Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2004 - 6 - Az istentisztelet megújulásának nagy korszakai

Egyháztörténet

Az istentisztelet megújulásának nagy korszakai

(Az új liturgia-tervezet elé 6.)

Az egyháztörténet és benne az istentisztelet története világosan jelzi, hogy az egyház tanítása, az igehirdetés tartalma és az istentisztelet megjelenési formája a legszorosabb kapcsolatban vagy egy-mással. Az evangélium igehirdetésben és a szentségekben megjel-nő ajándéka formálta meg és alakítja a liturgiát.

A tartalom és formája csak rövid távon mondhat ellent egymásnak, hosszú távon elképzelhetetlen, hogy a feszültség robbanáshoz ne vezessen. Amikor az igehirdetés tartalmilag kiüresedett, elviselhetetlenné vált az az istentiszteleti rend is, amelyet nem egy-szerűen a tradíció, hanem az evangélium formált az egyház történelme során. Az istentisztelet alakulása így elszakíthatatlan kapcsolatban van a Jézus Krisztusban való hit, Jézus Krisztus evangéliumának az igehirdetésben és a szentségekben kapott ajándékához való hűséggel vagy hűtlenséggel. Az istentisztelet megújulása mindig tartalmi esemény. Mindig pünkösdi csoda is: a Szentlélek Úristen Krisztust tanúsítja és dicsőíti az istentiszteletet ünneplő gyülekezet számára és az istentiszteletet ünneplő gyülekezet énekével-imádságával és a „liturgia utáni liturgiával”, a Krisztus-követés mindennapos gyakorlatával. A Krisztus-központúságát elvesztegetett igehirdetés mindig liturgiát robbant, a megújulás pedig felismeri, a magáénak ismeri el az ósdinak, idejét és érvényét veszítettnek minősített, Krisztushit formálta és reformálta örökségét. Nem szükségtelen igazolásként, hanem szemléltetésként szeretnék utalni ennek a kapcsolatnak a 19. század közepén, majd a 20. század közepe táján való kibontakozására. A 19. századit Wilhelm Löhe nevével és munkásságával és szolgálati helyének súlypontjával, a bajorországi Neuendettelsau-val kapcsoljuk össze. Agendája (1844) nemcsak a lutheri hitvallásokhoz való szigorú hűséget, a 16. és 17. századi liturgikus örökség megbe-csülését, hanem az ebben a korban újságként ható ökumenikus nyi-tottságot is jelzi: a közös Krisztus-hit bátorságával merít a keleti orthodox kereszténység és az anglikán közösség kincseiből is. Olyan istentiszteleti életet gyakorol gyülekezetével, amelyben az örökség-hez való hűség elválaszthatatlan egységben él a diakóniával, a szeretetszolgálat hallatlan sokszínűségével (diakonisszái nem véletlenül viselnek még templomi szolgálati beosztásban is kötényt a fátyollal együtt). A személyes gyónás gyakorlatának felelevenítése, a gyülekezet állandó tanítása, az Amerikába kivándoroltak lelkigondozásáért vállalt felelősség, a misszió feladhatatlan kötelezettsége, a templom szépségének, az istentisztelet tárgyi eszközeinek készítéséért és gondozásáért viselt felelősség nem egymástól független, párhuzamosan futó „munkaágak” az ő elgondolása szerint, hanem szétbonthatatlan egység. Forrása Krisztus, akire temploma és a bajor templomok életnagyságú feszülete utal, és aki sza-vában és szentségeiben közöttünk él, és akinek az imádására és szolgálatára semmi sem elég szép, és semmi sem túlságosan sok. Sokan és sokszor minősítették keresztény romantikusnak, az is-tentiszteletért és annak minden szolgálatot átjáró erejét egyházi r-mantikának, amely felett eljárt az idő. Azt gondolom, hogy a kritikusai felett jár el az idő. Hiszen senki sem kerülheti ki munkásságát és annak az istentiszteletbe való ágyazottságát, akinek, Löhe-vel (és az anyaszentegyházzal együtt) Jézus Krisztus az „egyedül szent”.

Lapunk legutóbbi számaiban kértük olvasóinkat, hogy tegyék meg észrevételüket az új liturgia-tervezettel kapcso-latban, amelyeket olvasói levelekként közölhetünk. Az eddig beérkezett hozzászólásokat folyamatosan kö-zöljük lapunk 10. oldalán.

Fehér Károly (nyug. evang. lelkész, Székesfehérvár)

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster