Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2004 - 12 - Evangélikus dogmatika dióhéjban 13.

Egyéb

Evangélikus dogmatika dióhéjban 13.

A betlehemi Gyermek – Próféta, Főpap és Király

Karácsony ünnepén minden keresztény hívő tekintete a betlehemi jászolbölcső Gyermekére irányul. Hozzá vezetett a csillag fénye a sötét éjszakában. Őt dicsőíti az angyalseregek éneke, a pásztorok dicsérete és a három király hódolata.

Szóltunk már a Názáreti Jézus, Isten Fia személyének titkáról: Megváltó és Szabadító az Isten-ember a bűnbeesett embervilág számára. De a Szentírás igéje, s ennek alapján az egyház hagyományos, kétezer éves teológiája még egy másik oldalról is megvilágítja előttünk a betlehemi jászolbölcső Gyermekének szolgálatát: Jézus az Ószövetség szent könyveiben megígért igaz Próféta, a világ bűneiért önmagát föláldozó Főpap és ugyanakkor az ég és a Föld Ura, a Király. A betlehemi jászolbölcső Gyermeke Isten megígért Prófétája: föltárja előttünk a Szentháromság egy igaz Isten személyének csodálatos titkát, és kinyilatkoztatja számunkra Isten szent törvényének és evangéliumának teljes gazdagságát. Tud a Szentírás hazug és hamis prófétákról is. De szól igaz, Istentől küldött prófé-tákról is, akik Isten szavát adták át Izráel népének az Ószövetség időszakában. De csak egyvalaki az, aki teljesen kinyilatkoz-tatta Isten szent törvényét és végtelen, meg-bocsátó kegyelme evangéliumát: „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt” (Jn 1,16-18). Jézus maga az Isten Igéje: „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Egyik neves német evangélikus dogma-tikus a múlt század közepén ezt a címet adta hatalmas dogmatikai művének: „Isten a Krisztusban” (H. Vogel, Gott in Christo). Karl Barth sem szűnik meg hangsúlyozni Egyházi dogmatikája mind a 14 kötetében: hogy kicsoda Isten, azt egyedül Jézus Krisztusban ismerhetjük meg igazán és teljesen. Közelebbről ez Luther híres „kereszt-teológiájának” a lényege is: Isten legcsodálatosabb, legteljesebb kinyilatkoztatása Jézus Krisztus, Isten Fia, a golgotai keresztfán: helyettünk, miattunk és érettünk! A betlehemi jászolbölcső Gyermeke – ez a Názáreti Jézus küldetésének, szolgálatának a második fontos megjelölése a Szentírásban és az egyház hagyományos teológiájában – a mi Főpapunk, az egyetlen, igaz és tökéletes Közbenjárónk Isten szent színe előtt. Mi volt a főpap szerepe, szolgálata Izrael népe ószövetségi történetében? Semmi eset-re sem emberek föláldozása a haragvó istenek kiengesztelésére, mint a véres emberáldozatok a legtöbb pogány vallásban. Emlékezzünk rá: Isten Ábrahám hitének próbájakor határozottan elutasítja az emberáldozatot. Az Ószövetség szerint a főpapi áldozat értelme az volt, hogy a „tiszta állat” vére hullásával tisztítsa meg jelképesen Izrael népét bűnbánata esetén bűneitől. Csak az Újszövetség nyilatkoztatja ki Jézus Krisz-tusban az evangéliumot: a csodálatos örömhírt arról, hogy a szent és kegyelmes Isten a bűnbánó bűnös megérdemelt büntetését magára veszi, Isten Fia golgotai keresztfáján. A karácsonyi Gyermek, a tiszta és a szent, aki előtt leborulnak a pásztorok és Napkelet bölcsei, akit az angyalok kara magasztal, ekkor indul el a szenvedések és a kínhalál útjára, mint Isten „áldozati Báránya” az embervilág bűneiért. Gondolunk-e erre is karácsony fényei és emberi örömei között? „Nem azt a soha nem képzelt mesébe is alig illő, hihetetlen dolgot hirdeti-e ez, hogy Isten milyen mélyre alázkodott, gyermek-testet öltött, ennyire szegénnyé lett! [...] Pedig ez még csak a kezdet. A lefelé vezető, alázatos út legkezdete […] Töviskoszorút és kínos keresztet választott […] Mert szerette, önmaga odaadásáig, a bűnösöket. Téged is. Ilyen Istened van! És az ő ünneplésére készülünk karácsonykor” – írta evangélizációs igehirdetésében egyházi lapunk karácsonyi számában Csepregi Béla fél évszázaddal ezelőtt. A betlehemi Gyermek – ez Isten Fia emberi testbe alázkodásának harmadik ragyogó titka, hagyományos teológiai megnevezéssel „harmadik tiszte, hivatala”, – hogy ő az Úr, a Király az egyházban, Isten látható és láthatatlan világában. A betlehemi Gyermek királyi uralma, Úr-volta ma még csak a hívő ember és gyü-lekezet, az egyház számára ismerhető föl. De Isten igéjének ígérete, kinyilatkoztatása szerint kétségtelenül nyilvánvalóvá lesz majd az egész teremtett világban. Amikor az evangéliumok és az apostoli levelek írói a legrövidebb választ keresték arra a kérdésre, kicsoda Jézus Krisztus, ezt a választ egyet-len szóban találták meg. Az Újszövetség eredeti görög nyelvén ez a szó így hangzott: „Kyrios Iesous”, magyarul „Jézus az Úr!” Jézus, a karácsonyi Gyermek, a szegény és üldözött Mester, a leggyötrelmesebb kínhalált bűneinkért, megváltásunkra elszenvedő Isten Fia: az Úr, a Király, akié minden hatalom és dicsőség földön és a mennyben. Ezzel az egyetlen rövid mondattal az ajkukon haltak meg a vértanúk ezrei már a római cirkuszok porondján, és azóta is milliószámra az egyháztörténelemben. „Jézus az Úr!” Ezt vallja szóval és életével Krisztus sokmilliós népe kétezer év óta ebben a földi világban. És eljön majd az a nap, amikor ő lesz majd az örök Bíró élők és holtak fölött és Isten országának Ura az örökkévalóságban (Fil 2,10-11).

(Folytatjuk: Jézus feltámadása.)

Dr. Nagy Gyula (ny. ev. püspök, Budapest)

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster