Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2004 - 2 - Szeretsz-e engem?

Lelki táplálék

Szeretsz-e engem?

Asztali áldás kőszegi középiskolánk ebédlőjének egyik asztalán
Jézus így válaszolt: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem. Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (Jn 14,23-26)

Hányszor, de hányszor kérjük számon Istentől: Miért nem szeret? Miért, pont a veszélyben, fájdalomban, betegségben, a halál közelében hagy magamra? Betegségben: Miért nem gyógyít meg? Háborúban: Hogy engedheti ezt a sok szörnyűséget? Zűrös élethelyzetekben: Hol van most az olyan sokat hirdetett szeretetével? Felfoghatatlan számunkra Isten szeretete a sok nyomor, háború és betegség láttán. Nehéz felfognunk, hogy mégis azt hirdetteti: van kiút a magánéleti zűrökből, bűneink mocsarából, a halál árnyékénak völgyéből. Ugyanakkor sokkal ritkábban tesszük fel magunknak azt a kérdést: Mennyire szeretem én Istent, mit teszek én azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, mit tettem én, hogy eljutottam a fent említett fájdalmakig, bűnökig? Jézus búcsúbeszédében egyértelműen kimondja? Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet, azt szeretni fogja az Atya is. Sőt, még azt is ígéri, hogy elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Tudom én szeretni egyáltalán Istent? Tudom én szeretni egyáltalán Jézust? Megértem mindazt, amit ő tett, tesz értem? Jézus tanítását a tanítványok itt még nem értik. Pedig ők mennyivel előnyösebb helyzetben vannak, mint mi. Ők testközelből látják Jézus tetteit, hallják tanítását. Az együttlét minden örömét átélhetik. És ennek ellenére mi történik velük később? Mikor jön a szorongattatás, mikor elfogják Jézust, akkor ők is szétfutnak. Az egyik elárulja, a másik megtagadja. Aztán jön a kínos csend. A fájdalom és a sok értetlenkedő kérdés ideje: MIÉRT? Aztán a harmadnapon is hitetlenkednek. Pedig elég lett volna, ha eszükbe jut az, amit a próféták megjövendöltek a Messiás szenvedéséről és életretámadásáról. Elég lett volna, ha visszaemlékeznek arra, hogy Jézus mit tanított nekik haláláról és feltámadásáról. Elég lett volna, ha kinyitják a szemüket, mert együtt ment velük az úton, megállt közöttük a szobában, megmutatta sebeit. De az ő szemük csukva maradt, és csak a lelkesedés hajtotta őket, és hitték a hihetetlent. Aztán Péter megszólalt: „Elmegyek halászni.” És a többi ment vele. A főpapok és a farizeusok jobban értették, hogy mi történik. Persze ők a másik oldalról élik át mindezt. De ők tudják, hogy mit is mondott Jézus: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.” Oda is állítják az őrt a sír mellé. De jön egy pillanat, amikor minden kitisztul, minden érthetővé válik, minden összeáll. Mint egy régen keresett szó egy keresztrejtvényben, mely megváltoztatja a megoldás értelmét. Mint egy hirtelen összeálló kirakójáték. Megérkezik a megígért Pártfogó, a Szentlélek. És nem kérdés többé, hogy mit is tanított Jézus. Abban a pillanatban felfoghatóvá válik az addig felfoghatatlan: Isten szeret! Mindaz, ami körülöttünk van, az ember bűnének következménye. Be kell látnunk, hogy nem szerettük, nem szeretjük igazán Istent, nem szeretjük Jézus Krisztust. Nem tartjuk meg igéjét, nem figyelünk akaratára. Minderre a Szentlélek segítségével juthatunk el. És itt jön a fordulópont. Mert ha megértem, hogy ennek ellenére szeret az Isten, és ezt újra és újra eszembe juttatja, akkor bennem is szeretet gyúl iránta. Számonkérő kérdéseim dicsőítő zsoltárrá alakulnak. Megfelelnivágyásom szeretet-cselekedetekké. Hiszen ő ébreszti bennem a hitet, a szeretetet, a békét, mely visz Jézus felé, az ÉLET felé.

Koczor György (evang. lelkész, Pápa)

Regionális hozzárendelés: Pápai Evangélikus Egyházközség

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster