e-világ

E so­rok író­ja csak „fél fül­lel” fi­gyel­te a ze­nés blok­kok kö­zöt­ti hí­re­ket és rek­lá­mo­kat, mi­köz­ben rá­di­ót hall­gat­va sé­tált be a Mar­git híd­tól az Evan­gé­li­kus Élet Ül­lői úti szer­kesz­tő­sé­gé­be. Az egyik rö­vid­ke szpot a kom­mu­nis­ta idő­szak „erek­lyé­i­nek” ár­ve­re­zé­sét hir­det­te; a be­vé­telt a vö­rö­siszap-ka­taszt­ró­fa ál­do­za­ta­i­nak aján­lot­ták fel. Az az in­for­má­ció volt a rek­lám­ban a leg­in­kább meg­le­pő, hogy az ér­dek­lő­dő­ket nem egy kü­lön web­lap­ra irá­nyí­tot­ták, ha­nem egy fa­ce­boo­kos al­ol­dal­ra (http://fa­ce­book.com/jo­te­kony­sag), mi­köz­ben va­ló­já­ban az egész auk­ci­ót a Köz­igaz­ga­tá­si és Igaz­ság­ügyi Mi­nisz­té­ri­um szer­vez­te.

Per­sze azt kell mon­da­ni er­re, hogy ez a he­lyes kom­mu­ni­ká­ci­ós stra­té­gia. El­vég­re ha va­la­kit sze­ret­nénk meg­szó­lí­ta­ni, an­nak egyik alap­fel­té­te­le, hogy le­gye­nek em­be­rek, sőt egé­szen pon­to­san el­ér­he­tő tá­vol­ság­ban le­gye­nek meg­szó­lít­ha­tó em­be­rek. És ha a mai ma­gyar we­bet néz­zük, ak­kor a Ma­gyar­or­szá­gon leg­lá­to­ga­tot­tabb Fa­ce­book az a hely­szín, amely en­nek a kö­ve­tel­mény­nek a leg­in­kább meg­fe­lel. Rá­adá­sul cé­ges vagy in­téz­mé­nyi al­ol­dalt po­fon­egy­sze­rű lét­re­hoz­ni, és a meg­szo­kott fel­hasz­ná­lói fe­lü­let ga­ran­cia ar­ra, hogy a lá­to­ga­tók ott­hon fog­ják érez­ni ma­gu­kat raj­ta.

Hi­á­ba pró­bál­na meg a mi­nisz­té­ri­um a sa­ját hon­lap­já­nak ber­ke­in be­lül ennyi lá­to­ga­tót el­ér­ni, már ott aka­dály­ba üt­köz­ne, hogy mi­ként je­gyez­tes­se meg a meg­fe­le­lő cí­met egyet­len rá­di­ós rek­lám meg­hall­gat­ta­tá­sá­val. A fa­ce­book.com pe­dig szin­te min­den­ki­nek is­me­rő­sen hang­zik már, a na­gyon ta­lá­ló­an ki­vá­lasz­tott „jó­té­kony­ság” utó­tag pe­dig jól meg­je­gyez­he­tő – ma­gam is könnyen fel tud­tam idéz­ni na­pok­kal ké­sőbb, a cikk írá­sa köz­ben.

Egy­re töb­ben lát­ják a sa­ját, egye­di­leg fej­lesz­tett web­ol­da­lak vé­gét. Ma­nap­ság a leg­több üz­le­ti kom­mu­ni­ká­ció meg­old­ha­tó egy Fa­ce­book-ol­dal és egy Twit­ter-azo­no­sí­tó hasz­ná­la­tá­val, il­let­ve eset­leg egy rend­sze­re­sen kar­ban­tar­tott Tum­blr- vagy Pos­ter­ous-blog mű­köd­te­té­sé­re le­het még szük­ség. Rá­adá­sul ezek olyan szol­gál­ta­tá­sok, ame­lyek nem­csak most áll­nak in­gye­ne­sen ren­del­ke­zés­re, de ké­sőb­bi fej­lesz­té­sü­kért sem a fel­hasz­ná­lók­nak kell fi­zet­ni­ük.

A web­fej­lesz­tés­nek min­dig is sar­ka­la­tos pont­ja volt, hogy a de­sign és a hasz­nál­ha­tó­ság mi­kép­pen öt­vö­ződ­jön egy adott ol­dal­ter­ven be­lül, és vi­tat­ha­tat­lan, hogy ko­runk leg­nép­sze­rűbb we­bes al­kal­ma­zá­sai azért mű­köd­nek, mert in­kább te­kint­he­tők hasz­ná­la­ti tárgy­nak, mint dísz­tárgy­nak. 2011-ben egy­re ke­vés­bé fog szá­mí­ta­ni, hogy egy ol­dal ho­gyan néz ki, in­kább az ke­rül elő­tér­be, hogy mi­ként le­het hasz­nál­ni.

Ez rész­ben a mo­bil­te­le­fo­nos in­ter­net­hasz­ná­lat tö­me­ges el­ter­je­dé­sé­vel pár­hu­za­mo­san vég­be­me­nő fo­lya­mat. A mos­ta­ni ka­rá­cso­nyi sze­zon­ban már tíz­ezer fo­rint alat­ti áron is el­vi­he­tők mo­dern, And­ro­id ope­rá­ci­ós rend­szer­rel mű­kö­dő te­le­fo­nok, és az eh­hez kap­cso­ló­dó ta­ri­fá­kat is úgy ala­kí­tot­ták ki, hogy a ké­szü­lék­kel tör­té­nő ne­te­zés igé­nye­i­nek fe­lel­jen meg a leg­job­ban.

Az okos­te­le­fo­nok vi­szony­lag ki­csi ki­jel­ző­jén nem sza­bad fel­vo­nul­tat­ni sem­mi­lyen fe­les­le­ges sal­lan­got, amely a hasz­nál­ha­tó­sá­got ront­ja, ugyan­is emi­att nem is fog­ják hasz­nál­ni az em­be­rek az adott al­kal­ma­zást vagy szol­gál­ta­tást. Ez a ten­den­cia pe­dig óha­tat­la­nul nyo­mo­kat fog hagy­ni a tel­jes in­ter­ne­ten.

Az olyan új tech­no­ló­gi­ák, mint a HTML5, a CSS3 vagy a Type­kit, le­he­tő­vé te­szik, hogy egy in­ter­ne­tes ol­dal is olyan szé­les vi­zu­á­lis és ti­pog­rá­fi­ai esz­köz­tá­rat hasz­nál­jon, mint amely a nyom­ta­tott mé­di­á­ban már jó né­hány éve ren­del­ke­zés­re áll, de re­mél­he­tő­leg az egy­sze­rű fel­hasz­ná­lói fe­lü­le­tek irán­ti igény nem en­ge­di majd el­bur­ján­za­ni a sok­faj­ta be­tű­tí­pust hasz­ná­ló, csi­ri­csá­ré ol­da­la­kat.

A web­ol­da­lak ál­ta­lá­ban így is fe­let­tébb tar­ka ké­pet fog­nak mu­tat­ni, hi­szen a kü­lön­fé­le meg­osz­tó­iko­nok vagy a Fa­ce­book „Tet­szik” gomb­ja meg­ta­lál­ha­tó lesz a leg­több hon­la­pon, amely­nek az a cél­ja, hogy el­jut­tas­sa üze­ne­tét a lá­to­ga­tók­hoz. Sze­ren­csé­re ezek szin­tén meg­szo­kott for­má­kat öl­te­nek, így hasz­ná­la­tuk egy­re ter­mé­sze­te­seb­bé vá­lik min­den­ki szá­má­ra.

Az olyan ré­gi sza­vak pe­dig, mint a ször­fö­lés vagy a bön­gé­szés, szép las­san kop­nak majd ki a hasz­ná­lat­ból, aho­gyan egy­re több és több időt töl­tünk va­la­mely in­ter­ne­tes ol­dal üze­net­fo­lya­má­ban. Leg­alább­is 2011 rész­ben er­ről fog szól­ni.

Nagy Ben­ce