|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 12
- HARANGSZÓ ANNO…
Egyháztörténet
Hozzászólás a cikkhez
HARANGSZÓ ANNO…
Takács János nyugalmazott evangélikus lelkész ebben az évben töltötte be 93. életévét. Ma Hódmezővásárhelyen él családja körében. Ő még annak a nemzedéknek a tagja, aki ismerte az egykori Harangszó c. néplapot, sőt aktív szolgálatot is vállalt terjesztésében. Az évforduló kapcsán lapunknak küldött megemlékezésében gondol vissza az egykori Harangszó-terjesztő körútra…
Emlékező sorok 1934. december 1. – 2004. december 1.
Hetven év távlatába szállok vissza az emberi emlékezés szárnyain. 1934. október 1-jén kezdtem lelkészi pályafutásomat Körmenden, és két hónap múlva Kapi Béla püspök elküldött egy három hónapos sajtókörútra, közelebbről az akkor 25 éves jubileumát elért Harangszó ismertetésére, az olvasók meglátogatására.
Ketten jártuk a gyülekezeteket. Minden este igehirdetést és sajtónkról szóló előadást tartottunk. Munkatársam, Karáth Imre tanító szavalatokkal szolgált. Másnap délelőtt a településeken házról házra járva ismerkedtünk a gyülekezet tagjaival, a Harangszó olvasóival, délután pedig továbbutaztunk szekéren, szánkón a következő gyülekezetbe vagy filiába. Rendszerint az iskolában volt az esti összejövetel. Jellemző a részvétel sokaságára, hogy a petróleumlámpák néha pislákolni kezdtek az oxigénhiány miatt.
Az esti előadást mindig bőséges vacsora követte, leginkább a lelkész- vagy tanítócsaládnál jó néhány vendéggel, éjfélbe nyúló beszélgetéssel. Ezek a kedves alkalmak nemcsak a vendégszeretetről beszéltek, hanem nekem nagyon tanulságosak is voltak. Felbecsülhetetlen és mélyen megható az a nevelői munka, amit a falvak önfeláldozó tanítói végeztek akkoriban.
De térjünk vissza a Harangszóhoz. Amint Győr-Soprontól kiindulva déli irányban haladtunk Csornától Őrimagyarósdig, mindenütt ismerték, várták már a lapot a pénteki napokon. Egy béresasszony elmondta, hogy bármilyen fáradtan is érkezik haza a férje pénteken este, a Harangszót mindig elolvassa még azon az estén. Azután felemelte a szalmazsákot, és megmutatta a lapnak szép rendben berakott 25 évnyi példányait. A társadalom minden rétegéhez szólt, istenfélelem, egyházszeretet hatotta át a cikkeket. Érthető volt minden sora, nem használtak idegen kifejezéseket. A hitélet mellett egy-két sorban rámutattak az aktuális mezőgazdasági teendőkre is, közölték az országos vásárok időpontjait, a termény- és állatárakat. Ennek is megvolt a gyakorlati jelentősége.
Volt gyülekezet, ahol minden családnak járt a Harangszó. A három hónap alatt mégis összességében nyolcszáznegyven új megrendelést kaptunk. Sok boldog emlék ma is él bennem.
Örömmel értesültem róla, hogy hasonló címmel modern formában és tartalommal a Dunántúlon újra életre hívták az egykori néplapot…
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a gyülekezeteket s a Harangszó jelenlegi olvasóit, Isten áldását kérve mindnyájukra!
Takács János (ny. ev. lelkész, Hódmezővásárhely)
Regionális hozzárendelés:
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
::Nyomtatható változat::
|
)