Meg­áll­ja-e va­jon a he­lyét a fen­ti mon­dat? Avagy csu­pán szé­pen hang­zó frá­zis, amely­nek a va­ló­ság­hoz vaj­mi ke­vés kö­ze van? A Kő­sze­gen jú­li­us 16. és 20. kö­zött meg­ren­de­zett 7. Szél­ró­zsa evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó egyik pó­di­um­be­szél­ge­té­sén ezek­re és ha­son­ló kér­dé­sek­re igye­ke­zett vá­laszt ta­lál­ni há­rom, az anya­or­szá­gon kí­vül­ről ér­ke­zett ven­dég: Gé­mes Ist­ván stutt­gar­ti lel­kész, dr. Csen­des Lász­ló, a bu­ka­res­ti ma­gyar evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­je és Hol­ger Man­ke nürn­ber­gi teo­ló­gus­hall­ga­tó.

Aho­gyan ál­ta­lá­ban a pro­vo­ka­tív kér­dé­sek ese­té­ben, eg­zakt vá­la­szok itt sem szü­le­tet­tek, he­lyet­tük jó, tar­tal­mas be­szél­ge­tés­nek örül­het­tek mind­azok, akik a ta­lál­ko­zó­nak er­re a prog­ram­já­ra vol­tak kí­ván­csi­ak.

A be­szél­ge­tés kez­de­tén a dia­kó­ni­ai és a pi­e­tis­ta teo­ló­gi­á­nak el­ne­ve­zett irány­zat kü­lönb­sé­gé­ről esett szó, ezen be­lül is az egy­ház ha­tá­ra­i­ról al­ko­tott kép­ről, ne­ve­ze­te­sen hogy az egy­ház­nak a „meg­tér­tek gyü­le­ke­ze­te­ként” kí­vül kell-e ma­rad­nia a tár­sa­dal­mon, avagy épp el­len­ke­ző­leg, el­sőd­le­ges fel­ada­ta­ként a vi­lág­ban kell szol­gá­la­tot tel­je­sí­te­nie.

Eztután az Is­ten és em­ber kö­zött fenn­ál­ló ha­tá­rok kér­dé­sét vi­tat­ták meg a be­szél­ge­tő­part­ne­rek. Mind­há­rom meg­hí­vott ven­dég egyet­ér­tett ab­ban, hogy Is­ten és em­ber kö­zött lé­tez­nie kell egy­faj­ta ha­tár­nak, mert ez ép­pen bol­do­gu­lá­sunkat szol­gál­ja. A ha­tá­rok egy­faj­ta ke­re­tet ad­nak az em­ber éle­té­nek, így aka­dá­lyoz­ha­tó meg a ká­osz, az anar­chia. Is­ten azon­ban ma­ga a Ha­tár­ta­lan, a Min­den­ha­tó.

Ez­után kö­vet­ke­zett a be­szél­ge­tés­nek az a ré­sze, amely­ben mind­há­rom ven­dég be­szá­mol­ha­tott az őt kö­rül­ve­vő kör­nye­zet­ről. Itt óha­tat­la­nul is elő­ke­rült a ha­tá­rok kér­dé­se, ugyan­is Kö­zép-Eu­ró­pa fe­le­ke­ze­ti és et­ni­kai meg­osz­tott­sá­gá­nak, ezen túl­me­nő­en a 20. szá­zad vi­ha­ros tör­té­nel­mé­nek kö­vet­kezményeként sa­já­tos élet­hely­ze­tek, kö­vet­ke­zés­képp olyan vi­szo­nyok ala­kul­tak ki, ame­lyek­ben na­gyon ne­héz meg­ta­lál­ni az iden­ti­tás ha­tá­ra­it. Nincs ugyan­is a vi­lá­gon még egy hely, ahol az „egy­ház”, a „nép”, az „ál­lam” és a „nem­zet” fo­gal­mai ennyi­re szer­te­ága­zók len­né­nek.

Gé­mes Ist­ván az ’56-os me­ne­kült­hul­lám­mal hagy­ta el Ma­gyar­or­szá­got, és több ál­lo­mást ma­gá­ban fog­la­ló lel­ké­szi szol­gá­lat után Stutt­gart­ban te­le­pe­dett le, ahol fi­á­val együtt pász­to­rol­ja az ot­ta­ni ma­gyar gyü­le­ke­ze­tet. El­mondta, hogy ná­luk tel­jes össz­hang­ban él­nek egy­más­sal az emig­ráns és a mig­ráns (ven­dég­mun­kás, ösz­tön­dí­jas egye­te­mi hall­ga­tó, bé­bi­szit­ter és így to­vább) gyü­le­ke­ze­ti ta­gok; ehhez öku­me­ni­kus szel­lem is pá­ro­sul.

Csen­des Lász­ló Er­dély­ben szü­le­tett, így jól is­me­ri a lak­he­lyen be­lü­li „több­sé­gi ki­sebb­ség” prob­lé­má­it, je­len­leg azon­ban Bu­ka­rest­ben él, ahol megint csak más kér­dé­sek­kel ta­lál­ják szem­ben ma­gu­kat az ott élő hit­test­vé­rek. Nagy ne­héz­sé­get je­lent ugyan­is egy ek­ko­ra mé­re­tű vá­ros­ban ösz­­sze­szed­ni a ma­gyar evan­gé­li­ku­so­kat, és mi­vel az öku­me­né meg­va­ló­su­lá­sa még vá­rat ma­gá­ra, az egyes fe­le­ke­ze­tek nem­hogy erő­sí­te­nék, in­kább va­la­me­lyest szét­for­gá­csol­ják egy­mást. A bu­ka­res­ti ma­gyar gyü­le­ke­zet egyéb­ként hosszú múlt­ra te­kint vissza, és re­mény­ség sze­rint a jö­vő­je is hosszú lesz en­nek a ro­má­ni­ai fő­vá­ros­ban élő ma­gyar evan­gé­li­kus kö­zös­ség­nek.

Hol­ger Man­ke, aki né­met szár­ma­zá­sa el­le­né­re ma­gya­ro­kat is meg­szé­gye­ní­tő pon­tos­ság­gal be­szé­li nyel­vün­ket, épp el­len­ke­ző szem­szög­ből tu­dott rá­vi­lá­gí­ta­ni bi­zo­nyos össze­füg­gé­sek­re. Ő a bu­da­vá­ri né­met aj­kú evan­gé­li­ku­sok pász­to­ro­lá­sát vé­gez­te két éven ke­resz­tül, közben ér­de­kes ta­pasz­ta­la­to­kat gyűj­tött. A gyü­le­ke­zet leg­na­gyobb ré­sze át­me­ne­ti jel­leg­gel tar­tóz­ko­dik Ma­gyar­or­szá­gon, így „sta­bil” ta­gok­kal alig­ha le­het szá­mol­ni. En­nek a tény­nek te­hát erő­sen meg kell ha­tá­roz­nia a gyü­le­ke­zet­épí­té­si kon­cep­ci­ót is.

A be­szél­ge­tés vé­gén a ven­dé­gek a nyelv ér­zel­mi vo­nat­ko­zá­sa­i­ról ej­tet­tek szót. Ku­ta­tá­sok is meg­erő­sí­tik azt a tényt, hogy az em­ber leg­mé­lyeb­ben az anya­nyel­vé­hez és a val­lá­sá­hoz kö­tő­dik, vég­ső so­ron te­hát ezek ha­tá­roz­zák meg az iden­ti­tá­sát. Ez a fel­is­me­rés nagy le­he­tő­sé­get je­lent­het a ki­sebb­sé­gi egy­há­zak szá­má­ra, te­hát ezen gyü­le­ke­ze­tek elöl­já­ró­i­nak azon is ér­de­mes fá­ra­doz­ni­uk, hogy a kül­föld­re sza­kadt hí­vek a nyel­vi kö­tő­dé­sen ke­resz­tül az egy­ház Urá­hoz is kö­ze­lebb ke­rül­je­nek.

– esz­pé –