Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2005 - 1 - 2005 igéje: Jézus mondja: „Könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.” (Lk 22,32a)

Lelki táplálék

2005 igéje: Jézus mondja: „Könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited.” (Lk 22,32a)

A györi Öregtemplom oltárképe: Jézus a Gecsemáné-kertben: Orlay Petrich Soma festménye
Egész úton az járt a fejében, vajon mit fog mondani a főorvos. Amikor az előző napi látogatás végén elbúcsúzott férjétől, eldöntötte, hogy ma mindenképp kikényszeríti az egyértelmű orvosi állásfoglalást. Ez a hetek óta tartó bizonytalanság már egészen felőrölte az idegeit. Tudni akarja végre, mi az igazság. Mire a főorvos irodájához ért, gyomra helyén csak egy fájdalmas gombócot érzett, szíve hevesen dobogott, de azért nem futamodott meg… Azért erre mégsem számított. Csak a folyosón tért úgy-ahogy magához, nem is emlékszik már, hogy jött ki a főorvos szobájából. S azóta csak nyeli a könnyeit, próbál erőt venni magán, hogy mire felér a negyedik emeletre, és belép a kórterembe, ahol férje fekszik, ne láthassa rajta, mit is mondhatott a főorvos. Ezért nem is szállt a liftbe, időt akart nyerni. S miközben lassan, meg-megállva vonszolta felfelé a lépcsőkön magát, újra és újra átcikázott rajta a szörnyű gondolat: tehát nincs remény, hiszen a főorvos is azt mondta: nagyon sajnálom, asszonyom, itt már csak az imádság segíthet…

Csak az Úristen a megmondhatója, hogy akár naponta is hányszor szakad fel ilyen sóhaj kétségbe esett szívekből, kórházakban, betegek ágya mellett, összekuszálódott, viharba került életek romjai felett, emberileg megoldhatatlannak tűnő helyzetekben. S bárhogy próbáljuk is mentegetni magunkat vagy megmagyarázni bizonyítványunkat, egyértelműen kiderül ilyenkor rólunk, hogy legalábbis erős kételyek vannak bennünk az imádság értelmével, hatásával, hasznával kapcsolatban. Pedig Jézus Krisztus Urunk azt mondja Péternek, hogy győzelmes fegyver az imádság, és ő imádságával menti meg tanítványát. Nem is akármilyen veszélyből! Pontosan tudja, mi leselkedik az oly könnyen lelkesedő, hangzatos ígéreteket, fogadalmakat tevő Péterre. A Sátán rostájára kerül tanítványtársaival együtt. S a kísértés tüzében a legdrágábbat, a legfontosabbat veszíthetné el: Jézus iránti szeretete, belé vetett hite forog kockán. Ismerjük a történetet mi is. S most már tudjuk azt is, hogy a menekülés útját, a megmaradás lehetőségét egyedül a Mester közbenjáró könyörgése szerezte meg esendő tanítványai számára. Mert ilyen erős fegyver az ő imádsága! S egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy ő értünk is, földön küzdő egyháza minden tagjáért imádkozott. Főpapi imádságában így visz mindnyájunkat a mennyei Atya elé: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.” (Jn 17,20) S ezért tudhatjuk, hogy az evangéliumi történet szerint egykor Péternek adott ígérete most, 2005 igéjében nekünk is szól. Jézus Urunk imádsága hordoz ma is, most is bennünket, hiszen „Isten jobbján van, és esedezik értünk.” (Rm 8,34) Ő soha nem áltatta tanítványait azzal, hogy próbatételek, kísértések, pusztító erejű viharok nélkül élhetik életüket. Így indultunk újév ünnepén is: a kétféle házépítőről szóló példázatával készített fel bennünket a ránk leselkedő veszélyekre (Mt 7,24-27) De megígérte, velünk marad igéjével, és könyörög értünk, hogy megállhassunk a kísértések között; és Sátán rostálta életünkkel is az ő kezébe hulljunk. Ez a reménység nem szégyenül meg. Ez a feltétlen bizalom szólal meg reformátorunk sokak által ismert énekében is: „Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek! Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat!” (EÉ 402,4) Ezért tudhatjuk, sem Jézus Urunk értünk mondott könyörgése, sem egyháza imádsága nem hiábavaló. Soha ne mondjuk tehát, felesleges imádkoznunk, de mindig helyezzük kéréseinket Isten akaratának mércéje alá: „Legyen meg a te akaratod!” S így a ráhagyatkozó imádságban a bizodalmas hit forrását fakasztja fel a mi tanítványi életünkben is az értünk is könyörgő Úr.

Ittzés János (a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Győr)

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster