|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2005
- 1
- HETVENED VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
HETVENED VASÁRNAP HETE
„Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram! Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.” (Zsolt 18,1-2)
Az ellenségei kezéből, életét hosszan veszélyeztető üldözéstől megszabadult Dávid ujjongó hálaéneke ez a zsoltár. Súlyos betegségből kigyógyult, fojtogató anyagi nehézségekből kilábolt, rosszindulatú támadások, hazug vádaskodások gyűrűjéből sikeresen kitört, szenvedélybetegségből vagy drogfüggőségtől eredményesen szabadult ember ujjongó, istendicsérete lehet ehhez hasonló.
Nemritkán kerül az ember olyan helyzetbe, amikor az erőviszonyok első felmérése kapcsán azonnal világossá válik, hogy a maga ereje kevés. Külső segítségre van szüksége. 1992-ben már az ötödik kórházba kerültem állandó magas lázam és lábaim bénulása okának keresése során, amikor a főorvos asszony szava nyomán felcsillant a reményünk. Feleségem megkérdezte tőle: Lábra áll még valaha a férjem? Azt válaszolta: „Orvos vagyok, nem jósnő. Mi orvosok megteszünk mindent, de a gyógyulást a betegnek is akarnia kell. Meg aztán az Úristenre is hagyjunk valamit.” A főorvos asszony válasza teljesen jó és világos volt. Isten kezébe helyezzük orvosaink szakértelmét, ápolásunkat, a gyógyszerelésünket s azt is, hogy ne vegye el életkedvemet a betegség, akarjak meggyógyulni, megszabadulni a gonosz életszűkítő hatalmából. Az életére törő Saul elől Dávid barlangok mélyén keresett menedéket: „tágas térre vitt ki engem” (20.v.). Karácsony és vízkereszt üzenete szólal meg szívünkben: Valóban eljött a Szabadító. Halleluja!
Tekus Ottó (ny. ev. lelkész, Győr)
Regionális hozzárendelés:
Gy?ri Evangélikus Egyházközség
|
