|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2003
- 11
- „Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállni a Krisztus ítélőszéke elé” (2Kor 5,10)
Lelki táplálék
Hozzászólás a cikkhez
„Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállni a Krisztus ítélőszéke elé” (2Kor 5,10)
Egy napfényes őszi napon temetői sétá-ra indultunk egyik hittanos csoportommal. A sírfeliratokat nézegettük. Utána beszél-gettünk élet, halál, feltámadás kérdéseiről. A feliratok nagy részének üzenete az el-hunytaknak szóló kívánság: „Jézus, légy hozzá irgalmas!”. „Béke poraira”. Másutt a nagy ígéret: „Soha nem feledünk!”.
Egyik plébános sírján (aki mély hittel, őszinte szeretettel munkálkodott a keresztény egységért, vett részt ökumenikus alkalmakon) ez áll: „Elfáradtunk, megpihenni hozzád térünk, Istenem.” Való igaz, hogy hosszú életutat megtett, sok szenvedést hordozó emberek életének lezárultakor önkéntelenül is ez fogalmazódik meg bennünk: végre elpihenhetett, küzdelmeitől megnyugodott.
A Zsidókhoz írt levél is úgy beszél Isten országáról, mint a nyugalom helyéről, ahova hitünk szerint megérkezünk. Dániel próféta könyve is beszél azokról, akik a föld porában alszanak. Könyvének utolsó mon-data viszont így hangzik: „Te, pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon.” (Dán 12, 13)
Pál apostol is sok képpel, rendkívül szemléletesen szól az előttünk járók, de a mi számunkra is arról, hogy milyen cél felé tart a Krisztusban bízó ember élete. Ír a test feltámadásáról, s nemcsak annyit mond, hogy a halál után is van élet, hanem jóval többet. Szeretettel figyelmeztet arra, hogy nem csöndes síri álomra kell készülnünk, hanem a Krisztus előtti megállásra. Korin-thusiakhoz írt levele mondatában minden egyes szónak súlya van.
Mindnyájunknak – nincs kivétel. A földi úton még van döntési helyzet, Jézussal vagy Jézus nélkül járom utamat. Ott nincs kibúvó, nem lehet „megúszni”, elkerülni a felelősségre vonást.
Leplezetlenül – mi mindent takargat, elrejt, titokban tart sokszor valaki, tudva, hogy az nem vetne jó fényt rá. Jó, ha tisztá-ban vagyunk Isten hatalmával, előtte nin-csen rejtett dolog, ő a szívek és vesék vizs-gálója. Ha már most komolyan számolunk azzal, hogy eléje tartunk, ha már most ké-szülünk rá, akkor élünk bölcsen.
Deméné Smidéliusz Katalin (evang. lelkész, Nagykanizsa)
Regionális hozzárendelés:
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
::Nyomtatható változat::
|
)