|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2003
- 12
- Hármas ünnep Kötcsén
Hírek
Hármas ünnep Kötcsén
Aki megfordul Kötcsén, annak meg kell ismernie egy nagyon fontos kifejezést. Ez a kerbájt. Erős fantáziával is nehezen fedezhető fel benne az eredeti jelentése, amely a német templomszentelési ünnep napjára (Kirch-Weih-Tag) utal.
A falu lakói ugyanis egykori betelepítettek utódai, akik ezen az ünnepen egyszerre adnak hálát a kapott új hazáért, a türelmi rendelet utáni toleranciáért és templomukért, valamint az új termésért. Őseik, amikor letelepedtek ezen a vidéken, 1797 tavaszán letették templomuk alapkövét, és a következő év november 21-én szentelték fel. Ennek emlékére ünnepelnek ma is. A kívülálló vendég számára felejthetetlen, amikor a férfiak rozmaringot tűznek a kalapjukra, és egyfajta liturgikus mozdulatok kíséretében birtokba veszik az új bort.
November 22-én, a hármas ünnep első eleme istentisztelettel kezdődött, melyen Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a 46. zsoltár alapján hirdetett igét.
Az ünnepségsorozat második pontja a parókia előtt folytatódott, amikor a püspök felszentelte a megújult lelkészlakást. Dr. Reinhardt Miklós, a gyülekezet felügyelője az istentisztelet végén elmondta, hogy 1847-49 között épült a parókia. A mostani felújítás 14,5 millió forintba került, amelynek jelentős hányadát egy régi iskolaépületért kapott kárpótlás biztosította. A hiányzó 5 millió forintot a Széchenyi terv pályázatán nyerték el.
Ezután kezdődött a hagyományos kerbájti ünnepség a templom-kertben. Ebben érdekes volt meglátni a jellegzetesen magyar szim-bólumok megjelenését. Kötcsén tudatosan magyarosodott el a gyülekezet. Ennek érdekében 1812-ig folytak csak német nyelven az istentiszteletek. Ezután két nyelven prédikáltak, majd 1896-tól napjainkig csak magyarul.
A magyarországi német evangélikus „búcsú” tájszólásban „kerwei” azaz Kirchweihfest, és sok helyen nem az éppen álló templom felszentelésének az emlékünnepe, hanem a gyülekezet magyarországi letelepedése (18. század 20-as évei) után tartott legelső istentiszteletéé, illetve a lelkészi állás megszervezéséé. Ahol Tolna-Baranyában megvannak a legelső anyakönyvek, azok mind a „búcsú” napjával, vagy egy-két nappal utána kez-dődnek. (Néhai Lackner Aladár figyelt fel erre.) Miután a lelkészi javadalmat jórészt természetben biztosították, ezért meg kellett várni, mire mindent betakarítottak, illetve az összes kinti mezőgazdasági munkát elvégezték (akinek a „búcsúra” bármi-lyen kinti munkája elvégzetlen maradt, azt a legények a határ-szemle után gúnyversben közhírré tették). Ezért esnek ezek az ünnepek az őszre (Simon Júdás; Márton; Erzsébet nap, illetve a hozzájuk legközelebb eső vasárnap) Ezzel kezdődött a báli szezon ádventig, illetve később az olvasókörök működése – és álta-lában minden intenzívebb egyházi munka – a szántóföld hóolvadás utáni felszáradásáig.
(Krähling Dániel, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese)
Az utóbbi években a gyülekezetet Siófokról gondozták, de Lampért Gábor szolgálata után most már helyben lakó helyettesként Havasi Kálmán nyugalmazott lelkész hirdetheti Isten igéjét
Regionális hozzárendelés:
Kötcsei Evangélikus Egyházközség
|
)