|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2003
- 12
- Élet-morzsák
Arcképcsarnok
Hozzászólás a cikkhez
Élet-morzsák
Simonfay Ferenc (1928-2003)
Számomra nincs véletlen-történet. Hétköznapi életünk útjai, alkalmai, lehetőségei vagy kivételes, ritka pillanatok, váratlan helyzetek adódásai – mind ugyanannak az Atyának titkos tervéből valók, amelyekre mi, emberek az ő nagylelkűségéből olykor-olykor rácsodálkozhatunk…
Ilyenek a találkozásaink is. Van úgy, hogy valakivel egy életen keresztül együtt kell élni, és van úgy is, hogy csupán egyszer adódik valakivel lehetőség a beszédre… Többször kaptam magam azon, hogy elgondolkodom: Mi volt ebben a találkozásban az örökkévaló üzenet? Miért volt, mi volt ezzel Isten akarata?
Feri bácsival kapcsolatban soha sem gondoltam erre… Ha lehetőségünk volt a találkozásra, olyan természetes volt a helyszín, a téma, mint ahogyan a fáradt vándor számára az enyhet adó, dús lombú fa alatt a felüdülés – bárhol is legyen az. A bokodi parókián vagy a patvarci templom oltára előtt, a soproni szanatórium kertjében sétálva vagy a város egy forgalmas parkjának padján ücsörögve, Mendén, családja körében vagy a mi otthonunk felé tartva autóban zötykölődve – teljesen mindegy volt, hol hangzik „a” szó, amiért a találkozásnak, a testvéri közösségnek létre kellett jönnie. Telhettek a hónapok, évek, és mindent ott folytattunk, ahol annak idején abbahagytuk…
Sokat mesélt magáról, Isten-kereséséről, szeretteiről, veszteségeiről, szolgálatáról, betegségéről. De micsoda szeretettel és bölcsességgel tette, és nem mellőzte a jóízű humort sem! Igazi lelkipásztorra találtunk benne.
Gazdag életutat járt be. Sok adatott neki – a szeretetből is és a fájdalomból is, a szolgálatból is és a kegyelemből is. Sokakat elégített meg azokkal a „morzsákkal”, amelyek számára is az életet jelentették az élet Urától…
Hosszú idő után a napokban jutott eszembe Feri bácsi. Fel kellene hívni telefonon, vajon hogy vannak? De erre már nem került sor… Majd egyszer, odaát, a mennyei trónus előtt, ahol ugyan már feleslegesek a szavak, de majd a Király drága jelenlétében ámulva előjönnek emlékeink, és az együttlét örömében megértjük, mi is volt az Úr Isten akarata a felüdülni vágyó vándorral és az enyhet adó, dús lombú idős fával…
Menyesné Uram Zsuzsa (evang. lelkész, Győrság)
Regionális hozzárendelés:
Mendei Evangélikus Egyházközség
::Nyomtatható változat::
|
)