Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Aktuális

Ádvent első vasárnapjának hétvégéjén negyedszer került megrendezésre a Prizma Ökumenikus Filmszemle. A bemutatót a Fórum Film Alapítvány szervezte, otthont az Uránia Filmszínház biztosított.

A háromnapos rendezvénysorozaton mintegy hetvenöt alkotást tekinthetett meg a közönség szerteágazó témákban, melyeket az ökumené lelkülete kapcsolt össze. A Fórum Film Alapítvány 1991-ben alakult, nonprofit műhelyként. A kezdeti időszakban főként dokumentumfilmek, kisjátékfilmek támogatásával és gyártásával foglalkozott. 1998-ban „közhasznú szervezetté” avanzsált, jelenleg Vészi János elnök, Siklósi Szilveszter és Solymosi Norbert kurátorok irányítják. A Fórum Filmnél idén négy film készült el, további tizennégy pedig a gyártás szakaszában tart, de korábbi filmjeik rendszeresen szerepelnek a Magyar Televízió, a Filmmúzeum, a Duna Televízió és a Pax Televízió műsorán. Az alapítvány kétévente rendezi meg Ökumenikus Filmszemléjét, melyre hazai és határon túli magyar filmműhelyek nevezhetik filmjeiket, mindenfajta megkötés nélkül. A nevezett alkotások közül előzsűri válogatja a fesztiválprogramot. A szervezők által közzétett „Invitáció” akár „Invokációnak” is beillik, hiszen a feltett – körülbelül húsz – kérdés megválaszolásához talán senki nem nélkülözhette/nélkülözheti az „égiek” segítségül hívását. Lássunk néhányat: Hogy is állunk a hit kérdésével? Szilárdan őrizzük identitásunkat, őseink vallási szokásait? Kételkedünk? Új utakat, új közösségeket keresünk? Hirdetjük az igét, vagy csendben, befelé számolunk el Istennel? Istennek gondoljuk vagy valamilyen egyetemes, felettünk álló szervező erőnek? – és sorolhatnánk. Mindazonáltal azt gondolom, hogy aki vette a vasárnapi fáradságot és beült akár csak néhány órára is, megtapasztalhatta, átélhette azt a csodát, amit csak akkor érezhetünk, mikor úgy sejtjük, hogy végre megértettünk valamit, vagy épp újra nem értünk semmit. Az alkotások döntő többsége dokumentumfilm, melyek szinte kivétel nélkül vallási tematikát dolgoznak fel. Ezenkívül természetesen láthattunk portréfilmet, kisjátékfilmet és kísérleti filmet egyaránt. Mint Vészi János – az alapítvány elnöke – kiemelte, az esemény elsődleges célja, hogy publicitást és megmérettetést biztosítson a hitélet kérdéseit érintő filmek, televíziós művek részére, ugyanakkor nem zárva ki a valláshoz nem kapcsolható alkotásokat. Az alkotó műhelyek közül kiemelkedett a Magyar Televízió, valamint a Duna Televízió vallási szerkesztősége, hiszen az összes alkotás nagyobb részét ők jegyezték. Ezenkívül produkcióival közönség elé állt például a Dunatáj Alapítvány, az Inforg Stúdió és a Fundamentum 93 Stúdió is. A benevezett műveket Kiss Róbert (rendező-operatőr), Kőszegi Edit (író-rendező), Róna Péter (filmrendező), Szobolits Béla (filmrendező), Tatai Klára (dramaturg) és Tényi István (filmrendező) zsűrizte. A verseny elnöke Kardos Sándor operatőr volt. A fesztivál elismeréseit – a Prizma elnevezésű fődíjat, a filmszínház által felajánlott, legjobb rendezői megvalósításért odaítélendő Uránia-díjat, valamint a legerősebb tartalom kifejezéséért járó szerzői díjat – vasárnap este adták át. Utóbbit Mátis Lilla vehette át Láng Edit „…a híd szerepében…” című dokumentumfilmjéért, mely keresztények és zsidók, Magyarország és Izráel feszültségeit járja körül, ahol egy fizikailag ugyan vak, „szívlátással” azonban nagyon is rendelkező lány (Láng Edit) vállalja a „két part közti híd” szerepét. Philippe Beroni és Tóth Péter Pál a legjobb rendezésért Uránia-díjat kapott. A kétrészes, franciául beszélő portréfilm (Termékeny káosz) egy Franciaországban élő és alkotó fazekasmestert és szoros közösségét hozza el nekünk egészen kivételes képi megoldásokkal. Daniel testvér a káoszból születő anyagról, emberről, létről gondolkodva művel egyet a talán legősibb mesterségek közül. A „legkifejezőbb” szerző Papp Gábor Zsigmond lett, A birodalom iskolája című munkájával. Ez a film azt mutatja be, hogyan bújtatták a Budapesti Német Birodalmi Iskolában a zsidó gyerekeket a vészkorszak idején. Nevezni lehet két év múlva megint, kortól, nemtől, vallástól és nemzetiségtől függetlenül.

Kapi Zoltán Dániel (egyetemi hallgató, Budapest)