Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Lelkészavatás Celldömölkön

Az elmúlt időszakban az emberek túlnyomó többségét egy gondolat foglalkoztatta. Az olimpia. Nem volt olyan nap, amikor ne izgulhattunk volna valamelyik honfitársunkért, ne drukkolhattunk volna, hogy sikerüljön még előkelőbb helyre hozni hazánkat. Akik nem lehettünk ott Athénban azok is együtt éltünk velük, bátorítottuk őket. Mert milyen nagy szerepe is van a biztató szónak. Mennyire sok erőt adhat a másik ember számára.

Az olimpia véget ért, azonban kezdődik valami más. Egy újabb iskolaévet kezdünk. Sok gyermeknek valóban szüksége van a bátorításra, hogy felemelje az iskolatáskát. Mindezeken túl azonban van még valami más is, amire igazán buzdítanunk kell egymást. Ez pedig nem más, mint amire Pál apostol utal: Álljatok meg a hitben. Ez nem egyszerű feladat. Nem csupán két hétig tart, mint az olimpia. Nem csak ideig való küzdelmet jelent. Nem azt jelenti, hogy sikeres eredmény után hátradőlhetünk. Ez állandó küzdelem. Szüntelen készenlétben kell lennünk. Meg kell éreznünk nekünk is a feladat súlyát és nehézségét. Az Isten nem csupán egyszerűen meghódítható akadályokat gördít elénk, hanem nagy nehézségeket is ki kell állnunk. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, az Istenhez kell fordulnunk erőért, tőle kell kérnünk, hogy legyen elegendő kitartásunk a megpróbáltatásokhoz. Egy sportolónak – jól tudjuk – nem csupán attól függ a győzelme, hogy milyen az erőnléte, hanem attól is, hogy lelkiekben hogyan készült fel a küzdelmekre. Életünk sportversenyén nekünk is fel kell készülnünk. Nem szabad visszariadnunk a legkisebb akadály, nehézség láttán. Az aranyérmet nekünk is szeretnék átadni. De ahhoz sok kísértést kell kiállni. Mert az aranyérem nem más, mint az örök élet. Az, amelyet Jézus Krisztus az ő dobogóján, amelyen a legmagasabban állt, már megszerzett. Legyőzte a legfőbb ellenséget, a Sátánt, és túlmutatott a halál ember számára félelmetes erején is. Ezért kínálja számunkra is Isten a legfényesebb jutalmat. Az, amely belépőt jelent számunkra az örök élet birodalmába. Addig azonban hangzik felénk a páli figyelmeztetés. Vigyázzatok! A mi életünk nem játék. Hiszen nem csak kellemes dolgokat él át az ember. Nem tud mindig mindent rózsaszín felhőben látni, még hogyha sokszor szeretné is. Mert szüntelen szembetalálja magát az ember a nem kívánt dolgokkal. Vigyázzatok! Hányszor hangzik el ma ez a mondat szülők szájából. Mert természetes, hogy mindenkor a legjobbat szeretné adni gyermekének egy szülő. Így szeretne Isten is gondoskodni rólunk. Az olimpián mindenki igyekszik a legjobb formáját nyújtani. Jól tudjuk, ehhez sokszor olyan eszközökhöz is nyúlnak, amelyek nem szabályosak. Mert felismerik, hogy az emberi erő nem elegendő. Ezzel azonban más is szembetalálkozik. Nem tudom, nincs hozzá erőm. Mi azonban olyan sportversenyben veszünk részt, ahol megengedett a doppingszer használata. Mert a felhívás hozzánk is szól: Legyetek erősek! Vegyétek magatokhoz a doppingszert. Kérjünk erőt attól, aki az örök erő számunkra, Jézus Krisztustól. Mivel ő a Győztes, győzelméből részt ad nekünk is. És egyedül tőle kaphatjuk azt az erőt, amely mindenen túl tud áradni, amely mindenre megoldást jelent. Azt, ami örömben társ, bánatban vigasztalás. Azt az erőt, amitől valóban fel tud dobódni az ember, mert mindent más színben tud látni. Ugyanis az Isten az ő világosságával új fényt hozott számunkra, amely mindent megmutat, amely az örök világosság lángját hordozza. Az olimpia záróünnepén nagyon látványos jelenet volt, ahogyan a nagy olimpiai lángból sorra meggyújtották a gyerekek a mécseseiket, és egyre jobban betöltötte a kis lampionok fénye a stadiont. És amikor minden irányban meggyulladtak már a kis fényforrások, akkor kezdődött meg a tűzijáték, melynek fénye mindent, az egész horizontot betöltötte. Ha mi is engedjük, hogy az Isten meggyújtsa a mi kis fényforrásunkat, amely számunkra a Golgotán fénylik, akkor egyre inkább átizzik egész életünk azzal a fényességgel, amelyet még a legrosszabb körülmények, történelmi viharok sem képesek kioltani. Ebben kell nekünk megmutatnunk erőnket, hogy a láng, az élet lángja ne szűnjön meg lobogni. Ahogy egyik énekünkben énekeljük: Jézus fénye vár, hát égjen az éjen át. Égjen az örök fényesség a szívünkben. Találjuk meg ehhez az erőt, amely segít hordani ezt minden körülmény között, hogy végül mi is eljuthassunk ebbe a fényességbe, amelyet az Isten kínál számunkra.

Kalincsák Balázs (ev. lelkész, Nemescsó)

Regionális hozzárendelés: Nemescsó–Meszlen–Acsád–K?szegdoroszlói Társult Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::