|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 12
- KARÁCSONY 2. NAPJA
Fáklyafény
KARÁCSONY 2. NAPJA
„Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.” (Zsolt 145,17)
A jóság szeretetből fakadó jóindulat. A zsoltáros Isten tetteit mondja jóságosnak. Karácsonykor is Isten szeretetből fakadó jóindulatával találkozunk. Jézus jászolbölcsőjére azzal a tudattal gondolhatunk, hogy Isten szeretete fektette oda. De miért „rongyos istállóba”? (EÉ 169).
Lelkész látogatott rákos beteget. Az idős asszonynak nem volt már közeli családtagja, távoli rokonoknál élt. A belépő lelkész előtt szabadkozni kezdtek, amiért kitették az istállóba, nem bírva már a rák utolsó stádiumában bomlani kezdő test bűzét, és persze „éppen most akartunk lemenni, rendbe tenni.”
A lelkész úgy talált rá, ahogyan elhagyatva feküdt: tehetetlenül, legyektől lepve, mocskában, élő halottként. De szemében megcsillant még a hála, amikor a lelkész vizes ruhát kérve megtörölgette, és látszott, hogy érti még a fülébe mondott néhány igét.
Azóta másképp értem, hogy Jézusnak istállóban kellett megszü-letnie. Hiszen akit kiraknak oda, mert már nincs helye sehol, az is maga mellett érezheti. A világ Megváltója megismerte és megszentelte az emberi nyomort. És akinek halálos szegénységben hull ki kezéből felbomló testi élete, még akkor is tudhatja: Jézus velem van. Van-e olyan ember, legyen bár a legnyomorultabb is, aki számára Jézus nem társ? Van-e olyan élethelyzet, amit Jézus ne szentelt volna meg? Lehet-e olyan nehéz óránk, amelyikben elhagyatva lennénk?
Isten karácsonyi tette felénk forduló jóságáról tanúskodik.
Zászkaliczky Péter (ny. ev. lelkész, Fót)
Regionális hozzárendelés:
Fóti Evangélikus Egyházközség
|
