Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2004 - 3 - BÖJT 4. VASÁRNAPJA - LAETARE

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

BÖJT 4. VASÁRNAPJA - LAETARE

„Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24)

Királynak járó üdvözléssel fogadják Jézust Jeruzsálemben, hozsannázva, pálmaágakkal. „Közismert lett.” Még pogányok, az ünnepre érkezett jámbor görögök is látni szeretnék. Ez lenne a csúcspont?

Jézus másként látja. „Eljött az idő, amikor megdicsőül az Em-berfia” – mondja, és az idézett kijelentéssel folytatja. A népszerűség nem az ő útja. Működése kezdetén megkísértette őt a Sátán, megmutatta neki a világ minden országát és dicsőségét. Jézusnak az ilyen dicsőség, az ilyen hatalom nem kellett. Visszautasította. Jézus nem „az óra parancsának”, hanem az Atyának engedel-meskedik. Tudja, hogy neki, akárcsak a vetőmagnak, előbb a földbe kell kerülnie, a sírba kell leszállnia. Tudja, hogy addig még iszonyú órákat fog átélni. Nemcsak a megaláztatás, a szenvedés vár rá, hanem át kell élnie a legszörnyűbb emberi érzést, a magárahagyatottságot is. A 22. zsoltárt nem csupán azért mondja, mert ez a napszak előírt imaszakasza. Az ő drága, értünk ártatlanul kiontott vére békélteti meg az em-bert Istennel. Isten saját fiát adta oda, feltételek nélkül, hogy megváltson minket bűneinktől. Ez az „ingyen kegyelem”, és ahova a megbocsátásról szóló örömhír eljut, ahol ezt befogadják, ott érik be a vetés, ott bizonyos Isten aratása. Az egyház az ő vére árán kegyelmet kapott bűnösök gyülekezete. Azé az Úré, aki nem a földi dicsőség, népszerűség, hanem a búzaszem útját járta végig. Az egyház igazán hívő tagja az, aki vallja, hogy „Jézus Krisztus az én Uram, aki engem elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított... szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával... ő feltámadott a halálból, él és uralkodik örökké. Ez így igaz” – írja Luther a Kis kátéban. És ezt valljuk mi is. Az egyház abból él, hogy a búzaszem a földbe került, és sokszoros termést hozott. Ez a halálból az életbe vezető kapu.

Alpár Gejza (nyug. evang. lelkész, Sopron)

Regionális hozzárendelés: Soproni Evangélikus Egyházközség


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster