|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 12
- ÁDVENT 2. VASÁRNAPJA
Fáklyafény
ÁDVENT 2. VASÁRNAPJA
„Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a ha-lálból is.” (Zsolt 68,21)
Salvador Luria Nobel-díjas biokémikus az emberi lét végessége felett érzett nyugtalanságát így fogalmazta meg: „Az elme minden élőlény közül egyedül ránk hárít majdnem elviselhetetlen terhet: a múlandóság, a halál elkerülhetetlenségének tudatát. Azt, amit az egzisztencialista filozófusok az élet abszurditásának neveznek [...], és mi cipeljük ezt a halálfélelmet magunkkal.”
Az elmúlás általános terhével a pszichológus Jung is kikerülhetetlenül szembetalálkozott. Vizsgálatainak eredményét így összegezte: „A 35 év felettiek életérzésében döntő szerepe van a halálfélelemnek.”
Van-e kiút? Illyés Gyula költőnk 75 évesen is csak a kérdésig jutott el: „Miért van az, hogy az enyészet fizikai és lelki szenvedését sem az orvosoknak, sem a pszichológusoknak, sem a művészetnek nem sikerült eloszlatnia?”
A kínzó kétségre a választ a zsoltárvers adja meg. Szabadító Istenünk a halálból is kihoz, megszabadít. Isten bennünket a halálban is megtartó tenyerébe lép, aki a halálba lép. Jézus feltámadása óta ez még inkább bizonyosság, hiszen nevének jelentése is Szabadító. És mi – Elisabeth Kübler Ross orvosnő szavaival élve – ezért merhetjük az életet a halál tudatában élni.
Zászkaliczky Péter (ny. ev. lelkész, Fót)
Regionális hozzárendelés:
Fóti Evangélikus Egyházközség
| 