Az élet ke­nye­re

Gye­rek­ésszel azon cso­dál­koz­tam, hon­nan tud­ja Jé­zus, hogy a kö­ze­li fa­l­u­ba el­kül­dött ta­nít­vá­nyai meg­kö­tött sza­ma­rat ta­lál­nak a meg­je­lölt he­lyen. Ma az a kér­dé­sem: oda­ad­ják-e há­lás ta­nít­vá­nyai mind­azt, ami­re ne­ki szük­sé­ge van?

A tör­té­net­ből ki­de­rül, hogy a sza­már gaz­dái szó nél­kül át­en­ged­ték az ál­la­tot. Jé­zus pe­dig „sze­lí­den és sza­má­ron ül­ve” tel­je­sí­tet­te be a pró­fé­ták ígé­re­tét: be­vo­nult Je­ru­zsá­lem­be.

A sza­már gaz­dái nin­cse­nek egye­dül. Éle­tem so­rán sok­szor meg­ha­tód­tam azon, ami­kor mai em­be­rek Jé­zus ügye szá­má­ra kész­ség­gel ren­del­ke­zés­re bo­csá­tot­ták pén­zü­ket, eszü­ket, há­zu­kat vagy szí­vü­ket. Az ilyen oda­adás­hoz sok­szor két em­ber­re van szük­ség. Az egyik ki­ta­lál­ja, meg­ál­mod­ja, sőt ki­imád­koz­za, meg­har­col­ja az el­éren­dő célt, az­után az Úr ne­vé­ben meg­szó­lít­ja a má­si­kat: fo­rint­ja­id­ra, ka­rod ere­jé­re, te­het­sé­ged­re, moz­gó­sít­ha­tó tar­ta­lé­ka­id­ra szük­sé­ge van az Úr­nak! Pon­to­sab­ban: rád van szük­sé­ge! Nem gon­dol­tál még ar­ra, hogy mind­azért, amit Jé­zus­tól kap­tál, há­lá­ból kö­ve­tő­je, szol­gá­ló­ja légy? Itt van egy üres hely, amott ége­tő a hi­ány. Az Úr­nak van szük­sé­ge ar­ra, ami a ti­ed. Az Úr­nak szük­sé­ge van rád!

Le­het, hogy név­te­len ma­radsz a tá­mo­ga­tók so­rá­ban, mint a sza­már gaz­dá­ja, de Jé­zus „be­vo­nul Je­ru­zsá­lem­be”, ügye cél­hoz ér.

Z. P.