|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2004
- 7
- Terray László evangélikus lelkészt, a Norvég Evangélikus Egyház nyugalmazott lelkészét
Megkérdeztük
Terray László evangélikus lelkészt, a Norvég Evangélikus Egyház nyugalmazott lelkészét
A norvég egyház hivatalos küldötteként / húsz év távlatából / hogyan emlékezik a Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti nagygyűlésére?
A budapesti nagygyűlésre mint a Norvég Evangélikus Egyház tíztagú küldöttségének egyik tagja érkeztem. Az akkori magyarországi állami szervek szemében akkor nem kívánatos elem, persona non grata voltam, akinek normális körülmények között nem adtak beutazási engedélyt. Erre az alkalomra azonban megkaptam a magyar vízumot. Nem tagadom, hogy ez a sajátos helyzetem a világgyűlés egész tartama alatt bizonyos belső feszültséget okozott.
Nem tartottam feladatomnak, hogy felhasználjam ezt a kivételes alkalmat arra, hogy nyilvános támadást intézzek az akkori magyarországi diktatórikus állami és egyházi vezetőség ellen. Én akkor inkább várakozással jöttem Budapestre. Reméltem, hogy a világgyűlés alkalmat adhat arra, hogy egyházunk népe közvetlenül élhesse meg a lelki közösséget a világ evangélikusságával. Erre már a megnyitó ünnepségen résztvevő tömegeknek is alkalma nyílt. Látványos volt a kiküldöttek látogatása is több mint száz gyülekezetünkben az egyik vasárnap. Magam aznap szülővárosomban, Miskolcon vettem részt istentiszteleten.
De reméltem azt is, hogy a külföldi testvérekkel való közvetlen kapcsolat élénk teológiai beszélgetéseket is elindíthasson, s ezek során segítséget kapjon egyházunk fontos kérdésekben, mint pl. az ún. „diakóniai teológia”, ami akkor egyházunk kötelező tanítása volt, vizsgázni is kellett belőle. Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy ilyen dialógusra nem került sor a gyűlésen, de utána sem.
Magyar szemmel nézve voltak határozottan negatív élményeim is. Az egyik Dóka Zoltán Nyílt levelének következetes elhallgatása volt, a másik pedig Káldy Zoltán elnökké választása. Az előbbi a genfi stáb manipulációjának volt köszönhető, az utóbbi pedig kifejezetten politikai akció volt. Az afrikai és ázsiai egyházak mindenáron meg akarták akadályozni, hogy amerikai vagy északi országbeli legyen a Világszövetség új elnöke. Az afrikai egyházak már előzőleg megállapodtak ebben egy gyűlésükön. Budapesten aztán álláspontjuk támogatást kapott más kiküldöttek részéről is. Ez „demokratikus” formákban történt, a legtöbb résztvevő aligha észlelt belőle valamit. De akik beláttak a kulisszák mögé is, azoknak szomorúan kellett elviselniük a manipulációkat.
A nagygyűlés viszont lehetőséget adott arra, hogy barátok és ismerősök révén minél inkább autentikus, hiteles benyomást tudjak kapni egyházunk belső állapotáról. Be kell most utólag vallanom, hogy nem egy csoportmegbeszélésről egyszerűen „meglógtam”, hogy találkozhassam barátokkal. Meglepett, hogy mennyire fenntartás nélkül fogadtak, és milyen őszintén beszéltek nehézségeikről, még olyan régi és új barátok és testvérek is, akik közel álltak az akkori egyházi vezetőséghez. Nem éreztem magam non gratanak.
Menyes Gyula (püspöki titkár, Győr)
|
)