|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2003
- 12
- Adventus Domini
Lelki táplálék
Hozzászólás a cikkhez
Adventus Domini
Az egyházi esztendő segítségével minden évben lejátszódik előttünk a Krisztus-dráma. Ez lényegében a karácsony csodájával kezdődik, amikor a megtestesült Istent, a testté lett Igét ünnepeljük. Amiképpen János evangélista így tudósítja erről az eseményről az utókort: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14) A világ történelmében, az idők teljességében Isten kijelölt egy napot, amikor fordulóponthoz érkezett az egész emberiség sorsa.
A zsidó vallási naptár kb. a 4000. évet, a görögök a 194. olimpiát, a róma-iak városuk alapításától a 748. évet számolták; három földrész és kultúra találkozási pontján, Palesztinában egy istállóban megszületett Jézus, az egész világ Megváltója. Ez olyan eseménnyé vált, amelytől senki sem tudja magát függetleníteni. Hiszen jelképes értelme lehet annak, hogy egységesen mindenki innen számolja a múló időt!
Ezt az ünnepet viszont megelőzi a vá-rakozás időszaka, az ádventi idő. Adventus Domini – Az Úr eljövetele! Amikor átlépjük az ádventi időszak küszöbét, amely karácsony előtt négy héttel kezdődik, érezzük, hogy másfajta lélekkel készülünk a karácsonyra, mint bármely más ünnepre. Sajnos a mai világban egyre inkább az ajándékozási problémák kerülnek előtérbe. Emberi dolgok kötik le a figyelmünket, és ez a lelkület nem enged teret szívünkben Isten Lelkének! Ezért lehetséges, hogy az ádvent mindenkinek mást jelent. Mindenkiben más érzéseket kelt!
Ez az időszak sohasem lehet csupán valamiféle emlékezés vagy puszta nép-szokás. Valóságosan át lehet élni ma is ennek az ünnepnek a csodáját, ami sokkal több, mint csupán a szeretet ünnepe! És át lehet élni az ünnepre való készülés csodáját is! Hasonló ez az érzés az anyaság érzéséhez. Az édes-anya valóságosan is átéli érkező gyer-mekének csodáját! Mégpedig három-szorosan is: testében, hitében és előre-vetített örömében! Ezt fogalmazza meg Mária is a Magnificatban, Istent ma-gasztaló énekében. (Lk 1,45) S valósá-gosan átéli a messiásvárás örömét.
Nekünk is valóságosan át lehet él-nünk ezt a népszokásokkal keveredett örömteli várakozást. Ádventi koszorút készítünk négy gyertyával. Minden vasárnap egy gyertyával többet gyúj-tunk meg rajta, és ezzel jelképezzük az eljövendő világosságot, amit Jézus hozott ebbe a sötét, gonosz, bűnös vi-lágba! Ő azt szeretné, ha a mi életünkbe is elhozhatná a fényt, amely megvilágít-ja előttünk az utat. Amiképpen Ézsaiás próféta több ezer évvel ezelőtt megjö-vendölte: "A nép, amely a sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog." (Ézs 9,2) Ez teljesedett be, és ez jött el Jézusban hozzánk!
Ilyen messiásváró Lélekkel készül-jünk mi is az Úr eljövetelére, hogy a mi életünkben is megtörténhessen a csoda!
Menyes Gyula (püspöki titkár, Győr)
Regionális hozzárendelés:
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
::Nyomtatható változat::
|
