Evangélikusok

Kot­tá­kat la­poz­ga­tok. Ala­dár bá­csi ha­gya­té­ká­ból kap­tam őket Gáncs Pé­ter püs­pö­köm­től mint Ala­dár bá­csi utó­da a fa­so­ri or­go­ná­nál. Pe­ters-fé­le Bach-kö­te­tek, mind a ki­lenc, né­me­lyik több pél­dány­ban is, Pachel­bel, Swe­e­linck, Fre­sco­bal­di, Bux­te­hu­de, más ré­gi mes­te­rek, de Franck is meg zon­go­ra­kot­ták, Bee­tho­ven, Cho­pin. Leg­több­jük sza­kadt, né­me­lyik ron­gyos is.

Össze­ke­ve­re­dett la­po­kat il­lesz­tek a he­lyük­re, és köz­ben ámu­lok. Ala­dár bá­csi mind­ezt tény­leg vé­gig­ját­szot­ta. Ujj­ren­dek, kö­tő­ívek, re­giszt­rá­ci­ók, meg­jegy­zé­sek Za­lán­fy­tól. Be­írt ko­rál­szö­ve­gek. A da­ra­bok előtt sok­szor idé­ze­tek ze­nei le­xi­ko­nok­ból, Spit­tá­tól.

Egy egy­ház­ze­nész-lel­kész ha­gya­té­ka. A tu­laj­do­no­si be­jegy­zé­sek kö­zött vál­ta­ko­zik a mag­is­ter Ver­bi Do­mi­ni a fő­or­go­ná­sé­val. Me­lyik le­he­tett elő­rébb va­ló? Nem kér­dés: így, együtt.

A be­írt re­giszt­rá­ci­ók ta­nús­kod­nak Ala­dár bá­csi éle­té­nek hely­szí­ne­i­ről. A nyír­egy­há­zi or­go­na re­giszt­rá­ci­ó­it kö­ve­tik a fa­so­ri or­go­na be­jegy­zé­sei. De nem ez a végső állomás; az aktív nyug­díjaskorról egy újabb, még egé­szen jó állapotú kotta szól: J. S. Bach or­go­naművei 5. kötetében az Orgel­büch­lein-korálelőjátékok Deák téri re­gisztrációi. Sok­szor Trajt­ler Gá­bor re­giszt­rá­ci­ó­i­nak át­vé­te­lei: ez így jó. De má­sutt is ez az alá­za­tos oda­fi­gye­lés. Le­mez­hall­ga­tá­sok alatt meg­ta­lált meg­ol­dá­sok, Wal­c­ha le­me­zén ez szól. És újabb meg­le­pe­té­sek: egy Ko­op­man-fé­le re­giszt­rá­ció.

Ala­dár bá­csi ter­mé­sze­te­sen az or­go­na­re­form-moz­ga­lom hí­ve volt, a síp­le­vá­gós kor­szak or­go­ná­sa. Sok év­vel ez­előt­ti em­lé­kem egy fó­ti kán­tor­kép­zős elő­adá­sá­ról meg­őriz­te a Sa­li­ci­o­nal ér­tel­met­len­sé­gé­ről va­ló gon­do­la­ta­it. De Ala­dár bá­csi még idős ko­rá­ban is nyi­tott volt a friss lá­tás­ra, az új ered­mé­nyek­re, le­gyen az a ro­man­ti­ka ko­rá­nak új­ra­fel­fe­de­zé­se vagy a ba­rokk ze­ne újabb meg­kö­ze­lí­té­se.

A gon­do­la­ti me­rev­ség rossz ér­tel­mé­ben nem volt dog­ma­ti­kus – mi­köz­ben ép­pen hogy az volt: szi­lárd alap volt szá­má­ra Lu­ther teo­ló­gi­á­ja és Bach ze­né­je-teo­ló­gi­á­ja. És ez az alap lát­ha­tó­lag min­dent fel tu­dott ven­ni ma­gá­ra. Meg­vál­toz­tat­ni sem­mi új­don­ság nem vál­toz­tat­ta meg, ám gaz­da­gí­tot­ta – és nyil­ván­va­ló: so­ha nem mon­dott ne­ki el­lent.

Mind­ez per­sze csak egy ol­va­sa­ta az élet­mű­nek. És mennyi min­den le­het még: a csa­lá­dé, ének­ka­rá­nak tag­ja­ié, lel­ki „cikk­szössze­ne­te­i­nek” ol­va­só­ié, elő­adá­sa­i­nak hall­ga­tó­ié, a hí­ve­ké, akik nem­csak az or­go­ná­nál hal­lot­ták Ala­dár bá­csi hit­val­lá­sát, de a szó­szék­ről is.

Ma­gam gyer­mek­ként a fa­so­ri temp­lom­ban or­go­na­já­té­kán nőt­tem fel, majd ké­sőbb, kö­zép­is­ko­lás ko­rom­ban az or­go­na­pa­don he­lyet­te­sí­tet­tem őt, ami­kor pré­di­kált. És mi­cso­da pré­di­ká­ci­ók vol­tak azok! Gon­do­lat­gaz­da­gok és még­is össze­fo­got­tak, szó­ra­koz­ta­tó­ak – mily nagy szó! –, ám egy­szer­s­mind meg­vi­lá­gí­tó ere­jű­ek. Né­hány ha­son­la­tá­ra, gon­do­lat­me­ne­té­re több mint húsz év táv­la­tá­ból is em­lék­szem. Még hang­hor­do­zá­sa is itt cseng a fü­lem­ben: a bűn olyan, mint a WC-pa­pír, az em­ber csak egy ki­csit sze­ret­ne tép­ni be­lő­le, er­re jön az egész gu­ri­ga…

És a kö­zös szol­gá­la­tok vé­gén, tro­li­ra vár­va vagy ké­sőbb, kő­bá­nyai ott­ho­ná­ban ven­dé­ge­ként is­mét csak Bach, észak­né­met or­go­nák, disz­po­zí­ci­ók hosszú órá­kon át. És én ta­nul­hat­tam a prin­ci­pál- és fu­vo­la­kar fel­épí­té­sé­ről, a csúsz­ka­lá­da szer­ke­ze­té­ről, ő pe­dig szí­ve­sen hall­ga­tott ré­gi or­go­nák új res­ta­u­rá­lá­sá­ról vagy a ro­man­ti­kus nyelv­re­gisz­te­rek­ről.

Nem tu­dom, van-e Sch­nit­ger-or­go­na a menny­or­szág­ban. De azt tu­dom, hogy ének van, hogy ko­rál van. És azt is tu­dom, hogy Ala­dár bá­csi ott van min­de­nek­előtt sze­re­tett Jé­zu­sá­nál.

Gá­los Mik­lós