Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Betlehemi jelenet a szombathelyi templom karzatbejárata felett

Az inkarnáció, a testtélétel karácsonyi csodáját ünnepelve Isten újszövetségi népének is úgy kellene tennie, mint egykor Mózesnek az égő csipkebokornál. Csak levett saruval lenne szabad megállnunk és ünnepelnünk… Amikor karácsony csodájáról szólunk, a legszentebb, emberi értelem számára megérthetetlen és felfoghatatlan titkok földjén járunk. Az értelem, a hűvös tudás tehetetlen, itt csak a hívő szív sejthet meg valamit a csendes, tiszta, szent éj misztériumából. Jól érzett rá erre evangélikus költőnk, Reményik Sándor, amikor a János evangéliuma című versének utolsó szakaszában így ír:

János, evangelista, negyedik Külön áll, világvégén valahol, Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben S a fénytelen örvény fölé hajol.

És megfeszül lénye, mint az íj, Feszül némán a mélységek fölé, Míg lényéből a szikla-szó kipattan S körülrobajlik a zord katlanokban Visszhangosan, eget-földet-verőn, Hogy megrendül a Mindenség szíve:

Kezdetben vala az Ige. S az Ige testté lőn!

Hogy az örök, szent Isten, mindenek Ura emberré lett, hogy Mária gyermekében valóságos emberré született a megváltó Szeretet – ez önmagában is térdre kényszerítő ajándék. Hiszen karácsony evangéliuma félreérthetetlenül hirdeti, hogy az Ige, vagyis Isten örök teremtő hatalma, ő maga, testté, emberré lett Jézus Krisztusban. Az apostoli tanúságtétel nem hagy egérutat, ellenvetéseket megformáló gondolatainknak. Világosan, és értelmünk minden tiltakozó kísérletét megszégyenítve hangsúlyozza: testté, hús-vér emberré lett… Kezdettől fogva kínja ez az embernek. Ezért volt és marad a megváltás, a karácsonyi testtélétellel célegyenesbe fordult, és a golgotai kereszten elvégzett, azaz célba ért Krisztus-esemény zsidónak megütközés, pogánynak bolondság. Mély teológiai igazság van a régi mondásban: a betlehemi jászolbölcsőt és golgotai keresztet ugyanabból a fából ácsolták.

Mindez úgy történt, hogy Jézus Krisztusban nem csak futó látogatást tett közöttünk az örökkévaló Isten. Ezért hangsúlyozza az apostoli bizonyságtétel: közöttünk lakott. A bibliai nyelvek összefüggései teszik lehetővé, hogy e mondat üzenete is kinyíljék számunkra. Fordítsunk erre is egy kis figyelmet! Az ószövetség nyelvében, a héberben különösen is fontosak a szavak mássalhangzói. Ezek alkotják a szócsaládok jelentéstartalmának gyökereit. Igaz ugyan, hogy az evangéliumok nyelve a görög, de éppen ezen a helyen még ez a másik nyelv is segíthet, hogy karácsony titkából még valamit megértsünk. Ahol mi azt olvassuk, hogy közöttünk lakott, ott a bibliai nyelvben olyan szó szerepel, amelyiknek az eredeti jelentése: sátorozott. S ha ennek a görög szónak a mássalhangzóit kiemeljük, ugyanazokat a hangzókat kapjuk, amelyek a héber templom jelentésű szóban is szerepelnek. S ha belegondolunk abba, mit jelentett az Ószövetség népe számára a szent sátor, majd a templom, talán megsejtünk valamit abból, miért is drága és fontos számunkra a karácsony titkát hirdető ige: közöttünk lakott, közöttünk verte fel sátorát irgalmas Istenünk. Jézus Krisztusban velünk van, és velünk is marad, minden napon a világ végezetéig. Ami igénk harmadik mondatát illeti, ott mintha mi, maiak valóban behozhatatlan hátrányban lennénk az apostolokhoz, de még a betlehemi pásztorokhoz meg a napkeleti bölcsekhez képest is. János apostol joggal mondhatta: láttuk az ő dicsőségét. Ő valóban ott volt szemtanúként – a többiekkel együtt – a kánai menyegzői házban, a naini városkapunál, a betániai temetőben, ahol Lázár sírja megnyílt, benne ült a hajóban, amikor a viharos tenger hullámai lecsendesedtek, és ott volt a megdicsőülés hegyén is… De mit láthatunk mi, maiak? Kimaradtunk mindenből? Sóvárgó szelíd irigységgel gondolhatunk csak rájuk, akik láthatták is az ő dicsőségét? Semmi okunk a félelemre! Mert éppen karácsony, az Ige testtélételének csodája, valóságos eseménye nyitja meg a kaput a mai csodák előtt is. Mert aki egykor megérkezett, hogy emberi tapasztalatok alapján szólhasson róla a tanúságtétel, az ma lehetővé teszi, hogy emberi szavak szürke szamárhátán valóságosan megérkezzék szívünkbe, életünkbe – és így nekünk is igazi karácsonyunk lehessen.

Ittzés János (a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Győr)

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

::Nyomtatható változat::