|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 12
- 22
Aktuális
„Órák alatt járta be a gyülekezetet, napok alatt az országot a megdöbbentő hír: Ittzés Mihály evangélikus lelkész, a győri egyházközség nádorvárosi lelkészi körzetének lelkipásztora június 7-én, életének 46., kezdettől fogva a győri gyülekezetben végzett lelkészi szolgálatának 23., példás házaséletének 19. évében rövid, súlyos szenvedés után az Úrban elhunyt. Vasárnap még prédikált. Hétfőn agyhártyagyulladással szállították a győri kórházba, ahol annyi beteget és haldoklót vigasztalt, szerda délelőtt 10 órakor lehunyta a sír álmára szemét…” (Új Harangszó, 1950. jún. 18.)
„Nézzetek a gyászoló gyülekezetre! Emlékezzetek arra, hogyan fogadták az utcán munkájuk után rohanó emberek a szétröppent gyászhírt. Sürgős dolgú emberek mint torpantak meg földbegyökerezett lábbal, kemény férfiarcok miképpen torzultak el, s remegő ajakkal mint mondták: lehetetlen… Ittzés Mihály Isten szíve szerint való pásztor volt…
A pásztorkodás nem reprezentatív munka. A pásztor nem forog a város piacán, hanem egy pár mezei ember között éli le életét. Nem szerepel a fórumon, közügyek helyett kis, egyéni ügyek töltik be szürke hétköznapjait. Pár bárány az egész világa… A lelkipásztorkodás mégis egzisztenciális szolgálat. Akármilyen nagy dolgok történnek is tömeghangulatok mámoros levegőjében, világosan látják, hogy a legmélyebb döntések azokban a csendes pásztori beszélgetésekben történnek, amelyek olyan csendben folynak le, mint ahogyan Jézus beszélgetett Nikodémussal…” (Túróczy Zoltán igehirdetése Ittzés Mihály koporsójánál, Új Harangszó, 1950. jún. 18.)
„Különös szeretettel vonzódott a liturgia iránt. A Reggeli dicséret és a Passió sokfelé terjedt el győri kezdeményezése nyomán. A magángyónás lutheri gyakorlatát már másfél évtizede felelevenítette a diák-csendesnapokon. Maga is gyakorolta. Sok oltárterítő készült terve nyomán; általában különös érzéke volt az egyházművészethez. A harmincas években diákmunkájában egyedülálló, úttörő, ma is ható módszerrel dolgozott, de ez a „módszer” nem is volt más, mint önmagának szolgáló lénye…” (Veöreös Imre, Lelkipásztor, 1950. júl-aug. )
„Az egyházi zene és ének szerelmese volt. Harmonikus, szelíd lelke ott találta meg azt, amit a szó nem tud elmondani Isten kegyelmének csodáiról. Első emlékeim közt ott vannak a gyönyörű zenedélutánok is, amikor tanítványaival együtt muzsikált. Bach zenéjét nála hallottam legelőször. Aztán jöttek a passióelőadások, amelyek indítása nyomán országszerte elterjedtek. A győri Öregtemplomban hangzott fel először az ifjúság ajkán, tudomásom szerint, a Matutinum laudes reggeli Isten-dicsérete…
Mindig, mindent az igével kapcsolt össze. Csodálatosan háttérbe tudott állni saját maga, hogy mindig az Isten szava legyen az első. Igehirdetés volt az élete is. Ha azt keresem, mi volt csendes, szelíd, szolgáló életének titka, az ifjúságra gyakorolt nagy hatásának magyarázata, csak ezt találom…
Tahi fennsíkjához fűződik sok közös emlék. A sátrak alatt velünk lakott, tábortűz fénye mellett csodálatos, régi énekekre tantott. Csendes, személyes beszélgetésekben sok nehéz, gyötrő kérdés oldódott meg Miska bátyánkon keresztül…” (Dr. Nagy Gyula, Új Harangszó, 1950. jún. 18.)
„A cserkészszövetség keretei között megindított protestáns ICHTHYS mozgalomban vezető szerepet vitt. A cserkészetet is missziói keretnek tekintette, csakúgy, mint általában az egész életet. …Amikor úgy látta, hogy nekem is adatott mondanivaló a Krisztusról, számtalan alkalmat készített számomra, mert tudta, hogy „jaj nekem, ha nem hirdetem”. Szűkös keresetéből útiköltségemet is nem egyszer biztosította…” (Ittzés István: Néhány emlékem bátyámról, Nyírlak, 1960. aug. 23.)
„Cserkészcsapatunk alapító parancsnoka életével, lelkészi szolgálatával egybekapcsolódó cserkészmunkájával olyan mély nyomot hagyott, amelyeket elfelejteni nem lehet. Amíg élt és szolgált közöttünk, életének ez volt a titka: törődött velünk, barátunkká lett, és munkatársaivá emelt bennünket…” (Tekus Ottó, Evangélikus Élet, 1992. júl. 5.)
November 6-án Győrben az egykori vezetőjük sírjánál koszorút helyeztek el az általa alapított cserkészcsapat tagjai. Az Öregtemplomban pedig különös módon hangzott fel az emlékezés: J. S. Bach korálelőjátékaiból és harmonizációiból összeállított Korál-misét szólaltatott meg a zenei örökséggel jól gazdálkodó unokák, dédunokák és rokonok alkalmi kórusa Zászkaliczky Tamás orgonaművésszel. A száz éve született lelkipásztor zenész fia, Mihály által összeállított zene éneklése és hallgatása lehetőséget adott mindannyiunk számára az elgondolkodásra és hálaadásra.
Regionális hozzárendelés:
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
|
)