|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 1
- VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP HETE
„Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem.” (Zsolt 40,13/b)
A zsoltárversben megszólal egy szomorú mondat: „…és a szívem is elhagyott engem.” – Ez a bűnhődés teljessége, amikor bűneink büntetése utolér bennünket. A keresztyén élet fejlődésének kezdete az, hogy ráébredek hibáimra, s ami rosszat tettem, az nemcsak emberek elleni vétek, hanem Isten elleni is.
Ezért áll a keresztyén gyermeknevelés kezdetén a Tízparancsolat és annak magyarázata. Isten tanít ebben bennünket az ő akaratának ismeretére. Aztán felismerjük, hogy nemcsak imitt-amott vett erőt rajtunk a bűn, hanem számosabb az a fejem hajszálainál. Finomodik a bűnismeretem. A Hegyi beszéd néhány ószövetségi törvény példáján megőrizte számunkra Jézus törvényértelmezését: gondolatainkban, szemünk villanásában, szívünk legbelsőbb indulataiban lapul a bűn. Neveltetésünk megtanított arra, hogy fegyelmezzük magunkat, de ez semmit nem változtat azon, ami igazából kiirthatatlanul ott van bennünk. De a szívünk még nem hagyott el, mentegetjük magunkat! Hibás a másik ember volt, ha nagyon megszorítanak, akkor ugyan hibáztam én is, de a másik ember is! És ki lenne végül is oka mindennek, aki és ami rossz a világban, mint mindennek megtervezője és alkotója, az Isten! Ezen az úton vagy másképpen eljutok oda, hogy már nem embereket hibáztatok, nem Istent okolom, hanem rádöbbenek: az én bűneim értek utol. Lelkiismeretem nem menteget, hanem vádol „… és a szívem is elhagyott engem”. Reményik Sándor fogalmazta meg csodálatosan szépen, költői módon ezt az összetörtséget, amelyre egyetlen orvosság van, a bűnbocsánat. A kegyelem. Az evangélium.
Tekus Ottó (ny. ev. lelkész, Győr)
Regionális hozzárendelés:
Gy?ri Evangélikus Egyházközség
|
