Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2011
- 02
- Az oláh, a tót meg a cigány
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Az oláh, a tót meg a cigány
Ady Endre születésének századik évfordulóján Ceausescu Romániájában a Magyar jakobinus dalát némi átigazítás után engedték csak elszavalni, imigyen: „Hiszen magyar, román, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad.” Hallom-olvasom, hogy újabban meg ifjú szomszédunk neheztel reánk, mert tótozzuk őket. Szegény Mikszáth, mit szólna most a szlovák atyafiak e névbeli buzgólkodásához…
Hazai nyelvi frusztrációnk is már bő két évtizedes. A cigány-roma megnevezésbéli mérkőzés jelenleg döntetlenre áll, a mezőnyjátékban némi cigány fölénnyel. A hivatalosság romázik, az országlakosság meg – köztük az érintettekkel – cigányozik. Utóbbiak bizony cigány önkormányzatba tömörülnek, rájuk szavaznak, esetleg a cigány vajdára hallgatnak, cigány kultúráról és cigány folklórról beszélnek. Álságos tapintat ez a romázás, s különösen politikusaink ajkán csörömpöl hamisan a szó.
De furcsa is lenne az átkeresztelő, mert akkor bizony következetesnek kellene lenni! A generális névcsere után például a Száztagú Romazenekar – élén a világhírű romaprímással – játszaná majd a Romabáró dalait, miközben romahal helyett – mert az könnyen romaútra megy –, romapecsenyét rendelnénk az étteremben.
De hogy tovább romálkodjak: a fenti adys példa nyomán, picit átigazítva Vörösmarty örökbecsűjét (A vén roma), így szólna majd a mű refrénje: „Húzd rá roma, ne gondolj a gonddal.”
Még mielőtt romakereket hányatnának vélem, kérem, hallgassuk meg a Transylmania együttes népszerű dalát, s fogadjuk meg a benne foglaltakat: „Legyen úgy, mint régen volt…”!
Ozsváth Sándor
::Nyomtatható változat::
|