Élő víz

A helyi lap Hitélet című rovatában olvastam mostanában egy cikket, amelyben az ateista szerző arról ír, miként kereste annak lehetőségeit, hogy gyermekeit a „jóságról” tanítsa anélkül, hogy utalásokat tenne a Bibliára.

Miközben a tanítását alátámasztó alapelveket magyarázta, két mottót idézett: „Úgy bánj az emberekkel, ahogy veled szeretnéd, hogy bánjanak. És akkor is cselekedj helyesen, amikor senki sem látja, mit teszel.” Elfelejtette megemlíteni – bár lehet, nem is volt tudatában –, hogy mindkét említett alapelv bibliai eredetű. Az első megállapítást Jézus tette (lásd Máté evangéliuma, 7,12), sőt a második is Jézustól származik (Máté evangéliuma, 6,1–4). Mind a két kijelentés a Hegyi beszéd részeként szerepel a Bibliában.

A szerző úgy utalt a „jóságra”, mint valami alapvető dologra, amely természetesen és magától működik, ha készek vagyunk kipróbálni. Ezzel ellentétben Jézus egy dilemmára mutatott rá, amikor (lásd Mt 19,16–17) egy gazdag fiatalember feltette neki a következő kérdést: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért kérdezel engem a jóról? – felelte neki Jézus. – Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.”

Jézus azt tanította ennek a vezetőnek – aki minden bizonnyal elismert üzletember vagy vállalkozó volt a városban –, hogy végső értelemben a jó az Istennel való kapcsolatból származik, nem csupán nemes elgondolásokból. Az a gond, hogy még ha őszintén törekszünk is jó dolgok cselekvésére, sohasem lehetünk biztosak motivációnk tisztaságában. Ahogy a Biblia is leírja: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” (Jer 17,9)

Vajon mindig száz százalékig biztosak lehetünk abban, hogy amikor egyik ügyfelünknek vagy munkatársunknak valamivel kedveskedünk, azt nem azért tesszük, hogy elnyerjük a tetszését?! Vagy esetleg azért, hogy lekötelezzük, és a jövőben, amikor alkalma nyílik rá, valamilyen szívességgel viszonozza? Lehet, hogy valóban jó, amit teszünk – de az indítékunk talán pusztán annyi, hogy nekünk is jó legyen.

Ezért írta Pál apostol: „…nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem.” (Róm 3,12) Nem azt mondta, hogy lehetetlen jót cselekednünk, hanem azt, hogy még a legjobb szándékunkat is beszennyezi a bűn, amelyet a Biblia az Isten elleni lázadással azonosít, mert önmagunk és önös érdekeink legjobb kiszolgálására törekszünk.

Vannak, akik az eredendő emberi jóság mellett törnek lándzsát, és a gonoszt az emberi viselkedés torzulásának tartják. De ha őszinték vagyunk, akkor be kell látnunk, hogy gyakran a legjobb szándék ellenére is sikerül olyasmit véghezvinnünk, amiről tudjuk, hogy elfogadhatatlan, vagy bár önmagukban jó dolgokat teszünk, rossz az indíttatás.

Vajon mindez azt jelenti, hogy a jó cselekvése a munkahelyünkön, otthon vagy a lakóközösségben értelmetlen dolog? Ellenkezőleg – de fel kell ismernünk a jó forrását. Ahogy Jézus kijelenti (lásd Jn 15,5): „…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni”, az arra utal, hogy az igazi jóság, amely mentes az önös érdekektől, csak Isten bennünk és általunk munkálkodó ereje által érhető el.

Jónak lenni és jót tenni kiváló dolog és kívánatos alapelv mindannyiunk számára életünk minden területén. Csak ne feledjük, hogy a jóság alapja Isten törvényei! Még akkor is, ha vannak, akik ezt vitatják, vagy akár Isten létét sem ismerik el.

(Forrás: Monday Manna)

Rick Boxx