Mitől lehetsz jó vezető?
Már kiskamasz korunkban fizikaórán megtanulhattuk a jó és a rossz vezető fogalmát. Jó vezetőnek számítanak például a fémek, különösen az ezüst, a vas, az alumínium és a réz, de nagyon jól vezeti az elektromosságot például a grafit is.
Azoknak az anyagoknak, amelyeknek jó az elektromos vezetőképességük, a titkuk a szerkezetükben van. Kristályos szerkezetűek, ami azt jelenti, hogy az atomjaik nagyon közel vannak egymáshoz. Ezért a szomszédos atomok könnyen átadhatják egymásnak az áramot (pontosabban szólva: könnyen közölhetik vegyértékelektronjaikat).
Vannak azonban olyan anyagok is, amelyeket rossz vezetőnek (félvezetőnek, sőt némelyeket egyenesen szigetelőnek) nevezünk, mert ezek atomjai összeütköznek a töltést hordozó részecskékkel, vagyis ellenállnak az áramnak. A vezetés ellentéte a fizikában az ellenállás. Ilyen ellenálló anyagok a különféle kerámiák, és ilyen a legtöbb műanyag.
Ezekhez hasonló törvények megfigyelhetők a lelki életben és a közösségek életében is.
Az a jó vezető, aki vezethető. Az vezethető, akinek kicsi az ellenállása – a mennyei elektromossággal, Istennel szemben. „A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsolt 143,10) – kéri a hívő ember Istentől; valószínűnek tartom, hogy minden Istent ismerő vágyik erre, hiszen a Biblia szerint „akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14).
Gyakran azonban túl sok bennünk – bennem is – az ellenállás. Nem árad át rajtunk igazán a mennyei energia, amelyet továbbítanunk kellene a család, a gyülekezet, a munkahely közössége felé. S mikor a vezetők nem sugározzák azt a szeretetet, amely képes egymáshoz közel vonni az embereket, a közösség is szigetelő, sőt elszigetelő tulajdonságokat vesz fel. Az atomok – a közösség tagjai – ilyenkor nincsenek elég közel egymáshoz, hogy megosszák egymással lelki kincseiket, s hogy szabadon áramolhasson közöttük az öröm, a vigasztalás, a békesség. Fontos imádkoznunk jó vezetőkért.
Ugyanakkor érdemes elgondolkoznunk azon is, hogy abban a kisebb-nagyobb közösségben, ahol a vezetés felelősségét éppen ránk bízta Isten, mekkora bennünk az ellenállás. Lehet, hogy már csak félvezetők vagy szigetelők vagyunk magunk is? S ha így lenne, mi ennek az oka? Dédelgetett, kedvenc bűnök és az ezek nyomában járó bűntudat? Vagy mélyebb az ok? Hitetlenkedés? Kételkedés Isten hűségében, szeretetében?
Sokszor érzem: változnia kell a szívem szerkezetének, hogy szabadon vezethessen a Lélek, és a Lélek által jól vezethessek másokat. Nem tudok mást tenni, mint kiáltani az egyetlen jó Vezetőhöz a vezetése megújulásáért és hittel megragadni az ígéretét: „Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.” (Zsolt 25,8; Károli-fordítás)
Balavány György