Cantate

Invocavit: „Segítségül hív, és én meghallgatom – így szól az Úr –, vele leszek nyomorúságában, kiszabadítom és megdicsőítem.” (lásd Zsolt 91,15; LK)

Kiáltunk, és Isten meghallgat, kiszabadít a nyomorúságból. A zsoltároshoz hasonlóan tanít imádkozni minket Johann Agricola, Luther reformátortársa és egyik utolsó vitapartnere. Ők ketten a wittenbergi egyetem falai között küzdöttek Isten előtt megállva, böjtölve a hit tisztaságáért.

Szombathelyi gyülekezetünk nagyon szereti ezt az éneket, első versét gyakran énekeljük az istentiszteleten az egyetemes könyörgés bevezetéseként. A prédikációra fennhangon hitvallással válaszoló gyülekezet Krisztushoz kiált énekszóval: Jézus Krisztushoz, aki a mi egyetlen közbenjárónk Istennél, akinek a nevére a Szentlélek felerősíti kéréseink hangját. A könyörgések végén az egész gyülekezet kiált: Urunk, hallgass meg minket! Segítséget kérünk életünkhöz és szolgálatunkhoz a világban. Segítséget kérünk a ránk bízottaknak, akiknek imádságát felkaroljuk, vagy helyettük mondjuk el.

Agricola éneke a mai vasárnapon az istentisztelet himnuszává nemesülhet. Sőt a böjt himnuszának is nevezhetjük, hisz megadja az alaphangot a böjtölésre való felhíváshoz: Forduljatok Istenhez, kiáltsatok Jézushoz, és ne engedjétek, hogy a kísértő eltérítsen titeket a kegyelemtől! A sötétség ne borítsa el a világosságot!

Együtt kiálthatunk Istenhez ezzel az énekkel, nehogy erőt vegyen rajtunk és egyházunkon a kétségbeesés, amely bátortalanná és bénulttá tesz. Zengje ajkunk, hogy az igaz hitet kívánjuk: a sok zavaros tanítás, szokás és erkölcsi zűrzavar ne homályosítsa el értelmünket!

Reménység nélkül sem élhetünk. Az igaz reménység megmentő hálóként feszül a halál sötét mélysége fölött. Böjt lelkigyakorlatán újra és újra szembesülünk a bűn hatalmával és Isten megváltó kegyelmével. A kereszt a szeretet jele, amelyet, testvéreim, ne legyetek restek magatokra vetni! Gondoljuk végig, a mozdulat mögött mi rejlik: a megfeszített és feltámadott Krisztusról való tanúságtétel! Ő megváltott engem, és én hozzá tartozom; Jézustól kapom az erőt ahhoz, hogy tudjak „megbocsátani másnak”.

Böjtben egyél kevesebbet, ne mulass, ne lógj órákon át a neten, és tarts magad körül több csendet! Ezek nem formaságok, hanem céljuk, hogy Isten igéje egyre inkább eledelünkké legyen. Isten igéje szent táplálékunk, amely az úrvacsorában átélhetően ad szabadságot és csendes, de annál intenzívebb böjti örömöt.

„Tudom, nem hagysz elvesznem.” Ez nem szerzett tudás, hanem kiböjtölt tapasztalata hitünknek. Böjt, kiáltás, megtartatás. „Úr Jézus, segíts engem!” Ámen.

G. Labossa György