Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Böjtre készülődve mindig nagy elhatározások születnek bennem. Elhatározások, hogy az idei böjt valahogy más lesz. Kicsit olyan, mint az ádventi készülődés. Úgy várni az ünnepet, hogy ne meglepjen váratlanul, hanem felkészülve, szívemet díszbe öltöztetve találkozzam vele. Persze ez általában így nem sikerül, mindig közbejön valami, vagy találok kifogást arra, hogy mással töltsem az időt.

Mi is tulajdonképpen a böjt? Készülő-dés húsvétra, amikor hitünk titkával szembesülünk, amikor újra átélhetjük a feltámadás csodáját. Szeretem a böjti időszakot, még akkor is, ha nem úgy telik el, ahogyan azt eredetileg terveztem. Néha úgy is érzem magam, mint aki nem becsüli meg eléggé ezt a hatalmas ajándékot, amit Isten kínál nekünk Jézus Krisztusban. Pedig a lelkészség nem jelent automatikusan mindent, sőt talán néha nehezebb a munkán kívül is őszinte kapcsolatot tartani Istennel. Mégis, minden évben megszületnek az elhatározásaim. Eleinte valami nagy dolgot akartam csinálni, valami olyan lemondást, ami valóban áldozat, annak érdekében, hogy Istennel töltsek több időt. Lemondani a tévéről, vagy valami olyan hobbiról, aminek az idejét kitöltheti más. Hallottam már olyanról is, aki a csokievésről mondott le, a testi önmegtartóztatás lényegében. Ma is azt gondolom, fontos a készülés, a lemondás, az áldozat a mi részünkről is. Nem Isten miatt, hisz nem neki van szüksé-e több időre velem, hanem nekem van szükségem több időre vele. Hiszen az együtt töltött idő számomra válik áldássá munká-ban és magánéletben egyaránt. Idén még nem tudom, mivel készüljek böjtben az ünnep eljövetelére. Szeretnék olyat vállalni, amit teljesíteni tudok, amit őszintén végig tudok csinálni mind a hat héten keresztül. Ahogyan ezen gondolko-dom, eszembe jut az is, vajon Isten mit gondol ezekről a próbálkozásokról. Talán mosolyog az emberi igyekezeten, és örül minden kísérletnek, melynek célja a közeledés feléje. És azt gondolom, ez a közeledés a böjt lényege. Isten közeledett az emberhez, megtette az első lépést, elvégezte a megváltás csodalatos művet. De nekünk is lépni kell, mindenkinek úgy ahogyan arra legjob-ban képes. Nem vagyunk egyformák, és nem hiszem, hogy mérhető lenne emberi mértékkel az, hogy ki mennyit tesz meg, hogyan böjtöl, és ez mennyire szemmel látható a többiek számára. A böjt és a készülés Istenre és rám tartozik, és nem kell elszámolnom vele senkinek, csak magamnak – és talán az Istennek. Néha nem sikerül úgy, ahogyan azt terveztem, ahogyan szerettem volna. De a közeledés teljessé válhat, valósággá lehet, nem miattam, a magam „jó” volta miatt, hanem egyedül Isten kegyelméből, szeretete áradásának végtelenségéből. A találkozás létrejön és megújít. A fontos, hogy bízzak és elhiggyem, Isten képes a csodára újra és újra, megerősít és megújít. A böjti időszak valóban készülés az ünnepre, valami extra erő, másfajta találkozás lehet – ez az én vágyam. Idén is megteszek majd valamit, talán sikerül, talán nem. De ez semmit nem változtat közelgő ünnepünk lényegén, nem teszi kisebbé Isten szeretetét, és nem veszi el a lehetőséget a találkozástól. Mert Isten teszi az ünnepet ünneppé, a találkozást áldássá, a készülődést örömmé, nem az ember. Nekünk csak engedni kell, hogy ő valósággá tegye bennünk is, számunkra is húsvét fényét. Boldog vagyok, amikor arra gondolok, hogy nem nekem kell erőlködnöm, nem nekem kell láthatatlan létrákon keresgélni a fokokat az ég felé, hanem Isten jön közel és jelenti ki magát nekem – és minden embernek. Reményik Sándor írja gyönyörűen versében: „ez a magától – ez a kegyelem.” Magától megnyílik az ég, magától arád a fény, Isten lehetővé teszi a böjti találkozás különlegességét. A kulcs a bizalom Istenben, soha el nem múló szeretetében, bűnbocsátó kegyelmében, végtelen irgalmában. Ő megtette az első lépést, mert nagyon szereti az embert – mindannyiunkat. Nekünk csak el kell fogadni a csodát. Ha nyitott szívvel indulunk az ünnep fele, Isten megadja, amire szükségünk van, erőt és örömet ad a készülődésben is. Végül ő teszi teljessé mindezt, ő tette teljessé, már akkor, amikor Jézus Krisztus-ban megváltót küldött a világra. Csak várni kell, és akkor magától hozzánk

Deák Ágota (evang. segédlelkész, Győr)

Regionális hozzárendelés:

::Nyomtatható változat::