»Egymás terhét hordozzátok…«
„Akármilyen volt is sorsa, nemzetéhez hű maradt…”
Lapunk hasábjain már beszámoltunk egyszer a Budapest-Deák téri és az apácai evangélikus gyülekezet partnerkapcsolatáról. Akkor elsősorban az anyaországiak Erdélyben szerzett élményeibe nyerhettünk betekintést. Jelen cikk az apácai testvérek magyarországi látogatásának eseményeivel ismerteti meg az olvasót.
Az elmúlt években több Deák téri gyülekezeti csoport is látogatást tett erdélyi testvérgyülekezetünknél Apácán. Sokan megismertük és élveztük az ottaniak zavarba ejtő vendégszeretetét. Eddig azonban az Olt partjáról csak kisebb csoportok viszonozták e látogatásokat. Az ottani konfirmandusok évről évre részt vesznek ugyan a Deák tériek által rendezett nomád táborokon, ám nagyobb, szervezett felnőtt csoport eddig még nem vállalkozott budapesti kirándulásra.
Idén márciusban azonban – noha a Barcaságban még egy nagy havazás erejéig visszatért a tél – végre megtört a jég. Simon László lelkész vezetésével március 13. reggelén egy negyvenhét fős csoport szállt autóbuszra, hogy útnak induljon Magyarország felé. A csapat pénteken este hét óra körül érkezett meg a fóti Kántorképző Intézet épületébe, mely magyarországi tartózkodásuk idejére szálláshelyükké vált. Szombaton budapesti városnézés szerepelt a programban. A Parlament megtekintése után a Hősök tere és a Vajdahunyad vára következett.
A Deák téren elköltött ebédet követően templomunkkal és az Evangélikus Országos Múzeummal ismerkedtek vendégeink. A délutáni budavári séta után a Citadelláról nézték végig a város esti fényeinek kigyulladását.
Vasárnap, miután erdélyi testvéreink részt vettek a kilencórás istentiszteleten, vendéglátó családokhoz csatlakozva gyűjthettek személyes élményeket a március 15-ét ünneplő fővárosban. A tizenegy órakor kezdődő kantátás istentiszteleten Simon László hirdette Isten igéjét.
Az estére újból összegyűlt csapat a vendéglátókkal együtt szeretetvendégségen vett részt. A kötetlen beszélgetésen kívül itt elhangzott egy, a Deák téri gyülekezet életét bemutató képes beszámoló is. A vendéglátók körében nagy sikert aratott az apácaiak bemutatkozó éneke, mely kimondottan erre a találkozásra íródott. (E dalból vett idézet olvasható a fenti címben.)
A hétfői nap a Dunakanyar nevezetességeinek megtekintésével telt. Az esztergomi bazilika, valamint a Főszékesegyházi Kincstár meglátogatása után kiadós séta következett a Mária Valéria hídon át a Duna szlovákiai partjára. A következő állomás a visegrádi fellegvár volt, ahol gazdag kiállítások fogadták az érdeklődőket. E tartalmas nap végén szentendrei séta, s – kicsit az otthon maradottakra is gondolva – egyórányi ajándékvásárlás jelentette a „levezetést”.
Kedden az autóbusz Eger felé vette az irányt. Útközben lehetőség nyílt Gödöllő és Aszód megtekintésére is. Eger nevezetességei többekben felidézték ifjúkoruk kedves olvasmányélményét, Gárdonyi Géza regényét. Márta néni, egyike az apácaiaknak, elmondta: soha nem vágyott egzotikus vidékekre, de hogy Egerbe egyszer eljusson, az mindig ott élt álmaiban. Talán senkinek nem fog hiányozni az a kövecske, melyet az egri várfaltól vitt magával, felbecsülhetetlen kincsként, mint a hazaszeretet, a hűség s egy megvalósult álom mementóját.
Erdélyi testvéreink magyarországi látogatása szerdáig tartott. Köszönet illeti mindazokat, akik bármiféle segítséget nyújtottak vendégeink fogadásánál. A fóti kántorképző dolgozói gondos munkájukkal, az Evangélikus Országos Múzeum munkatársai ingyenes tárlatvezetéssel járultak hozzá a látogatás emlékezetessé tételéhez. A magyarországi programok szervezését Zászkaliczky Péter tartotta kézben.
A néhány nap során látott ragyogó tekintetek tanúsága szerint sok-sok öröm és építő találkozás forrásává vált ez a látogatás. Hálát adhatunk mindezért Urunknak, aki meggazdagított bennünket a közös hit, a testvéri közösség s az összetartozás ajándékaival.
Cselovszky Ferenc lelkész (Budapest-Deák tér)