Könyv­aján­ló

Be­is­me­rem, nem ke­vés fenn­tar­tás­sal vi­szo­nyu­lok a slá­ger jel­le­gű köny­vek­hez. Már nemegy­szer csa­lód­va ta­pasz­tal­tam egy-egy best­sel­ler­nek mi­nő­sü­lő ki­ad­vány el­ol­va­sá­sa után, hogy na­gyobb volt a füst­je, mint a láng­ja.

Ilyen elő­íté­let tar­tott ed­dig tá­vol Gary Chap­man köny­ve­i­től is. A gyü­le­ke­ze­ti szol­gá­la­tot is vég­ző ame­ri­kai pszi­cho­ló­gus a leg­kü­lön­bö­zőbb élet­hely­ze­tű em­be­re­ket szó­lít­ja meg írá­sa­i­val, és az el­múlt évek­ben meg­je­lent szá­mos ke­resz­tény könyv kö­zött bi­zony az ő mun­kái a leg­ke­re­set­teb­bek kö­zé tar­toz­nak. Fér­jem­mel mi is pár he­te kap­tuk aján­dék­ba egy ked­ves ba­rá­tunk­tól az Is­ten­re han­gol­va cí­mű kö­te­tet, s újabb csa­ló­dás he­lyett nagy lel­ke­se­dés­sel ad­tuk át egy­más­nak el­ol­va­sás­ra.

Az írás so­kunk kér­dé­se­i­ből in­dul ki: mi­ért nem ér­zi min­den em­ber ha­son­ló in­ten­zi­tás­sal Is­ten sze­re­te­tét, az em­be­rek kö­zöt­ti sze­re­tet pe­dig mi­ért nem tud meg­újul­ni új­ra és új­ra? Va­jon elég fi­gyel­me­sek va­gyunk-e Is­ten kom­mu­ni­ká­ci­ó­ja iránt, és jó he­lyen ke­res­sük-e a sze­re­te­tet min­den­nap­ja­ink­ban? Töb­bek kö­zött ezek­re a kér­dé­sek­re ke­res­het­jük a vá­laszt a szer­ző­vel, aki ar­ra tesz kí­sér­le­tet, hogy rész­le­te­sen be­mu­tas­sa szá­munk­ra Is­ten öt sze­re­tet­nyel­vét, amely az em­be­rek kö­zöt­ti kap­cso­la­to­kat is jel­lem­zi.

Az ol­vas­mány nem csu­pán el­mé­le­ti le­írás­ra szo­rít­ko­zik, ha­nem bib­li­ai és hét­köz­na­pi em­be­rek éle­tén ke­resz­tül mu­tat be szá­munk­ra is min­den­na­pi prob­lé­má­kat, ame­lyek meg­mér­ge­zik, el­la­po­sít­ják vagy tönk­re­te­szik fon­tos kap­cso­la­ta­in­kat. Hi­szen mennyi em­ber hi­te, ba­rát­sá­gai, sze­ret­te­i­vel va­ló kap­cso­la­ta megy tönk­re a nem meg­fe­le­lő kom­mu­ni­ká­ció mi­att! Chap­man ta­pasz­ta­la­ta alap­ján az em­be­rek kü­lön­bö­ző sze­re­tet­nyel­ve­ket be­szél­nek, ame­lyek kö­zül egy kü­lö­nö­sen is do­mi­náns, s ha er­re meg­fe­le­lő hang­súlyt te­szünk egy­más éle­té­ben, ez to­vább­len­dít­het min­ket a ne­héz hely­ze­tek­ből, sőt új alap­ja is le­het kap­cso­la­ta­ink­nak.

Sok gya­kor­la­ti út­mu­ta­tást ka­punk ah­hoz is, hogy az egyes sze­re­tet­nyel­ve­ken be­lül is mennyi­fé­le­kép­pen ki­fe­jez­het­jük ma­gun­kat. Nem hall­gat a szer­ző a ku­dar­cok­ról sem, a kö­tet vé­ge fe­lé ezek­ről is szó esik, Chap­man nem vall­ja a sze­re­tet­nyel­vek min­den­ha­tó­sá­gát; mi­vel azon­ban már meg­ta­pasz­tal­ta élet­for­má­ló ere­jü­ket, me­ri vál­lal­ni az őszin­te hang­vé­telt.

Jó szív­vel aján­lom te­hát ezen írást mind­azok­nak, akik kí­ván­csi­ak ar­ra, hogy mi­lyen sze­re­tet­nyel­vek­kel aján­dé­ko­zott meg ben­nün­ket Urunk; eze­ket meg­is­mer­ve, a gya­kor­la­ti élet­ben ka­ma­toz­tat­va meg­ta­pasz­tal­hat­juk Is­ten­nel és em­ber­tár­sa­ink­kal va­ló kap­cso­la­ta­ink meg­úju­lá­sát.

Grend­orf-Ba­logh Me­lin­da