Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyéb

Hozzászólás a cikkhez

Abban a faluban is bezárt a tejcsarnok. Az emberek közérzete rossz. A lakosság döntő többsége mezőgazdaságból él, már ahogyan él. A búzát nem veszik át, csak alaposan leminősítve. A tej átvételi ára néhány forint, de azt is csak hónapokkal később fizetik a felvásárlók. Levágni nem érdemes a tehenet, mert a húsért sem fizetnek sokat, még a disznóért úgy-ahogy… A gázolaj drága, a takarmány drága, a földbérlet drága, gépeket alig lehet szerezni…

Nadrágszíj-parcellákon nem lehet gazdálkodni. Bólogatnak az okos emberek a televízióban meg a parlamentben éppen úgy, mint a dohányfüstös helyi presszóban. De hát, mit csináljunk? Közösködjünk megint a szomszéddal, mint a téeszes időkben? Azzal a szomszéddal, akivel a legújabbkori földosztás óta amúgy is perben állunk? Annus nénémék egykor gyanús körülmények között gazdát cserélt szántója miatt? Miért olyan nehéz a falu, sok száz magyar falu sorsa? Szidni lehet, talán joggal, az időjárást, a gazdasági válságot, az elmúlt és a jelenlegi kormányok elhibázott gazdaságpolitikáját, a lelketlen felvásárlókat, de talán először önmagunkat kellene megvizsgálnunk, jó keresztények módjára. És nyomban megláthatjuk a presbitert, aki csak tisztséget vállal, de szolgálatot nem. Apja, nagyapja nyomdokába lépve természetesen presbiterré lett, de templomba talán még karácsonyeste sem megy el. Megláthatjuk a presbitert, aki húsvét vasárnapján traktorral jött szembe a sokadik istentiszteletére siető lelkésszel az úton. Megláthatjuk a felügyelőt, aki néhány éve beperelte a saját gyülekezetét valamilyen jelentéktelen erdőterület miatt. Megláthatjuk a papját igaztalanul rágalmazó gondnokot és pénztárost. Megláthatjuk a gazdát, aki néhány négyzetméteres szántóért eladná a saját anyját is, aki most vett új gépkocsit, szekrénysort, traktort, de sokallja a kétezer forintos évi egyházfenntartást. Megláthatjuk azokat a makacs híveket, akik becsukják az énekeskönyvüket, amikor egy még nem ismert ének következik az istentiszteleten, mert nem érzik szükségét annak, hogy lelkileg gazdagodjanak. Megláthatjuk a szomszédját, rokonát, testvérét gyűlölő keresztényt. És mindenekelőtt megláthatjuk a felséges Úristent, aki mindezen bűnök miatt joggal veri meg a mai idők magyar emberét! És persze megláthatjuk azokat, akik magukra ismernek e sorok olvastán, és sértődötten dobják félre lapunkat… Bár remélem, hogy ők lesznek kevesebben. Talán sokkal többen lesznek azok, akik térdre hullanak, és őszinte bűnbánattal imádkoznak magukért, embertársaikért, községükért, az egész hazáért: Urunk, könyörülj rajtunk!

Tubán József (evang. lelkész, Csorna)

Regionális hozzárendelés: Csornai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::