Kultúrkörök

Ady End­re szü­le­té­sé­nek szá­za­dik év­for­du­ló­ján Cea­uses­cu Ro­má­ni­á­já­ban a Ma­gyar ja­ko­bi­nus da­lát né­mi át­iga­zí­tás után en­ged­ték csak el­sza­val­ni, imi­gyen: „Hi­szen ma­gyar, ro­mán, szláv bá­nat / Min­dig­re egy bá­nat ma­rad.” Hal­lom-ol­va­som, hogy újab­ban meg if­jú szom­szé­dunk ne­hez­tel re­ánk, mert tó­toz­zuk őket. Sze­gény Mik­száth, mit szól­na most a szlo­vák atya­fi­ak e név­be­li buz­gól­ko­dá­sá­hoz…

Ha­zai nyel­vi fruszt­rá­ci­ónk is már bő két év­ti­ze­des. A ci­gány-ro­ma meg­ne­ve­zés­bé­li mér­kő­zés je­len­leg dön­tet­len­re áll, a me­zőny­já­ték­ban né­mi ci­gány fö­lénnyel. A hi­va­ta­los­ság ro­má­zik, az or­szág­la­kos­ság meg – köz­tük az érin­tet­tek­kel – ci­gá­nyo­zik. Utób­bi­ak bi­zony ci­gány ön­kor­mány­zat­ba tö­mö­rül­nek, rá­juk sza­vaz­nak, eset­leg a ci­gány vaj­dá­ra hall­gat­nak, ci­gány kul­tú­rá­ról és ci­gány folk­lór­ról be­szél­nek. Ál­sá­gos ta­pin­tat ez a ro­má­zás, s kü­lö­nö­sen po­li­ti­ku­sa­ink aj­kán csö­röm­pöl ha­mi­san a szó.

De fur­csa is len­ne az át­ke­resz­te­lő, mert ak­kor bi­zony kö­vet­ke­ze­tes­nek kellene len­ni! A ge­ne­rá­lis név­cse­re után pél­dá­ul a Száz­ta­gú Ro­ma­ze­ne­kar – élén a vi­lág­hí­rű ro­ma­prí­más­sal – ját­sza­ná majd a Ro­ma­bá­ró da­la­it, mi­köz­ben ro­ma­hal he­lyett – mert az könnyen ro­ma­út­ra megy –, ro­ma­pe­cse­nyét ren­del­nénk az ét­te­rem­ben.

De hogy to­vább rom­ál­kod­jak: a fen­ti adys pél­da nyo­mán, pi­cit át­iga­zít­va Vö­rös­mar­ty örök­be­csű­jét (A vén ro­ma), így szól­na majd a mű ref­rén­je: „Húzd rá ro­ma, ne gondolj a gonddal.”

Még mi­előtt ro­ma­ke­re­ket há­nyat­ná­nak vé­lem, ké­rem, hall­gas­suk meg a Transyl­ma­nia együt­tes nép­sze­rű da­lát, s fo­gad­juk meg a ben­ne fog­lal­ta­kat: „Le­gyen úgy, mint ré­gen volt…”!

Ozsváth Sándor