Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek

A hír talán csak a lelkészeket hozta lázba: 2004 késő őszén két kurzust tartott az újonnan indult lelkésztovábbképző intézmény, az úgynevezett lelkészakadémia. Az első kurzust Cserháti Márta, a másodikat Szabó Lajos és Szabóné Mátrai Mariann egyetemi tanárok vezették. Téma a Hegyi beszéd, illetve a karácsonyi igehirdetésre való felkészülés volt.

Az említett „láz” ebben az esetben többnyire ellenkezést jelent: miért kell az amúgy is leterhelt lelkészeket még egy tanfolyammal, „fejtágítóval” is nyúzni, azzal a fenyegetéssel, hogy ha ötévente nem vesznek részt legalább egy kurzuson, akkor elveszhet a lelkészvizsga, a diploma, a munkahely… Szorongva kerestem meg a korán sötétedő novemberi estében a balatonszárszói üdülőt, és néhány nappal később a Krisztus szeretetétől szorongatva mentem haza onnan. Ádvent első hetében joggal viszolyogtam a „fejtágítástól”, és ehelyett kaptam egy megújulást adó lelkigyakorlatot. Fenyegető jogi szankciók árnyékában érkeztem, és a testvériség ajándékát találtam meg. Talán egy lelkészi szaklapban lenne a helye a lelkészakadémia méltatásának. Azért kell erről mégis itt írni, mert hiszem: a gyülekezetek javát szolgálja mindez. 2004-ben talán még csak arra figyelt fel jó harminc gyülekezetünk, hogy a papja kilenc, illetve négy napon át hiányzik, és nem értették, hogy kinek jó ez. Remélhetőleg nemsokára az is kiderül, hogy a lelkészakadémiáról egyetlen lelkész sem távozott üres kézzel, üres szívvel. Nem jogi formuláknak tettünk eleget, nem „kipipáltunk” egy feladatot, hanem áldásban részesültünk. És talán minden gyülekezet számára többet ér egy felkészült, mint egy kikészült lelkész.

Tubán József