor­ban ült a ro­ma test­vé­rek­kel, ez olyan meg­hitt­sé­get su­gár­zott. Ta­nul­sá­gos volt ez a dél­után.

Ké­ke­si Ti­bor­né pres­bi­ter

Ez a gyö­nyö­rű va­sár­nap dél­utá­ni al­ka­lom ma­ra­dan­dó él­ményt je­len­tett min­den részt­ve­vő­nek. Két kü­lön­bö­ző nyel­vű és kul­tú­rá­jú nép egy elő­íté­le­tek­kel te­li kor­ban ta­lált kö­zös pon­tot a ke­resz­tény­ség hi­té­ben. Én ma­gam az él­mé­nyen túl ta­nul­tam is va­la­mit, hi­szen mind­ed­dig nem is­mer­tem a ci­gány­ság zász­la­ját, nem ér­tet­tem a szim­bó­lu­ma­it. Nem tu­dom, hogy hány ilyen al­ka­lom volt már ed­dig, de na­gyon sok­ra vol­na még szük­ség. Kö­szön­jük Ba­kay Pé­ter nagy­tisz­te­le­tű úr­nak, Is­ten ad­jon sok erőt, ki­tar­tást to­váb­bi misszi­ós mun­ká­já­hoz!

Ko­lom­pár Fe­renc kis­kun­ha­la­si ro­ma test­vér

Jó volt a sár­szent­lő­rin­ci ro­ma test­vé­rek­kel ta­lál­koz­ni. Egyek vol­tunk Jé­zus Krisz­tus sze­re­te­té­ben. Ez a sze­re­tet, amit Jé­zus Krisz­tus­tól kap­tunk, min­de­nek fe­lett va­ló. Cso­dá­lom eze­ket a sár­szent­lő­rin­ci em­be­re­ket, hogy így meg tud­tak vál­toz­ni. Vol­tak, akik lop­tak, csal­tak, de ki­ke­rül­tek eb­ből. Be­csü­löm és üd­vöz­löm eze­ket a ro­ma test­vé­re­ket, és sze­ret­ném tar­ta­ni ve­lük a kap­cso­la­tot. Én is vi­lá­gi em­ber vol­tam, de Jé­zus Krisz­tus meg­vál­toz­ta­tott. Ha az em­ber oda­szán­ja az éle­tét, az Úr Jé­zus mun­kál­ko­dik ben­ne. Mi úgy tu­dunk mun­kál­kod­ni a ro­mák kö­ré­ben, hogy Jé­zust visszük el ne­kik. Fon­tos, hogy az it­te­ni ci­gá­nyok is ve­gyék ész­re; Jé­zus az, aki meg­vál­toz­tat min­ket. Ál­dom és ma­gasz­ta­lom az Urat, hogy össze­ho­zott min­ket ezen a dél­utá­non, és sze­ret­ném, ha en­nek foly­ta­tá­sa is len­ne.

La­ka­tos Lász­ló gyü­le­ke­ze­ti tag

Gya­log in­dul­tam meg­ke­res­ni a kö­zös­sé­gi há­zat. Örül­tem, hogy se­gít­het­tem a szend­vi­csek ké­szí­té­sé­ben is. Az ige­hir­de­tés­ben hal­lot­tuk, hogy Jé­zus is kint volt a vá­ro­son kí­vül, ott ta­lál­ko­zott a bű­nö­sök­kel. A pré­di­ká­ció pár­hu­za­mot vont az­zal, hogy a ro­mák is a vá­ro­son kí­vül van­nak, és így kö­ze­lebb Jé­zus­hoz, mint azok, akik a vá­ros­ban lak­nak. A ro­mák a ter­mé­szet­hez is kö­ze­lebb van­nak.

A ve­tí­tett ké­pes be­szá­mo­ló­ban lát­hat­tuk, hogy vi­dám­ság, össz­hang, egyet­ér­tés van azok kö­zött, akik együtt ki­rán­dul­tak, akik az éle­tük­ből mu­tat­tak be né­hány tör­té­nést. Bi­zony­ság­té­te­le­ket hal­lot­tunk ar­ról, ho­gyan ta­lál­tak rá a ro­ma test­vé­rek a jé­zu­si út­ra. Én is be­áll­tam a bi­zony­ság­te­vők so­rá­ba.

Meg­lá­tá­som sze­rint a ro­mák is fel­is­mer­het­ték, hogy Is­ten előtt egyek le­he­tünk. El­in­dult egy pár­be­széd, amely­nek van jö­vő­je. Hi­szem, hogy le­het vál­toz­tat­ni a meg­íté­lé­sün­kön, és fon­tos­nak tar­tom, hogy jó kap­cso­la­tot ala­kít­sunk ki egy­más­sal.

Nagy Ró­zsa

Tü­kör­be nézhettünk a ro­ma kö­zös­sé­gi ház­ban tett no­vem­ber 21-i lá­to­ga­tá­sunk al­kal­má­val. Az­zal az el­kö­te­le­zett szán­dék­kal in­dul­tunk, hogy ez egy evan­gé­li­zá­ló ese­mény lesz a ro­mák fel­eme­lé­se ér­de­ké­ben. És fel­eme­lő is volt a szó leg­ne­me­sebb ér­tel­mé­ben, ahogy a Szent­lé­lek Krisz­tus ál­tal ha­tal­mas ta­ní­tást adott va­la­mennyi részt­ve­vő­nek.

Krisz­tus Szent­lel­ké­nek át­ha­tó ere­je ál­tal meg­ta­pasz­tal­hat­tuk, hogy itt a föl­di di­men­zi­ó­ban va­la­mennyi­en csak ta­nu­lók va­gyunk. Meg­él­het­tük egy­más el­fo­ga­dá­sát, ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül. A sár­szent­lő­rin­ci asszony­kó­rus kül­ső­leg nem meg­szo­kott fel­ál­lá­sa elő­ször ta­lán fur­csá­nak tűnt. Még­is, ami­kor az ih­le­tett éne­ke­ket el­kezd­ték, ak­ko­ra volt az át­élés Krisz­tus ere­je ál­tal, hogy az élet ter­hei ál­tal meg­vi­selt asszo­nyok ar­cán meg­je­lent a de­rű, át­ra­gyo­gott Is­ten vi­lá­gos­sá­ga, és a lel­kek át­lé­nye­gü­lé­se egy­ön­te­tű volt.

Meg­ért­het­tük és érez­het­tük, hogy az Úr nem sze­mély­vá­lo­ga­tó. Kö­ve­té­sé­re épp­úgy vagy ta­lán még job­ban jo­go­sul­tak azok az el­eset­tek, mély­ről fel­jö­vő em­be­rek, akik „a vá­ro­son kí­vül”, „ka­ra­ván­do­rok­ként” él­nek. És aki­nek van fü­le, meg­hal­lot­ta, hogy mi, em­be­rek va­la­mennyi­en ka­ra­ván­do­rok va­gyunk itt a föl­dön, és a kö­rénk épí­tett vá­ros „fa­lai” in­kább aka­dá­lyoz­nak ben­nün­ket a to­vább­lé­pés­ben, ahe­lyett hogy vé­del­met nyúj­ta­ná­nak.

A sa­ját el­mon­dá­suk sze­rint ko­ráb­ban kocs­má­zó, lop­ni já­ró ci­gány em­be­rek Krisz­tus­ban ké­pe­sek vol­tak sor­su­kon for­dí­ta­ni. Mi, akik sa­ját ma­gun­kat ci­vi­li­zált, in­tel­li­gens em­ber­nek tart­juk, va­jon ké­pe­sek va­gyunk-e oly mér­ték­ben Krisz­tus­sal jár­ni, hogy éle­tünk sod­rá­sá­ban ilyen je­len­tős vál­to­zást tud­junk át­él­ni?

Fo­dor Ist­ván­né pres­bi­ter

Fenn­tar­tás­sal in­dul­tam el az egy­há­zunk ál­tal szer­ve­zett misszi­ós prog­ram­ra a ro­mák ön­kor­mány­za­ti há­zá­ba. Ez az al­ka­lom azon­ban kü­lö­nö­sen jó be­nyo­mást tett rám, ki­mon­dot­tan jól érez­tem ma­gam ezek kö­zött az egy­sze­rű em­be­rek kö­zött. A hal­lot­tak és lá­tot­tak meg­erő­sí­tet­tek ab­ban, hogy mind­egy, mi­lyen szár­ma­zá­sú, az a fon­tos, hogy ki mi­lyen em­ber. Az ott lé­vő sár­szent­lő­rin­ci és ha­la­si ro­mák – a bi­zony­ság­té­te­lük­ből ez hall­ha­tó volt – igye­kez­nek az éle­tü­ket jó irány­ba te­rel­ni. El­mon­dá­suk sze­rint a hit ál­tal, Jé­zus Krisz­tus ál­tal kap­nak erőt, út­mu­ta­tást eh­hez.

El­gon­dol­kod­tam, hogy va­jon mi in­dí­tot­ta Ba­kay Pé­ter lel­készt ar­ra, amit a ro­mák kö­zöt­ti szol­gá­lat­ban vál­lalt. Na­gyon szim­pa­ti­kus volt, hogy szót tu­dott ér­te­ni ve­lük a test­vé­ri bi­za­lom je­gyé­ben, és így meg tu­dott ma­rad­ni kö­zöt­tük.

Össze­ál­lí­tot­ta: Hon­ti Irén