Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyéb

Jó néhány esztendeje történt, amikor újra elkezdhettük az iskolákban a hitoktatást, hogy néhányan a vasi egyházmegyéből úgy éreztük, nem vagyunk kellően felkészülve a hitoktatás feladatára. Nem voltak hittankönyvek, szemléltetőeszközök, és mindenki csak a saját kútfejére támaszkodhatott. Akkor spontán kezdeményezésre, főként a Kemenesalján szolgáló lelkészek alkalomszerűen összejöttünk, hogy kicseréljük azokat az anyagokat és tapasztalatokat, amelyekre napi munkánk során szert tettünk.

Egy idő után azonban mindez abbamaradt. Az elmúlt három-négy évben, azután évente egy alkalommal egy-egy szombat délelőtt megint elkezdtük a közös munkát, mígnem a múlt év decemberében a következő évi LMK program megtervezésekor elhatároztuk, hogy a lelkészi gyűlések havonta ismétlődő rendjébe beiktatunk egy soron kívülit, amely minden évben a hitoktatással foglalkozik. Az első ilyen alkalomra október 7-én Répcelakon került sor. Előadónak Szabóné Mátrai Mariannt, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetőjét hívtuk meg, aki magával hozta kis munkacsapatát: Lacknerné Puskás Sára, Koczorné Heinemann Ildikó lelkészeket, valamint Körmendi Petra drámapedagógust. Az előadásokat nagy érdeklődés kísérete, hiszen nemcsak lelkészek, de hitoktatók is többen voltak jelen. A rendelkezésükre álló időt az előadók négy szakaszra osztották. Először Szabóné Mátrai Mariann tartott rövid előadást, melyben nagyon szemléletesen vezetett rá bennünket arra, hogy nekünk, hit-oktatóknak miként kell a hittanórákon érzelmi szempontból „elég jó anyának”, és értelmi szempontból „elég jó apának” lenni. Lacknerné Puskás Sára az órákra való elméleti felkészülésben tudott nagyon sok hasznos tanácsot adni. Koczorné Heinemann Ildikó – aki bár maga is hittankönyvszerző – mégis arra próbálta rávezetni a hallgatóságot, hogy miért is lenne „jobb” a hittankönyveket félretenni a hittanórán, és ahhoz hozzásegíteni a gyerekeket, hogy maguk éljék át és mélyítsék el a hallott történeteket. A munkacsoport előadásának negyedik részében Körmendi Petra jóvoltából magunk is konfirmanduskorú kamaszoknak érezhettük magunkat, és mint ilyenek, részt vehettünk egy, a drámapedagógia módszerével megtartott órán. Tapasztalatokat szerezhettünk a körü-löttünk lévő világról egymás és különböző anyagú tárgyak érintésé-vel. A földre vagy a mennyezetre szegezett tekintettel, de mégis egymásra figyelve próbáltunk járkálni a teremben. Végül pedig csoportokra osztva egy-egy, versben szereplő fogalmat próbáltunk meg egyenként és együtt is bemutatni. Volt, aki szél volt, víz, ősz, fű, kar vagy éppen boka. Mindenképpen helye és alkalma volt ez a „játék” az egymásra való odafigyelésnek és annak is, hogy mai, elidegenülő világunkban miként lehet a gyermekek érdeklődését felkelteni saját maguk, környezetük, világuk vagy éppen az adott hittanórai téma megismerésére. Tartalmas, szép nap volt. Az idő sajnos nem nekünk dolgozott, hiszen az előadások megbeszélésére, kérdések feltevésére nem ke-rülhetett sor, legfeljebb a közös ebéd alakalmával azoknak, akik ügyesek voltak és az előadók közelébe ültek. Remélem azonban, nem ez volt az utolsó ilyen alkalom.

Rostáné Piri Magda (ev. lelkész, Boba)

Regionális hozzárendelés: Répcelak–Csánigi Evangélikus Egyházközség