A hét témája

Örömhír cigányoknak is címmel tavaly karácsonyra jelent meg az Ökumenikus Tanulmányi Füzetek 22. száma a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával. Benne kilenc szerző – közöttük cigány származásúak – különböző szempontból járja körbe a cigányság és az evangélium viszonyát. A füzet immár második kiadásban is napvilágot látott.

A kiadványt szerkesztő Tóth Károly nyugalmazott református püspöknek, az Ökumenikus Tanulmányi Központ elnökének bevezetője szerint három szempontból is elérkezett az „alkalmas idő” (Ef 5,16) a kérdés újragondolására és hatékonyabb megoldások alkalmazására. Az első a hit parancsa, a második a nemzeti érdek, a harmadik pedig az európai közös fellépés lehetősége az összesen tizenötmilliós, Magyarországon egymilliós lélekszám felé tartó kisebbség felemelése érdekében. Ezzel a céllal összefüggésben a szerkesztő összefoglalja a Szentírás tanítását az emberről: Isten Jézus Krisztusban az egész elbukott emberi nemzetséget megváltotta, benne mint új Ádámban helyreállítva az ember méltóságát.

Olvashatunk a füzetben az Európai Unió ide vonatkozó tevékenységéről és terveiről is. A cél a cigány lakosság minél sikeresebb integrációja, különös tekintettel arra, hogy ötven százalék közöttük a húszévesnél fiatalabbak aránya.

Klaus Douglass Az új reformáció című könyve alapján szembesít a problémákkal Csuhai József, a Magyarországi Baptista Egyház cigánymissziói koordinátora (Vácegres). Az egyházak felé szociális kérdésekben fordul az érdeklődés, spirituálisakban sokkal kevésbé. Mindig nagy kérdés, hogy halat adjunk-e vagy hálót.

A magyarországi cigány népcsoportokról és nyelvekről olvashatunk Landauer Attilának, a református zsinat cigányügyi megbízottjának tollából. A cigányság csak a kívülállók számára tűnhet egységesnek, valójában a romungrók, oláhcigányok is további csoportokra oszlanak. Érdekessége a tanulmánynak, hogy aki nem ismeri bizonyos cigány szavak eredetét, itt megtalálhatja.

A cigányokra jellemző vallási sajátosságokat választotta írása témájául Surman László író, költő, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség cigánymissziói munkacsoportjának vezetője (Békés). Mint megtudjuk belőle, a vallás és a babona együttélése önvédelmi reflexnek is felfogható. Ugyanakkor a cigányok szívesen veszik, ha imádkoznak értük, és csak ritkán utasítják el az imádság lehetőségét.

Csonka József missziós lelkész, a Reménység Háza Cigánymissziós Alapítvány kuratóriumának elnöke (Hosszúpályi) a cigány holokausztról ír. A legtöbb kutató szerint a cigány áldozatok számát illetően a félmilliós adat a legvalószínűbb.

A cigányok társadalmi gondjainak megoldási lehetőségeit taglalja Derdák Tibor, a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnázium igazgatója. A gyülekezeti élet, akár önállóan, akár a „magyarokkal” közösen, nagyon fontos terepe a felzárkóztatásnak, például a Biblia rendszeres olvastatásával. Emellett – többek között – az előre fizetős mérőóra és a kamatmentes karitatív hitel is sok szenvedéstől kíméli meg a családokat. Az iskolákban pedig a család, a nagyobb közösség bevonásával igenis lehet jó eredményeket elérni – állítja a szerző.

Hadházy Antal nyíregyházi református lelkész, szociológus, főiskolai tanár egyik tanulmányában az előítéletekkel, a másikban a bűnözéssel foglalkozik. Ahhoz, hogy a cigányok mintát kövessenek, emberi jó kapcsolatokra van szükség. Kérdés, hogy van-e ilyen cigány és nem cigány között. A cigányok és a bűnözés viszonyáról nincs pontos statisztika, hiszen annak sincs pontos meghatározása, hogy ki a cigány. Egyébként pedig az a döntő, hogy a gyerekek, fiatalok milyen példákat látnak maguk előtt – állapítja meg.

Mit tehetnek a keresztény egyházak? – kérdezi Szuhánszky István miskolci metodista lelkész. A legtöbb egyházban már jóval a rendszerváltás előtt foglalkoztak cigánymisszióval. A katolikusoknál például 1943-tól van szervezett cigánypasztoráció, a metodistáknál 1952-ben alakult az alsózsolcai gyülekezet. Ma is igaz, hogy aki foglalkozni akar velük, annak külön „meg kell tanulnia” őket. A cigányok igen érzékenyek, a szívükkel gondolkoznak, könnyen lelkesíthetők, de ezzel is, mint mindennel, vissza lehet élni. Mindenképpen arra kell számítani, hogy nagy változásokat csak kitartó, több nemzedéken átívelő munkával lehet elérni.

A tanulmányok sorát Bakay Péternek, evangélikus egyházunk cigánymissziói referensének (Sárszentlőrinc) „Ne féljetek” című írása zárja. Az elmúlt évszázadok és évtizedek nem hozták meg a kívánt eredményt. Mi hiányzott tehát? A könnyebb megértés kedvéért vonatkoztassuk Lk 4,18-at a cigányságra. Jézus minden helyzetben és helyzetre mondta tanítványainak: „Ne féljetek!” A cigánymisszió – nem kérdés – nehézséggel, olykor szenvedéssel, áldozattal, lemondással, akár felfordulással is jár, ezért a szerző az apostolok életére emlékeztet. Nincs recept, de vannak bizonyos szempontok, lehetőségek, van élő Úr, belé vetett hit, neki való engedelmesség.

A tanulmányok nyomán, ha időnként vitára késztetnek is, egy nem lehet vitás: lépni kell! Akkor is kell, ha érdemi, általános eredmény csak hosszabb/hosszú távon várható.

Dr. Szentpétery Péter