Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 50
- In memoriam Gáncs Aladár
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
In memoriam Gáncs Aladár
Kottákat lapozgatok. Aladár bácsi hagyatékából kaptam őket Gáncs Péter püspökömtől mint Aladár bácsi utóda a fasori orgonánál. Peters-féle Bach-kötetek, mind a kilenc, némelyik több példányban is, Pachelbel, Sweelinck, Frescobaldi, Buxtehude, más régi mesterek, de Franck is meg zongorakották, Beethoven, Chopin. Legtöbbjük szakadt, némelyik rongyos is.
Összekeveredett lapokat illesztek a helyükre, és közben ámulok. Aladár bácsi mindezt tényleg végigjátszotta. Ujjrendek, kötőívek, regisztrációk, megjegyzések Zalánfytól. Beírt korálszövegek. A darabok előtt sokszor idézetek zenei lexikonokból, Spittától.
Egy egyházzenész-lelkész hagyatéka. A tulajdonosi bejegyzések között váltakozik a magister Verbi Domini a főorgonáséval. Melyik lehetett előrébb való? Nem kérdés: így, együtt.
A beírt regisztrációk tanúskodnak Aladár bácsi életének helyszíneiről. A nyíregyházi orgona regisztrációit követik a fasori orgona bejegyzései. De nem ez a végső állomás; az aktív nyugdíjaskorról egy újabb, még egészen jó állapotú kotta szól: J. S. Bach orgonaművei 5. kötetében az Orgelbüchlein-korálelőjátékok Deák téri regisztrációi. Sokszor Trajtler Gábor regisztrációinak átvételei: ez így jó. De másutt is ez az alázatos odafigyelés. Lemezhallgatások alatt megtalált megoldások, Walcha lemezén ez szól. És újabb meglepetések: egy Koopman-féle regisztráció.
Aladár bácsi természetesen az orgonareform-mozgalom híve volt, a síplevágós korszak orgonása. Sok évvel ezelőtti emlékem egy fóti kántorképzős előadásáról megőrizte a Salicional értelmetlenségéről való gondolatait. De Aladár bácsi még idős korában is nyitott volt a friss látásra, az új eredményekre, legyen az a romantika korának újrafelfedezése vagy a barokk zene újabb megközelítése.
A gondolati merevség rossz értelmében nem volt dogmatikus – miközben éppen hogy az volt: szilárd alap volt számára Luther teológiája és Bach zenéje-teológiája. És ez az alap láthatólag mindent fel tudott venni magára. Megváltoztatni semmi újdonság nem változtatta meg, ám gazdagította – és nyilvánvaló: soha nem mondott neki ellent.
Mindez persze csak egy olvasata az életműnek. És mennyi minden lehet még: a családé, énekkarának tagjaié, lelki „cikkszösszeneteinek” olvasóié, előadásainak hallgatóié, a híveké, akik nemcsak az orgonánál hallották Aladár bácsi hitvallását, de a szószékről is.
Magam gyermekként a fasori templomban orgonajátékán nőttem fel, majd később, középiskolás koromban az orgonapadon helyettesítettem őt, amikor prédikált. És micsoda prédikációk voltak azok! Gondolatgazdagok és mégis összefogottak, szórakoztatóak – mily nagy szó! –, ám egyszersmind megvilágító erejűek. Néhány hasonlatára, gondolatmenetére több mint húsz év távlatából is emlékszem. Még hanghordozása is itt cseng a fülemben: a bűn olyan, mint a WC-papír, az ember csak egy kicsit szeretne tépni belőle, erre jön az egész guriga…
És a közös szolgálatok végén, trolira várva vagy később, kőbányai otthonában vendégeként ismét csak Bach, északnémet orgonák, diszpozíciók hosszú órákon át. És én tanulhattam a principál- és fuvolakar felépítéséről, a csúszkaláda szerkezetéről, ő pedig szívesen hallgatott régi orgonák új restaurálásáról vagy a romantikus nyelvregiszterekről.
Nem tudom, van-e Schnitger-orgona a mennyországban. De azt tudom, hogy ének van, hogy korál van. És azt is tudom, hogy Aladár bácsi ott van mindenekelőtt szeretett Jézusánál.
Gálos Miklós
::Nyomtatható változat::
|