Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyéb

Karácsony ünnepén minden keresztény hívő tekintete a betlehemi jászolbölcső Gyermekére irányul. Hozzá vezetett a csillag fénye a sötét éjszakában. Őt dicsőíti az angyalseregek éneke, a pásztorok dicsérete és a három király hódolata.

Szóltunk már a Názáreti Jézus, Isten Fia személyének titkáról: Megváltó és Szabadító az Isten-ember a bűnbeesett embervilág számára. De a Szentírás igéje, s ennek alapján az egyház hagyományos, kétezer éves teológiája még egy másik oldalról is megvilágítja előttünk a betlehemi jászolbölcső Gyermekének szolgálatát: Jézus az Ószövetség szent könyveiben megígért igaz Próféta, a világ bűneiért önmagát föláldozó Főpap és ugyanakkor az ég és a Föld Ura, a Király. A betlehemi jászolbölcső Gyermeke Isten megígért Prófétája: föltárja előttünk a Szentháromság egy igaz Isten személyének csodálatos titkát, és kinyilatkoztatja számunkra Isten szent törvényének és evangéliumának teljes gazdagságát. Tud a Szentírás hazug és hamis prófétákról is. De szól igaz, Istentől küldött prófé-tákról is, akik Isten szavát adták át Izráel népének az Ószövetség időszakában. De csak egyvalaki az, aki teljesen kinyilatkoz-tatta Isten szent törvényét és végtelen, meg-bocsátó kegyelme evangéliumát: „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt” (Jn 1,16-18). Jézus maga az Isten Igéje: „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Egyik neves német evangélikus dogma-tikus a múlt század közepén ezt a címet adta hatalmas dogmatikai művének: „Isten a Krisztusban” (H. Vogel, Gott in Christo). Karl Barth sem szűnik meg hangsúlyozni Egyházi dogmatikája mind a 14 kötetében: hogy kicsoda Isten, azt egyedül Jézus Krisztusban ismerhetjük meg igazán és teljesen. Közelebbről ez Luther híres „kereszt-teológiájának” a lényege is: Isten legcsodálatosabb, legteljesebb kinyilatkoztatása Jézus Krisztus, Isten Fia, a golgotai keresztfán: helyettünk, miattunk és érettünk! A betlehemi jászolbölcső Gyermeke – ez a Názáreti Jézus küldetésének, szolgálatának a második fontos megjelölése a Szentírásban és az egyház hagyományos teológiájában – a mi Főpapunk, az egyetlen, igaz és tökéletes Közbenjárónk Isten szent színe előtt. Mi volt a főpap szerepe, szolgálata Izrael népe ószövetségi történetében? Semmi eset-re sem emberek föláldozása a haragvó istenek kiengesztelésére, mint a véres emberáldozatok a legtöbb pogány vallásban. Emlékezzünk rá: Isten Ábrahám hitének próbájakor határozottan elutasítja az emberáldozatot. Az Ószövetség szerint a főpapi áldozat értelme az volt, hogy a „tiszta állat” vére hullásával tisztítsa meg jelképesen Izrael népét bűnbánata esetén bűneitől. Csak az Újszövetség nyilatkoztatja ki Jézus Krisz-tusban az evangéliumot: a csodálatos örömhírt arról, hogy a szent és kegyelmes Isten a bűnbánó bűnös megérdemelt büntetését magára veszi, Isten Fia golgotai keresztfáján. A karácsonyi Gyermek, a tiszta és a szent, aki előtt leborulnak a pásztorok és Napkelet bölcsei, akit az angyalok kara magasztal, ekkor indul el a szenvedések és a kínhalál útjára, mint Isten „áldozati Báránya” az embervilág bűneiért. Gondolunk-e erre is karácsony fényei és emberi örömei között? „Nem azt a soha nem képzelt mesébe is alig illő, hihetetlen dolgot hirdeti-e ez, hogy Isten milyen mélyre alázkodott, gyermek-testet öltött, ennyire szegénnyé lett! [...] Pedig ez még csak a kezdet. A lefelé vezető, alázatos út legkezdete […] Töviskoszorút és kínos keresztet választott […] Mert szerette, önmaga odaadásáig, a bűnösöket. Téged is. Ilyen Istened van! És az ő ünneplésére készülünk karácsonykor” – írta evangélizációs igehirdetésében egyházi lapunk karácsonyi számában Csepregi Béla fél évszázaddal ezelőtt. A betlehemi Gyermek – ez Isten Fia emberi testbe alázkodásának harmadik ragyogó titka, hagyományos teológiai megnevezéssel „harmadik tiszte, hivatala”, – hogy ő az Úr, a Király az egyházban, Isten látható és láthatatlan világában. A betlehemi Gyermek királyi uralma, Úr-volta ma még csak a hívő ember és gyü-lekezet, az egyház számára ismerhető föl. De Isten igéjének ígérete, kinyilatkoztatása szerint kétségtelenül nyilvánvalóvá lesz majd az egész teremtett világban. Amikor az evangéliumok és az apostoli levelek írói a legrövidebb választ keresték arra a kérdésre, kicsoda Jézus Krisztus, ezt a választ egyet-len szóban találták meg. Az Újszövetség eredeti görög nyelvén ez a szó így hangzott: „Kyrios Iesous”, magyarul „Jézus az Úr!” Jézus, a karácsonyi Gyermek, a szegény és üldözött Mester, a leggyötrelmesebb kínhalált bűneinkért, megváltásunkra elszenvedő Isten Fia: az Úr, a Király, akié minden hatalom és dicsőség földön és a mennyben. Ezzel az egyetlen rövid mondattal az ajkukon haltak meg a vértanúk ezrei már a római cirkuszok porondján, és azóta is milliószámra az egyháztörténelemben. „Jézus az Úr!” Ezt vallja szóval és életével Krisztus sokmilliós népe kétezer év óta ebben a földi világban. És eljön majd az a nap, amikor ő lesz majd az örök Bíró élők és holtak fölött és Isten országának Ura az örökkévalóságban (Fil 2,10-11).

(Folytatjuk: Jézus feltámadása.)

Dr. Nagy Gyula (ny. ev. püspök, Budapest)