Egyházunk egy-két hete

Ne késs jót ten­ni a rá­szo­ru­ló­val, ha mó­dod­ban van, hogy meg­tedd! – Avagy a fa­vá­gás­tól a lel­ki­gon­do­zá­sig cím­mel, az öku­me­né je­gyé­ben tar­tot­tak csen­des­na­pot múlt szom­ba­ton a pen­ci evan­gé­li­ku­sok. A gyü­le­ke­zet más­nap, de­cem­ber 5-én – az egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ké­nek szol­gá­la­tá­val – ün­ne­pel­te mű­em­lék temp­lo­ma fel­szen­te­lé­sé­nek száz­nyolc­va­na­dik év­for­du­ló­ját.

A hit, az el­hí­vás, a dia­kó­nia és a bi­zony­ság­té­tel té­má­i­val fog­lal­ko­zó csen­des­nap nyi­tá­nya­ként Sze­ve­ré­nyi Já­nos or­szá­gos misszi­ói lel­kész tar­tott evan­gé­li­zá­ci­ót, majd Ro­lik Ró­bert vác-de­ák­vá­ri plé­bá­nos mu­ta­tott elő­adá­sá­ban Krisz­tus­ra. Dél­után Sellyei Im­re bap­tis­ta lel­ki­pász­tor he­lyez­te a gyü­le­ke­zet szí­vé­re az egy­má­sért va­ló fe­le­lős­ség fon­tos­sá­gát, Sztoj­ano­vics And­rás evan­gé­li­kus lel­kész, a Sa­rep­ta Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­ott­hon igaz­ga­tó­ja pe­dig a sze­re­tet­szol­gá­lat gya­kor­la­tát is­mer­tet­te. Zá­ró­áhí­ta­tá­ban a pen­ci gyü­le­ke­zet lel­ké­sze, e sorok írója a hit és a cse­le­ke­de­tek össze­füg­gé­sé­ről be­szélt.

A csen­des­nap jó elő­ké­szí­tő volt a va­sár­na­pi ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let­re, ame­lyen dr. Fa­bi­ny Ta­más Mal 3,1–7 alap­ján hir­det­te Is­ten igé­jét. Az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke – a töb­bi kö­zött – azt hang­sú­lyoz­ta, hogy mi­köz­ben jó vár­ni ad­vent­ben az Urat, nem mind­egy, hogy mi­lyen lel­kü­let­tel va­gyunk egy­más iránt.

Az úr­va­cso­rai test­vér­kö­zös­ség után ün­ne­pi köz­gyű­lé­sen hang­zot­tak el kö­szön­té­sek az év­for­du­ló al­kal­má­ból. Kle­nyánsz­ki Dá­ni­el gond­nok ar­ra mu­ta­tott rá, mennyi­re fon­tos a temp­lom a gyü­le­ke­zet éle­té­ben, Di­an Jó­zsef, a cső­vá­ri anya­gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­je (egy­ben Cső­vár pol­gár­mes­te­re) pe­dig el­is­me­rés­sel je­len­tet­te ki, hogy ta­pasz­ta­la­ta sze­rint a pen­ci gyü­le­ke­zet éle­té­ben min­dig adódik va­la­mi épí­tő al­ka­lom.

Ben­czúr Lász­ló egy­ház­ke­rü­le­ti fel­ügye­lő a száz­nyolc­van éves temp­lom­ról mint épü­let­ről szólt, és mél­tat­ta az épít­te­tő elő­dök ki­vá­ló mun­ká­ját. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök el­mond­ta, hogy jó lát­ni a haj­lé­kot meg­töl­tő mo­soly­gós ar­cú gyü­le­ke­ze­tet, és azt kí­ván­ta, hogy a pen­ci­ek ma­rad­ja­nak to­vább­ra is hű­ek egy­há­zuk­hoz és Is­te­nük­höz. A püs­pök kü­lön ki­emel­te, hogy bár Penc csak há­rom­száz­húsz lel­kes gyü­le­ke­zet, de nagy­ra ér­té­ke­li, hogy ha ada­koz­ni kel­lett – akár az ár­víz­ká­ro­sul­tak, akár a vö­rö­siszap-ka­taszt­ró­fa súj­tot­ta te­le­pü­lé­sek ál­do­za­tai ja­vá­ra –, ak­kor Penc az élen járt.

Az ün­ne­pi együtt­lét kö­zös pres­bi­te­ri ebéd­del zá­rult.

Dr. Fischl Vil­mos